Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


feherk.jpg
 

két pillantás között
 
ott horgonyzok le
hol megtalálom
az irányt vesztett madarat
 
apró lábak ágról ágra
szomjat oltva kutatnak
megzavarodnak olykor
 
távolba esnek pillantások
egy sötét felhő eltakarta
épp a földre esett napot

2018. május 14.

*

Tavaszringató

Ma már nem kell puha paplan
gyere menjünk ki a rétre
hol nincs kispad ne feszüljünk
ha nézünk egymás szemébe
 
Fehér bőrünket süti a nap
hátunkhoz simulnak a körök
mit lefutottunk utunk során
most újra együtt levegőzünk
 
Aztán elringat egy álom
ha felriadnék simítsd meg
arcom - tereld a felhőket
nehogy ellopják a napot
 
Nem zavarhat meg semmi más
csak az ébredő friss hajnal
madárcsicsergés zöld fűszag
szomjunkat oltja a harmat

2018. április 26.

*

Esőben

Nem terveztelek
Ma mégis besétálsz
Utam kövezed

Képlékeny felhő
az ég kis ezüst foltja
csendben eltűnik

*

Önvaló

A téren túl hol
megmutatsz ott kereslek
ahol mindig vagy

2018. április 24.

*

Versbe születni

A versben is benne lehet az öröm, a bánat;
a szó üt és ék lehet - sok szív birodalmában.
Dobban és kopik az egymásutánban;
szolgának lenni vagy királyt játszani...
versekért a szülőszobában,
múzsám kedvéért megpihenek
a teremtés hullámzó ritmusában.

A versnek hatalma van,
az idő sem fog rajta,
megszelídít és győzni akar,
mesélni nekem - az akarásról,
a napról, a lázról...
(tavaszi kabátom bélése csupa veríték)
csillog a világ minden udvarlástól.
 
Szemünk a mező, mit bejárunk
és mindig egymásra borul a hallgatásunk.
Végtelen legyen az öröm, a vers életet jelent
a halottnak hitt mából, ha szorul a helyzet
és feladjuk, elsárgulnak lapjai, de addig még
napról napra, újra és újra megírhatjuk
miért születik egy versbe az élni akarásunk.

2018. április 15.

*

Élmény

Megmaradok abban a szép hitemben,
ha kezed nyújtod elfogadom és ölelem,
míg két lábon állhatok és két napot hordozok
a vállam nem törik, van tartóoszlopom...
 
keretbe foglalom gondolataimat,
a törvényt betartom, visz a lábam,
séta közben megfürdik a lelkem,
a kikelet fényes udvarában jár.
Gyermekszívű a bizalom bennem.
 
Ha egyedül vagyok - minden keretből kilépve
csak szeretlek, ha megböksz boldog vagyok,
erősebb leszek, ha szép arcodra tekintek,
felnevetek - egy pillanatig égek,
örömkönnyeimet felszárítom, mint régen.
 
Utánam szóljon majd csendes harangszó,
vigadjon a Hold is, ha lesz rá mód,
zászlómat lengessék fényes szelek,
homokfúvott üvegén nem törik a fény
és én nem habozok kimondani,
amit sok ember - részem lettél remény.

2018. április 11.

*

Hála

Elérhetlek még
a távolság mágnesként
húz szívhez közel

2018. április 8.

*

A semmitmondóknak

Az alvó rügyeket ébreszteni kéne...
mert a világot mindenki magáénak
hiszi, úgy is cselekszik, mintha
rajta kívül nem lenne senki
csak béna és céltalan tömeg,
a levegő is nulla, a tengerek
semmitmondó hullámokat vernek
és nem jutnak a csúcsra,
pedig sziklákat morzsolnak,
leépítenek partokat 
és ha egyszer elfogy minden szállás,
lehetetlen lesz az esély
- létrafok nélkül -
a burokban születettnek.
Ki fogják írni a bárkára, hogy megtelt,
késő lesz, hogy a rügyeket felkeltsd!?

2018. április 7.

*

Húsvét

hiábavaló
várakozás nem lehet
az Isten jobbján

a földi pokol
míg készen állsz a jóra
el nem sodorhat

2018. április 1.

b35d1154024981f39da95c5adb1bdbc5.jpg

Elérhetőségek

Lépten-nyomon
egy óra járásnyira
az életfolyó

2018. március 25.

*

Istenhozzád

Mindenütt isteneket látok,
a tegnapi hazugságok
átszivárognak a mába,
Holnapra kiheverhetné baját,
de kezdődik elölről az álca
mögé bújt tisztázatlan lárma.
 
(ha az emberiség őszintébb lenne,
egymást nem küldené pokolra,
a szeretet-üzlet ajtaja előtt
vajon hány ember állna sorba)
 
Eljött a tavasz - korteskedünk
körülötte - lehetnénk dicsőítők,
akár árnyékokat törlők java.
Elszállhatna a gőg, az irigy mostoha
békejobbot adhatna az élhető földért;
az égben már úgyis elrendeltetett
a szegények sorsa - megigazul majd
ott minden ember Isten jobbján.
Álom, álom a földi mennyország,
nekem azért kijutott, futott velem
néhány utcasarkon át...
együtt ünnep lesz az Isten hozzád.

2018. március 23.

*

Szilárdan

A csónakod mit kikötöttél még ringásban van
emlékeim pásztázzák a partot hol süppedtek
lábnyomaid mélyre utánozhatatlan órák
fészek-melegében madarak cseperednek fel
 
Minden fontos észrevétel kitölti a hiányt
és hátraveti a vitorlát tolja a szelet
maga után és a fénykép-kockákat feldobva
megtalálom hol vársz derű a szivárvány felett

2018. március 10.

*

Vonzalom

Sok nap vonzódik
szívköreid számolva
végtelen lettél   

2018. március 8.

*

Adu

Ma szeress jobban
Lehet holnap már késő
Jel vagy mérföldkő

Miért mondjam el
Hogy egy szerelemben van
Újjászületés

A szemed kék tó
Benne fürdik a tavasz
az én ringatóm

2018. március 2-5.

logocska.jpg

Kiút a tegnapból
 

Leesett a percmutató
nélkülem miért is járna
körbe egy megkergült világba
jobb lenne az órákat nem mérni
az örömpercek hulladékok
a nagymutató közelebb hoz
és álmok terelnek feléd
körülállom a csended
a legtisztább ígéreted
de szépen zengne most
beitták a falak szavaid
és az én porszemem
pihen majd rajta szívkendőbe
csomagolva pipánk hamuját
amit nem gyújtottunk újra
mégis te maradtál tudásom atyja

2018. február 26.

*

Aloha
 
Csak elkezdeni nehéz, a szavakat
könnyű leírni egymásutáni sorokban,
de fő a fej, mert a lélek vesztegel,
mikor járja át majd a szerelem
az érzést, mely utat kövez idebenn.
Hajó vitorlázik csendesen, a csobogónál
elaludt a szél, a levegő átjár pihenni
és kifakul a szív, ereiben pattan a tűz,
a mezőkön még puha a föld, a bokrok
ezrével várnak valamire, feloldódna
szürke fényük - hasonmásuk bennem.
Az ember bárcsak felébredne valami
szépre, távoli füttyre, szóra vagy ütemre.
Egy verset meg kell írni - cipóformába öntve,
vágyaim forrását mesébe szőni...
mi járhat fejemben - találós kérdések sora,
mint a tavasz, mikor lép az előszobámba,
mert akkor a szavak majd muzsikálnak;
elmondják, amit nem lehet, a május majd dajkál,
nyílni fognak az estikék minden színben,
pattanó rügyeknek szívem a fészek: Aloha.

"A, azaz akahai, jóság L, azaz lokahi, egység O, azaz oluolu, kedvesség H, azaz haahaa, alázatosság A, azaz ahonui, türelem."

2018. február 16.

*

Végül is

Mielőtt köszönteném a napot,
kiengedem a szoba melegét.
Pár szippantásra a tárt ablakok
beengedik a Nap delejét.
Arcomat beragyogja, feloldja,
mire az árnyék tapadna;
fényjátékos tavasz fojtja,
de elhozza az újjászületést,
eltörli minden bánatom.
Őszintébb, ha kimondom
bent ragadt szavaimat
- fültanúk rá a csillagok.
Az ösvényt végig kell járnom,
jó volna ráérezni hol hibázom.

2018. február 4.

*

Végül is

(egy másik változat)

Mielőtt köszönteném a napot,
kiengedem a szoba melegét.
Pár szippantásra a tárt ablakok
beengedik a Nap delejét.
"A szemembe, szívembe, számba,"
Arcomat beragyogja, feloldja
mire az árnyék tapadna.
A fényjátékos tavasz
elhozza az újjászületést,
eltörli minden bánatom;
őszintébb, ha kimondom
bent ragadt szavaim
- fültanúk rá a csillagok
"és én magam is ragyogok.
Megadatott."
Az ösvényt végig kell járnom,
jó volna ráérezni hol hibázom.

(idézet:  Gyurkovics Tibor  - Áldás c. verséből)

fraktal9.jpg

Fényviszony

Láttam, hogy egy villám
becsapódni akar az ajtón
magam után ... fejem fölött
szerteszét futottak a felhők,
megrajzoltak egy szivárványt.
Tört ívüket sirályok kerülgették,
fűszálakra szálltak a párák,
életajtókat a jövő kulcsai nyitják,
mint virágokat a tavasz - megtalált
illatuk zsákutcáiban időzök,
hagyom, hogy mások eldöntsék...
 
hitetlenkedő szemek is lássák,
leesett pár morzsa az asztalnál
- söprés közben, ha felszáll,
egy madár torkába is beröpülhet,
ha egy nyitva felejtett ablaknál áll;
a közöny oltáránál sorfalat bontanák,
éhezők számlálóján halálvágy pörög
- el lehetne osztani - szöget üt a talán...
amit kidob a léhaság, mint fenyőfát
a sok ünneplő szív - zárás után.
Az égő sorokat kikapcsolták...
elmúlik egyszer minden, az is, ami fáj.

2018. január 18.

*

Veled

csak gondolatban,
egyedül még nem ittam
erős feketét.

2018. január

inner-voice.jpg

Régebbi versek a "verssoroló 1-9 " menüpontban !