Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


pipacsos.jpg
 

Antivers

A magányos evezősnek
sok időbe telik átesni
a tűzkeresztségen,
ha elveszne hajója,
ragyogjon fel szívének
választott csillaga!
A Nap vezesse útján,
az ég leplezi mi alatta
kifakad: mosoly-rügyeket
és harangot hordoz szívem.
Anyáké az élet-bölcső,
egy rajthoz álltunk ketten.
 
Nem maradok adósa,
az idő könyvel - szeretjük
az évszakok szépségét
és magunkba rejtünk
minden újabb érintést.
Házak és emberek közt
el kell igazodni...
 
Ünnepelni készen állok,
rokonom egy drága gyermek,
kiben felnőtt a bizalom.
Nevét halkan suttogom
- Ő az Én Antalom.
Mihály védőszentjét kérem
oltalmazza - míg engem
éltet és az Ő világát
Isten szem előtt tartja.

2018. szeptember 22.

*

Fesztivál

Valaki mondja meg...

hogy lehetne befejezni
az akadályokba
belesüppedni volna jó
pókháló lóg
a mennyezetről alá
takarítani kéne
puha szőnyeget teríteni
az ősz elé
 
ünnepelni kéne
(ki mondja meg
ma újjászületik valami)
de lehet sorba állni
akár egy szertartáson
könnyekkel takarózni
várni míg újra kisüt a nap
 
felhőtlen ég alatt rezzenne
pillánk összefércelnék szíveink
mintákat rajzolva körös-körül
és mondanánk hogy soha
semminek vége hossza nincs

2018. szeptember 13.

dalia1.jpg

Nyári dal

Még álmodik a dunai nyár
csónakban ring egy hullám hátán
hűs habok felett fecskerajok
gyere gyere mást nem akarok
 
A sziget is forr homok pereg
morze jeleket ír a szívem
szállok szállok de lemaradok
még emlékeim rabja vagyok
 
Nyári ízekkel minden pohár
cseppjében van egy kis muskotály
olyan mintha engem akarna
szerenádot küld s udvarolna

2018. augusztus 19.

*
Színfoltok
 
A nyár már szinte lángol,
vörös palástot terít alánk.
Sárgába öltözött levelek hírmondók -
fúj a szél is, egy pillanat alatt megfordul
a Duna fölött orkán-kabátban,
parti fákat csavar, ágakat repít szét,
megmutatja erejét.
 
Az ember csodálja
és közben minden porcikája átéli,
megremeg - mintha itt lenne a vég -
egymásra gondolunk, fázni kezdünk,
keressük a menedéket:
elbújni egy szürke ingben,
ne legyünk feltűnők,
csak egymás színe előtt változzunk át
és lopjunk pár pillanatot,
mi feldobja napunk, átússzuk a folyót,
mert cseppjében az erő;
lefolyik verejtékünk a tengerig,
söpri félelmeink - parázslik a nap,
az éj kioltja, megnyugvást ad -
színfoltokban csillagesők - figyeljünk csak,
egy biztos a tenyerünkben elfér,
mint a nyitott szív, felmelegít
majd hűvös napokon is megmutatja
az Egység végtelen erejét...

2018. augusztus 6.

*

Akut

A szerelem mély
kút kesztyűs legyen a kéz
mely abból kihúz

2018. augusztus 1.

*

Kesztyű

"Talán olyan a vers, mint a kesztyű,
melyet lehúzunk és kifordítva látjuk:
saját bőrünk az" ... és közben elrejtjük,
zsebre dugjuk és hagyjuk,
hogy ölünkben pihenjen minden
ölelésünk, mint lepergett homokszem
a napóránk mutatójáról, miért nehéz
kimondani a legdrágább szavakat,
szégyenfolt tapadna egy elcsókolt csókra?
 
Ki látja a tengernyi szenvedést,
a hiábavaló szívverést - engedd csak
útjára, mert magát feléli a könnycsepp
szád szélén - kicsit megmar a sója,
de ne bánd - csókold újra - addig,
míg belefáradsz és elveszik tekinteted
a múltban - mindenkor varázslat a vers,
hozzá dúdolom a dalt - kaland és honvágy
mindig megmarad - őrzöm a kesztyűt,
foltot hagyott rajta az idő...
kimoshatnám, de még mindig melegít.

(az idézet rész Gyurkovics Tibor: A vers )

2018. augusztus 1.


vizes.jpg

Találkozás

Egymás mellett sodródtunk,
Te szőke voltál én fekete -
még most is hozod a fényt
és mint a bárányok követlek,
 
mert a jó pásztor csak tereli
kacagós gyermeki lelkem
- jó legelőkre éhesen;
szemtől szembe fut a fény,
mit mondhatnék - ki tudja,
néma ajkamról csak a mester
olvassa - mik gyöngybetűkbe
foglalva - leszületésem napját írták
egy papírra - kicsit megsárgult.
Földig hajolok, lejjebb nem adom,
Találkozásunkkor mokkaszínű lesz
a sarum - porból porrá, de addig
még utazunk...
szőke és fekete, mint a Tiszák
találkozunk.

2018. július 25.

*

Körforgalom

Nem kell a kikövezett út
a pálmafákat se fújja a szél
gondtalanul mint egy hajléktalan
figyellek ahogy az Úr
velem aki mindig tudja
hol szakad el a húr
 
nem kell csak a tiszta szó
megfürdök a fényben
szárnyaimat emelem
és nem magyarázom meg
a semmit hogy nem térül meg
hallgatásod a legyünk még
szeressünk egy ideig
 
nem várva a visszautat
göröngyöket próbálva
és a homokba mártózva
kár lenne megfeszíteni magam
eljön a lényeg - kis borzongás
fut végig sejtjeimben érzem
minden út szépségét hol a vég
veszi kezdetét...

2018. július 20.

*

Esik

Minden csak úgy lesz ha érted
soha nem esett jobban ízed
esőben duzzad a patak
hátamon átázott ing
 
felhős nyáridőben hever a világ
ilyenkor érzed igazán
hogy már a tied szeretve vagy
örömkönnyek hullanak a boldogságtól
 
de sírhatsz is majd felszárad
a só is édes kiszívja erejét a nap
lélekfényed áldás és megértem
hogy kerül a toll hegyére pár szó
 
és miért világítanak a csillagok
ég és föld között csak úgy vagyok
lehet a béke szigetén is esik
minden csak úgy lesz ha érted

2018. július 8.

retes-kep.jpg

Vándor
 
A szív nem lehet csak eggyé,
ajtóm elé ült a Szél;
mielőtt kiléptem a verőfényre
(gondolatokkal terhesen
álltam az üveg mögé)
simított még frissen mosott
haján, megvárta mikor indulok,
nyakamba borult és átemelt
a küszöbön - egy cetlire írtam
fel a nevét, izgatottan mondtam,
hogy köszönöm - ösztöneim súgták:
jó ember lehet - őszülő tincseimre
nézett és kacsintott barna szeme.
 
Mindenkor szépségét fokozza
a Létezés tánca, hogy bőrömben
nem vagyok árva - szívhangom hullámok közt,
eljut a négy égtájra .. örök támaszom,
felvértez, mikor megszólalnak a kis csengők,
minden álmom lassan felnőtt...
kísért a szél és jött egy felhő,
szépen betakart és lángba borult
arccal kiléptem a napra.

2018. június 30.

*

Szépen lassan
 
Szétnyíltak a szürke felhők,
mosolyom virágos kendő...
 válladra terítem - legyen
könnyű nyári viselet,
rajtam szép szemed,
izzanak a rigó trillák -
maradjon mi örök - áldás:
embernek a szerelem;
 
az asztalon ananász,
hűsölök egy kispadon,
csobog a idő, izzad a tenyér,
megmártóznak a percek,
kék köntösben szaladok
mit a nap rám dobott...
 
a szép szó galambokat terel,
álomra hajtom lassan fejem -
nem történhet már semmi,
csukom a szemem - virágos rétek,
szalmák - hegyek - utazás - megyek...

2018. június 19.

*

Csillag

Föld az otthonunk
a Nap szolgái vagyunk
és reménysugár

2018. június 9.

*
voltam s Leszek

Ahogy lefutnak a szemek,
vissza is gurulnak.
Az idő tervez, fájhat az élet;
lépésem, ha csak hártyajégre
futna - figyelem
a fenntartó kötelékét,
szeretni akarom az életem.
 
A létezés karján ringunk,
bölcsőnk és sírunk is volt.
Ó, Mesterem odaadom
magam neked - ettől lesz szép
a Világ, felébreszt fényed,
átjárhatok egy szigetre...
nem cserélnélek el,
mostohaságom a múlté.
A gyökér marad, átlényegül;
szempillantásod örömöm.
Virágzó fák levele rezzen
- lesz hová mennem.

2018. június 7.

szepke.jpg

Kód

Ide jöttem - megszántottak, esett
mikor vetettek... egy szemből felnőtt
lettem, megértve a világos út
járható, kódok vannak az erekben:
mit elkezdtél egyszer befejezed.
 
Agyagkorsó is hűs vizét rejti mélyén,
felhők csücskéből esik alá, elnyeli
a föld szíve, a termeszvárak is
menedéket kapnak ölén, bevégzi
minden virág - szomjuk kioltódik.
 
Elhullnak, szirmukat a szélre bízzák,
meghallgatták imám: lepkeszárny
lett, elszáll minden kis ti-ti Tá,
mi kifér egy fülemüle torkán.
Nem tudom elérni őket.
 
Bújócskáznak lombok közt,
örökzöld koronán lélek-szépek.
Nem tudom mikor, merre bujkál a nap,
de fényévekkel érek közelebb hozzá,
járásához igazítom léptem,
a horizont ezüsttel terít,
az éjszaka is csillagpárnán
pihen és én álmodok,
hogy elérem Végtelen csúcsát.
Megérintem, világos lesz hirtelen
béke lengeti fátylát, a malmok
tiszta búzáját kapom örökbe...
illata átjár, engem üdvözölnek.

2018. május 25.

*

Örömteli hangulatban
 
lehetne új lapokat osztva,
kijavítani sok elhibázott lépést.
az udvaron szaladgáló gyerekek
mosolyát, falatonként,
mint ostyát - szétosztva
éhező szívek táborának...
így lesz mennyei az öröm is,
a lélek megadja magát
- minden szavad simogatás.
hozzád szóljon most dalom,
csak fölém hajolj, lássam
- fürdik a fényben az arcom.

2018. május 24.

*

két pillantás között
 
ott horgonyzok le
hol megtalálom
az irányt vesztett madarat
 
apró lábak ágról ágra
szomjat oltva kutatnak
megzavarodnak olykor
 
távolba esnek pillantások
egy sötét felhő eltakarta
épp a földre esett napot

2018. május 14.

bimbo.jpg

Tavaszringató

Ma már nem kell puha paplan
gyere menjünk ki a rétre
hol nincs kispad ne feszüljünk
ha nézünk egymás szemébe
 
Fehér bőrünket süti a nap
hátunkhoz simulnak a körök
mit lefutottunk utunk során
most újra együtt levegőzünk
 
Aztán elringat egy álom
ha felriadnék simítsd meg
arcom - tereld a felhőket
nehogy ellopják a napot
 
Nem zavarhat meg semmi más
csak az ébredő friss hajnal
madárcsicsergés zöld fűszag
szomjunkat oltja a harmat

2018. április 26.

*

Esőben

Nem terveztelek
Ma mégis besétálsz
Utam kövezed

Képlékeny felhő
az ég kis ezüst foltja
csendben eltűnik

*

Önvaló

A téren túl hol
megmutatsz ott kereslek
ahol mindig vagy

2018. április 24.

*

Versbe születni

A versben is benne lehet az öröm, a bánat;
a szó üt és ék lehet - sok szív birodalmában.
Dobban és kopik az egymásutánban;
szolgának lenni vagy királyt játszani...
versekért a szülőszobában,
múzsám kedvéért megpihenek
a teremtés hullámzó ritmusában.

A versnek hatalma van,
az idő sem fog rajta,
megszelídít és győzni akar,
mesélni nekem - az akarásról,
a napról, a lázról...
(tavaszi kabátom bélése csupa veríték)
csillog a világ minden udvarlástól.
 
Szemünk a mező, mit bejárunk
és mindig egymásra borul a hallgatásunk.
Végtelen legyen az öröm, a vers életet jelent
a halottnak hitt mából, ha szorul a helyzet
és feladjuk, elsárgulnak lapjai, de addig még
napról napra, újra és újra megírhatjuk
miért születik egy versbe az élni akarásunk.

2018. április 15.

*

Élmény

Megmaradok abban a szép hitemben,
ha kezed nyújtod elfogadom és ölelem,
míg két lábon állhatok és két napot hordozok
a vállam nem törik, van tartóoszlopom...
 
keretbe foglalom gondolataimat,
a törvényt betartom, visz a lábam,
séta közben megfürdik a lelkem,
a kikelet fényes udvarában jár.
Gyermekszívű a bizalom bennem.
 
Ha egyedül vagyok - minden keretből kilépve
csak szeretlek, ha megböksz boldog vagyok,
erősebb leszek, ha szép arcodra tekintek,
felnevetek - egy pillanatig égek,
örömkönnyeimet felszárítom, mint régen.
 
Utánam szóljon majd csendes harangszó,
vigadjon a Hold is, ha lesz rá mód,
zászlómat lengessék fényes szelek,
homokfúvott üvegén nem törik a fény
és én nem habozok kimondani,
amit sok ember - részem lettél remény.

2018. április 11.

*

Hála

Elérhetlek még
a távolság mágnesként
húz szívhez közel

2018. április 8.

*

A semmitmondóknak

Az alvó rügyeket ébreszteni kéne...
mert a világot mindenki magáénak
hiszi, úgy is cselekszik, mintha
rajta kívül nem lenne senki
csak béna és céltalan tömeg,
a levegő is nulla, a tengerek
semmitmondó hullámokat vernek
és nem jutnak a csúcsra,
pedig sziklákat morzsolnak,
leépítenek partokat 
és ha egyszer elfogy minden szállás,
lehetetlen lesz az esély
- létrafok nélkül -
a burokban születettnek.
Ki fogják írni a bárkára, hogy megtelt,
késő lesz, hogy a rügyeket felkeltsd!?

2018. április 7.

*

Húsvét

hiábavaló
várakozás nem lehet
az Isten jobbján

a földi pokol
míg készen állsz a jóra
el nem sodorhat

2018. április 1.

b35d1154024981f39da95c5adb1bdbc5.jpg

Elérhetőségek

Lépten-nyomon
egy óra járásnyira
az életfolyó

2018. március 25.

*

Istenhozzád

Mindenütt isteneket látok,
a tegnapi hazugságok
átszivárognak a mába,
Holnapra kiheverhetné baját,
de kezdődik elölről az álca
mögé bújt tisztázatlan lárma.
 
(ha az emberiség őszintébb lenne,
egymást nem küldené pokolra,
a szeretet-üzlet ajtaja előtt
vajon hány ember állna sorba)
 
Eljött a tavasz - korteskedünk
körülötte - lehetnénk dicsőítők,
akár árnyékokat törlők java.
Elszállhatna a gőg, az irigy mostoha
békejobbot adhatna az élhető földért;
az égben már úgyis elrendeltetett
a szegények sorsa - megigazul majd
ott minden ember Isten jobbján.
Álom, álom a földi mennyország,
nekem azért kijutott, futott velem
néhány utcasarkon át...
együtt ünnep lesz az Isten hozzád.

2018. március 23.

*

Szilárdan

A csónakod mit kikötöttél még ringásban van
emlékeim pásztázzák a partot hol süppedtek
lábnyomaid mélyre utánozhatatlan órák
fészek-melegében madarak cseperednek fel
 
Minden fontos észrevétel kitölti a hiányt
és hátraveti a vitorlát tolja a szelet
maga után és a fénykép-kockákat feldobva
megtalálom hol vársz derű a szivárvány felett

2018. március 10.

*

Vonzalom

Sok nap vonzódik
szívköreid számolva
végtelen lettél   

2018. március 8.

*

Adu

Ma szeress jobban
Lehet holnap már késő
Jel vagy mérföldkő

Miért mondjam el
Hogy egy szerelemben van
Újjászületés

A szemed kék tó
Benne fürdik a tavasz
az én ringatóm

2018. március 2-5.

logocska.jpg

Kiút a tegnapból
 

Leesett a percmutató
nélkülem miért is járna
körbe egy megkergült világba
jobb lenne az órákat nem mérni
az örömpercek hulladékok
a nagymutató közelebb hoz
és álmok terelnek feléd
körülállom a csended
a legtisztább ígéreted
de szépen zengne most
beitták a falak szavaid
és az én porszemem
pihen majd rajta szívkendőbe
csomagolva pipánk hamuját
amit nem gyújtottunk újra
mégis te maradtál tudásom atyja

2018. február 26.

*

Aloha
 
Csak elkezdeni nehéz, a szavakat
könnyű leírni egymásutáni sorokban,
de fő a fej, mert a lélek vesztegel,
mikor járja át majd a szerelem
az érzést, mely utat kövez idebenn.
Hajó vitorlázik csendesen, a csobogónál
elaludt a szél, a levegő átjár pihenni
és kifakul a szív, ereiben pattan a tűz,
a mezőkön még puha a föld, a bokrok
ezrével várnak valamire, feloldódna
szürke fényük - hasonmásuk bennem.
Az ember bárcsak felébredne valami
szépre, távoli füttyre, szóra vagy ütemre.
Egy verset meg kell írni - cipóformába öntve,
vágyaim forrását mesébe szőni...
mi járhat fejemben - találós kérdések sora,
mint a tavasz, mikor lép az előszobámba,
mert akkor a szavak majd muzsikálnak;
elmondják, amit nem lehet, a május majd dajkál,
nyílni fognak az estikék minden színben,
pattanó rügyeknek szívem a fészek: Aloha.

"A, azaz akahai, jóság L, azaz lokahi, egység O, azaz oluolu, kedvesség H, azaz haahaa, alázatosság A, azaz ahonui, türelem."

2018. február 16.

*

Végül is

Mielőtt köszönteném a napot,
kiengedem a szoba melegét.
Pár szippantásra a tárt ablakok
beengedik a Nap delejét.
Arcomat beragyogja, feloldja,
mire az árnyék tapadna;
fényjátékos tavasz fojtja,
de elhozza az újjászületést,
eltörli minden bánatom.
Őszintébb, ha kimondom
bent ragadt szavaimat
- fültanúk rá a csillagok.
Az ösvényt végig kell járnom,
jó volna ráérezni hol hibázom.

2018. február 4.

*

Végül is

(egy másik változat)

Mielőtt köszönteném a napot,
kiengedem a szoba melegét.
Pár szippantásra a tárt ablakok
beengedik a Nap delejét.
"A szemembe, szívembe, számba,"
Arcomat beragyogja, feloldja
mire az árnyék tapadna.
A fényjátékos tavasz
elhozza az újjászületést,
eltörli minden bánatom;
őszintébb, ha kimondom
bent ragadt szavaim
- fültanúk rá a csillagok
"és én magam is ragyogok.
Megadatott."
Az ösvényt végig kell járnom,
jó volna ráérezni hol hibázom.

(idézet:  Gyurkovics Tibor  - Áldás c. verséből)

fraktal9.jpg

Fényviszony

Láttam, hogy egy villám
becsapódni akar az ajtón
magam után ... fejem fölött
szerteszét futottak a felhők,
megrajzoltak egy szivárványt.
Tört ívüket sirályok kerülgették,
fűszálakra szálltak a párák,
életajtókat a jövő kulcsai nyitják,
mint virágokat a tavasz - megtalált
illatuk zsákutcáiban időzök,
hagyom, hogy mások eldöntsék...
 
hitetlenkedő szemek is lássák,
leesett pár morzsa az asztalnál
- söprés közben, ha felszáll,
egy madár torkába is beröpülhet,
ha egy nyitva felejtett ablaknál áll;
a közöny oltáránál sorfalat bontanák,
éhezők számlálóján halálvágy pörög
- el lehetne osztani - szöget üt a talán...
amit kidob a léhaság, mint fenyőfát
a sok ünneplő szív - zárás után.
Az égő sorokat kikapcsolták...
elmúlik egyszer minden, az is, ami fáj.

2018. január 18.

*

Veled

csak gondolatban,
egyedül még nem ittam
erős feketét.

2018. január

inner-voice.jpg

Régebbi versek a "verssoroló 1-9 " menüpontban !