Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

tarot.jpg

 

Tavaszi alku

Fehér legyen az alap vagy kék,
hol a vágy fut rózsaszín;
pasztellből születik a fény,
nem ér semmit hasonlítani.
 
Már többször elmerengtem,
a madarak miért repülők?
Fentről minden elérhető,
elolvadtak a hómezők.
 
Felszínre kerülhet minden,
mit látszólag betemetett,
az örökké sóvárgó múltban
elveszik a jelen, a jövő
 
jó érzéssel ébresztőt fúj,
a gondok nem temetők.
Újra és újra születünk,
a múltat is törlesztjük.
 
Jövünk és elmegyünk,
színes ecsetekkel
körvonalazzuk a mát,
nyílik az ibolya és a tulipán

karcsú alakja, nőszirom
és minden mi lila - esendő,
törékennyé teszi a tavaszt,
szíveinket bearanyozva.

A jácint illata kitárja
mi bennem lappang,
"távolodok, homályosulok,
ha közeledsz, föltámadok."

( Idézet: Jász Attila  És c. verséből)

2019. március 15.

*

Valamikor

Porból hamuvá
megvált mindenkit Isten
hamvazkodjatok

2019. március 6.

korallos.jpg

A hegycsúcsról nézve

Üzennek a sziklák
a folyóhoz ha érek
harmatcseppek hullnak
a fényüket nézem
 
gyermekszívű a hajnal
minden könnyet felitat
keserűre édeset lehel
a bánatot felejtsem el
 
zúgó patak mossa
tisztára léptem
kövek közt rohan
mint vízben az oxigén
 
gyógyír minden bajra
gondolok a tavaszra
mint a sólyommadár
szállok föl a magasba
 
milyen szép a világ
hadd meséljem el
szívem szabadjára enged
mint mag a csíráját
 
szárnyak suhognak
kinek az akarata
visz majd a sziklához
közelebb az álmokhoz

2019. február 24.

*

Bálintról

Írtam már pöttyös labdákról
és mindenről, mi álmaimban köszönt:
virágos rétekről, szivárványról,
patakokról, folyókról mibe arcomat
fürdette gyerekkorom...
 
az évszakokról, mikor szerelembe esek,
bárányfelhők takarják be akkor a szemem.
Aláhull majd minden a kék égről,
az elmúlás is, mit csokorba szedtem,
hallani se akar felőlem...
 
még csak most kezdik felírni a nevem,
a fehér fényekre rátapad az ég,
pasztellre festi szemem íriszét
egy festő - a szívem mélyén,
együtt virrasztunk - mondja ne félj.
 
Örömöt ad és csendesen figyel
ő az én múzsám ki nagyon kedvel.
Néha írok neki, olvassa soraim,
Bálint a neve. Ó, ha tudnád,
régóta ismerlek, Te vagy Valentin,
mondanám tovább...

2019. február 10.

*

Repülök

A szemem, mint egy bolygó,
látja árkok futnak benne,
hogy születnek a csillagok
fényévekre, aztán elvesznek.
 
Ne csak mólók mellett épüljön
kikötő, hová lecsap a szökőár
és világítótornyok lesznek
a temetők, honnan a lelkek
 
magasra szállnak, mint a repülők.
A szívem legyen szép ház,
kertjében rózsafa nyíljék,
vendégként jöhet az ibolya,
 
ki úgy tekint rám, mint rokonra.
Arcomat fénybe mártja,
forrástól futok egy távoli
országba - meg sem állva.

2019. február 3.

kreativ.jpg

Isten

Melletted mindig van pár hely
akik felálltak már asztalodtól
kincsekre leltek megkapták
mi földi szemmel lehetetlen
a lélek meztelenségét
jó látni egymás előtt csendben
nem hivalkodó átöleli szemem
a reggelt és vele ébredek
kis atomok vibrálnak bennem
meglepő milyen ébresztőt fúj
annak is ki botorkál körülöttem
ajtók csapódnak a kétkedők veszik
kabátjukat a menetrend szerint
de visszanéznek oda ahol
megszülettek járni tanultak
egy anya öböl nehéz kiszakadni
mert erős a kötelék fogva tart
aztán elenged múlik az idő
már csak féltő szempár a követő
karomat ölelésre tárom
hálás vagyok Fiam
mindenható az Atya akarata
a hiszekegyben a láthatatlan
erejében érzem visszatalálsz
és szíved öröm tölti el
Isten aranyozza lépteid

2019. január 26.

*

Terepjáró

Kusza gondolataimat terelgetem
várom hogy nagy íveket rajzolhassak
köréd és egy szép teret hol megpihenek
elrejtőzve a kíváncsi szemek elől
ott békére lelek ma is épp esett a hó
fejem felett összefolyt szürkeség
átéreztem szépségüket esésükben
és a megszámlált perceiket a földön
bőséggel áldottam a napomat
hogy elérem majd azokat a csúcsokat
ami a villámnak azonnal sikerül
ő tudós én meg tanulom a terepet
ráfelelek majd mit kell tennem
nézlek és felidézem a távolt
gyengéd pillantásod összetart
mint gombok a kabátot visellek
hordozom tekinteted csillogását

2019. január 23.

*

Sebzettségünk idején

A csend magától terül szét
ahogy a szövet kitölti
a bőr felszínét a levegőt
viszi sejtünkbe cseppenként
 
áthalad a tüdő szűrőjén
testünk fészkén megpihen
vigaszt hoz a halhatatlan
léleknek ha kiborulna
 
a kanócnak van csak vége
mikor feléli viaszát
mindnyájan sorban állunk
az egészségünk drága kincs
 
könnyen veszíti erejét
függ mint az érett alma
nyúlnánk érte szüntelen
sebzettségünk kiállt értünk
 
szeretnénk már túl lenni
kibontva szárnyainkat
ne vigyenek zsákutcába
hová beszorul a levegő
 
hit nélkül csonka az élet
bízzunk benne hogy mindig
lesz egy angyal a közelben
ki meggyógyít és átölel

2019. január 21.

*

Vágyakozás

Könnyebb lenne, ha mindig sütne a nap
és egyetlen virág sem száradna el,
csillag, mi megmutatta útját
- velem tervezi, hogy bejárja
a pályáját, nem vesztegethet meg
az idő - most lomha ködruhában,
ki jégvirágokkal a kezében jár.
Túlzás lenne ragaszkodni bármihez,
el fog olvadni a január, a február
megedzi még az embert...
márciusban a fényes szelek
felöltik a tavaszruhát.
Cinegék népes serege
és illanó vágyaink vibrálnak
mielőtt jönne az elmúlás...
pezsgésnek indul minden,
hogy kiteljesedjék a nyár.

2019. január 12.

inner-voice.jpg

Régebbi versek a "verssoroló 1-10 " menüpontban !