Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Verssoroló 5.

2014.03.01

Január

221. Örökzöld

222. Hóvirágom

223. Majd ha hívnak

224. Minden együtt

225. Szép a tél

226. Kitekintés

Február

227. Amarillis

228. Szót kell ejtenem

229. Ideák

230. A láng

Március

231. Olvadó szemek

232. Boldogság(OM)

233. Kell egy hely

234. Két fél

235. Fényszemek és pontok

Április

236. Olvadásban

237. Csak érinthetném meg a kezedet

238. Birok

239. A nyári almafa virágai alatt...

Május

240. Két tenyér közt

241. Édes percekért...

242. Marcipánszív

Június

243. Barangolás

244. Lábadozni kell

245. Haza juss

246. Keretek közt

Július

247. A nyár margóján

248. Szív-erővel

249. Ha a lélekszirmok szárnyalhatnak...

250. Törődés

251. Szél-Halász (mese)

Augusztus

252. Megtalált pöttyök

253. Hangya mondja (gyerekvers)

254. Érzés

255. Porszem

256. Úgy maradt

Szeptember

257. Arany öltés leszel

258. Jós(z)ág - (emlékMorzsa)

259. Porcsinka

260. Eleredt szemek

261. Ha tudnám (porcsinka átirata)

262. Fényterelő

Október

263. Őszi levelem

264. Csala-mádé (humor)

265. Karcsú ősz

266. Magma

267. Az ihletről

268. Emlék-kockák

269. Éltek egyszer

270. Miért

November

271. Saruban futva

272. Legyen menedék

273. Ami szívemen a számon

274. Rezgések szárnyán

275. Illatos úton

276. Unio Mystica

277. Egyszerű hős leszek

December

278. Kötésben

279. Az idő ölelésében

280. Oltalom

281. Karácsonyi vers

282. BÚÉK

(61)

282.

BÚÉK

Felhőmintákat rajzolok az égre
és szivárványt fonok derekam köré,
elmúlás párnájára hajtom fejem -
ma még tizenhárom a szilveszteré.

Varázsa csak lassan törik, korsó víz
oltja szomját, kaszál, mert aratónak
szegül, elhinti magjait jövőre -
kövér búzáját őrli hónapoknak.

Kedvét leli majd a szemekben, adja
mi tőle telik, nem marad adósa,
édenkertet rögből fakasztva - fiát
nekem adta - Boldog Új Év záloga.

2013. december 31.

*

281.

Karácsonyi vers

Könnyű volt az Úr lépte, Mária karján
égszemű gyermekét köszöntötte!
Mindenkit megszentelt, Életet adott,
megszületett vele a Remény -
fogadd szívedbe csendesen fényét -
mélykék taván álomba zuhant a lelkem...
holdja ragyogott, csillag-tisztaság,
mirha illat lengett, jászol-meleg ölelt.

2013. december 25.

*

280.

Oltalom

"Égre festlek téged, s az ég gyöngyöket ejt,
csillagmosolyokban földet ér a bűbáj"
és ha megérett gyümölcse a zöld fáknak,
elengedheti teremtőjének kezét -

fénye éltette, mégis elvásik szegény -
így van ez lányom, a világ nyit, körbe zár,
hajfonatodban levendula illata...
nyár melegét őrzi és rád talál... az est,

szikár testbe zár az egyedül éjszaka,
"fehér holdvirágok folynak ablakomra"
hajnalra zúzmara ejti rám csillagát,
nap sugarában az oltalom ... még te vagy.

(Az idézet Péter Éva Erika - Holdvirágok c. verséből való)

2013. december 21.

*

279.

Az idő ölelésében

Millió gondolatom támad,
de kicsúszik lélek-kosaramból.
Koldus lettem és megértem,
lelkem illatos koszorúján
nem fáj már semmi sem,
és az idő ölel, sürget...
keresztülnyargal testemen,
de karácsonykor csillag gyúl
Betlehemben - várakozásban
minden szerető ember.
Avar alatt vacog a kioltott,
humusszá érlelődött szerelem.

2013. december 18.

*

278.

Kötésben

Testbarát finom szövet,
anyaga rostokban hever,
pihen, mert hajléktalan
árnyékán ül szívem;
magányos és feszült,
alakján foltokban
cserzett már a kötés -
isteni malasztban.
Követem a Szívlakót
fényem libben,
súlyát vesztve menekül
a lépés nesztelen.
Ruhám alá rejtem
gémberedett kezem...
de összeszedem magam,
mert lényegét vesztem,
ha elenged, ha elengedem.

2013. december 7.

*

277.

Egyszerű hős leszek...

A tél ragyog majd napom ketrecén
a fák szürke ágán csüng egy levél
virágzó tavaszt hagyott szívemben
a jégvirág olvaszt rá csipkeszélt.

2013. november 30.

*

276.

Unio Mystica

Sok gondolatom hozzátok,
bennem bujkál a napsugár,
szívből szóló szeretetem,
vigye hírül egy kis madár.

Üljön fel egy kopár fára,
hívja el párját kedvesét,
együtt szóljon immár dalunk,
MINDEN EGY - súgja a remény.

2013. november 23.

( az idézet Babits Mihály - A lírikus epilógja c. verséből való )

*

275.

Illatos úton

"Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam."

Csak te fogod meglátni bennem a költőt,
ruhátlanul, arc nélkül, mezítelenül,
ki sírhantján is álmodja a szebb jövőt,
csupasz lelkem majd a csillagokba vegyül.

Te mondtad el mi a boldogság, hozzá út;
szerelmek, hamis próféták, illúziók
elágazások, barakkok és alagút,
maradjunk örök életre várakozók.

Atyánk tenyerén időzített bombánk,
szívkoszorúnkba vésett keresztfán,
illatozzon majd a lélek balzsama.

2013. november 20.

( az idézet Pilinszky János Ne félj c. verséből való )

*

274.

A rezgések szárnyán

"Én megtehetném és mégsem teszem,
csak tervezem, csak épp, hogy fölvetem,"
hogy utoljára még elkápráztass:
neked adnám bolyongó lényegem.

Véremben lüktetsz, izzik az élet,
bátorítsd lelkem, szívem kolduló
nem akarom, hogy fájjon hiányod,
téli csendes esték vigasztaló

szikrájából nap-tüzet csiholok,
sűrű levegő kell, egy szippantás,
kiszakítottak bordád éléből,
zendül a horizont, lesz ráadás.

A jóság legyen oázis bennünk,
borostyán fonódjon karjainkra,
hozzád növök és feladom magam,
kockát vet a halál partjaimra.

2013. november 17.

*

273.

Ami szívemen a számon

Nem felejtettem még el
milyen édes az eper,
hiába múlt el a nyár -
éj fátyla szállt szememre,
bánat takarja lelkem,
elmúlt percek tört íze -
fényemet elengedte.

Torkomban szógombócok.
Ibolyás ősz melegben
rád függő tekintésem
zavaromban elrejtem.
Szép is lenne élesben-
vállat, vállhoz, fejemet,
szívemet, ne kérd számon.

2013. november 16.

*

272.

Legyen menedék

Szív-meleged hajlékában érzed,
halvány még a derengő kikelet,
áttetszők lettek a fák, a felhők,
őszbe hajoltak hegyek, ligetek -

szürke verebek tolla szakadhat,
varjúsereg károgja: jön a tél,
december, légy most jó, féltsd az embert,
tárd ki a tenyered, mert elvetél.

2013. november 12.

*

271.

Saruban futva

Gondolataim erdejében
méteres lábakon a szükség
elszántan indultam a hegyre
hópelyhek hulltak a sarumra

elfáradtam a keresésben
változnom kéne kétéltűre
a rózsafáknál dicsértessék
beolvadnék egy kristályszembe

2013. november 7.

*

270.

Miért

Minden megélt boldog perc,
lehet hosszú, akár egy év -
életre kél, ha szívből élsz,
mint mesében a szépség
és a szörnyeteg, érezlek,
hogy miért, mellemben feszül
egy ér, többet jelent a szónál,
kötés vagy a pontozónál.

2013. október 30.

*

269.

Éltek egyszer

Miért mondják a Bölcsek
nyugtával dicsérd...
megtört napok szótölcsérét
kezébe veszi a halál,
avar-arcokat fúj a szélbe
se szeri, se száma;

Mindenszentek mécse
átviláglik a mába, mert
éltek egyszer a gyökerek,
alkonyi feketébe most...
zárja a csillogó szemeket.

2013. október 29.

*

268.

Emlék-kockák

Egy sarokháznyi élet lebegett
fiatal fejem felett;
belaktam én a sok szobát,
egyikben sírt a gitár;
másikban játszott a hegedű,
körülöttem kopogtak a járdák,
rajta futottak reflektorfényben
a fekete macskák
és kápráztak autószemek,
lángsugarú estek,
vörösre kisírt asszonyszemek.
Sarokba szorult egy dobókocka,
sarkára állt, hatos lett falán... levált.

Köd szitált akkor is, szívek prés alatt,
a magány egyedül maradt.
A sarokház még lélegzik,
füstje a magasban felhőt terel,
ropogós kenyér illata száll.
Felnőttek az ifjú évek,
bakancsban a nyár, hezitál
egy régvolt ősz emléke...
akkor is októberben fájt.

2013. október 22.

*

267.

Az Ihletről...

A vers tiszta szoba,
minden lélek saját
felelősségére lép be
és lehet játékos,
rímes, szerelmes
zsoltár, csokorba
kötött vallomás,
lelkemnek tiszta nász.
Ajkunkat félszegen
adjuk oda, minden múzsa
csókot lehel - homlokunkra.

2013. október 20.

*

266.

Magma

Egy jó vers felöltöztet, melegít,
puha nerce két vállamhoz feszít
ingujjban megtartja érintését,
ha elesnék angyal jön felsegít,

mert nem találom a sorok között
elakadt lélegzetem lényegét,
míg megtartalak magvas sorokban,
megírhatlak magmámban - hűséges éj.

2013. október 17.

*

265.

Karcsú ősz

Aranysárga lett a diófa,
beérett fürtszemek kékje;
összeölelkeznek az árnyak,
Napot rajzolok az égre.
Rendben vannak dolgaim,
csak karcsú lett az ősz;
levetett ruhadarabjait
megcsodálom, avarkabátot
horgol két kezem és az árnyak
betakarnak - egy régvolt álmot.

2013. október 13.

*

264.

Csala-mádé

(humor)

Minden beért, szomorúságra
nem lehet ok, ne fakadjon bú,
hordó dongák közt érik a jó
must-gyöngye, zsákba bújt a dió,

polcokon befőttek - csudajó,
tátott szájú kisgyerekre vár.
Paradicsom és szilvórium,
üvegbe zárt éden lesz nekem;

töltök egy kupicát, hát igyál,
jókedv legyen vendég a háznál -
sok csalamádét eltettem, de -
birsalma kompót lesz a király.

2013. október 11.

*

263.

Őszi levelem

Megnyílt szívem kapuja,
bent lélekkunyhóm ontja
a meleget, mint sálat
körbe teker, rám lehel;

melege csurran cseppen,
rám hull az őszi levél,
szemlesütve egy darázs
körtébe fúrja fejét.

Szélbe szórom száradni
tenyérbe hullott könnyem,
mert nem lehetsz mellettem -
lelkem árnyát oszlatni.

2013. október 5.

*

262.

Fényterelő

Érzések festik a gondolatot...
lélek alján szűk sugárút vezet,
egyik oldalon kandelábert húz
és elereszt, szárán két körteszem,

gyújtott fény-ágról szikra ember-sort.
Éhező ölük... most farkasverem.
Szívkoszorúmba virág, ha termő
csak szeretet lesz az őr felettem.

2013. szeptember 28.

*

261.

Ha tudnám...

Még ma feloldanám
leheleted jégvirágait.
Ablakodon keresztül...
nézlek és látom
oldódik a tinta-éj,
pacákat ejt kezed.

Pár nap és itt van az ősz,
némulok a nyárba,
üres gólyafészkek,
fecskék hiányába...
a karácsony boldog,
Fényt hoz a kisded...
ott meleg lesz a szív,
két lélek összeér.

2013. szeptember 19.

(Porcsinka átirata)

*

260.

Eleredt szemek

Az utolsó nyár-fény gyorsan szaladt,
karomat, arcomat simogatta.
Ma eső koppanásra ébredtem,
tarajos buborékok szaladnak -

kis patakokba gyűlnek, folyókba
lépő lábuk érinti a tájat,
nélkülük nem nyílnának virágok,
nem hullana szirma ibolyának,

nem lenne borongós ősz-karcolat,
ködök nem szitálnák a szemeket,
tüdő nem vehetne lélegzetet,
nem oltaná szomját a domboknak.

2013. szeptember 17.

*

259.

Porcsinka

Nem tudom, mit akarok,
lehet, csak feloldani,
egy leheletet, egy jégvirágot,
ablakon keresztül nézni

száznyolcvan fokos fordulat mögé,
ahogy a papírral bajlódsz,
míg megszárítod tintakéked.
Ismét drága lesz az ősz,

bele némulok a tájba,
üres gólyafészkek,
fecske tanyák hiányába...
elszáradt porcsinkákba.

Hiszem a boldog karácsonyt,
a szeretetem őriz, aztán farsang -
tarka szárnyú pillangóruhában,
elmerülök borzongásaimba.

2013. szeptember 11.

*

258.

Jós(z)ág

(emlékMorzsa)

A kutya hűséges barát,
álmában csontról álmodik,
engem meg egy bölcs éltet,
őszbe ringat, mint egy dajka...
Tudja a nap keleten kél,
felszakad a sötét, bújik
a fény, törik ezer felé.

Valami eltört rég...
Kutyám csaholása.
A csendből harapott belém,
formálta hűség a szívét,
egy simogatásért
mindent eldobott.
Barna szemével
csontot roppantott;
mellém kucorgott,
várta a szerencsét...

póráza mára megkopott,
teste fölött méternyi föld -
már nem számít senkinek,
kutyául tud fájni, azt hiszem,
öregségbe sorvadt jószág,
kilehelte utolsóját,
csontjai fölött gyertyák -
kutya fáján fekete masni.

2013. szeptember 7.

*

257.

Arany öltés leszel

Megcsillansz, mint egy madárraj az égen,
földig hajol a nád széltében - érted.
Zilál a homlokom, tetovál szíved,
tenyeremre majd nagybetűvel - írd fel.

Értem majd. Hallom a diók törését,
tapinthatom minden malámnak szemét,
fény fürdet a végtelen szeretetben,
testet öltesz ősz-aranyra, életemre.

2013. szeptember 6.

*

256.

Úgy maradt

Az ősz ajkából a magok
mind kiperegtek: sóhajok.
ajkamat könnyű mézga-csend
aszalta, csókolta számat
a szádra s úgy maradt, ahogy
cseresznyék bújtak az ágra,
fatörzs virágzó árnyára.

2013. augusztus 29.

*

255.

Porszem

Tegnap csendes eső esett,
porszemek szomját elvette;
gurultak fáról, ereszre -
fecskeszárnyakat reszkettek.

Költözés ideje benne,
esengőn kért a perc szeme,
kit akar a friss ősz szele -
mártja fényét a szívekbe.

Nyár mese folyt a rétekre,
pillangó varázs ihlette,
szélcsengőjét is rezgette -
porszem szállhatott szemembe.

2013. augusztus 26.

*

254.

Érzés

Egy érzéshez két fél kell,
az ér csak patakjához futhat el,
két híd valamit összeköt,
egyiket lángok perzselhetik fel.

Lépésből is kettő kell,
a csend szívében a végtelentől,
egy ék se szakíthasson el,
levegőt végy mályvák tüdejéből.

Szerencséből jó, ha kérsz -
időhiány rozsdafoltokat fal.
Kevés egy élet mindenhez,
kitartásmagot napraforgóval.

Utazom, kilátás kell,
mert a lánctalpas idő közbelép,
gyorsvonattal száguldok el -
fényed őrzőjeként... egy lélekrész.

2013. augusztus 15.

*

253.

Hangya mondja

(gyerekvers)

Volt egy kis hangyaboly
hulló avar morzsákból,
télen tarisznyából
kis lakot épített.

Termeszben a bölcsőt,
kistestvérek őrzik,
játszanak kedvükre,
estére mind alszik.

Várnak van szobája,
konyha és kerti pad,
ott ülhet családja -
útjuk zöldön halad.

Míg egyszer egy ember
hadjáratra indult...
agyagot öntött be,
elzárt sok járatot.

Lett sok árva tetem,
őrült a gyenge nép,
nem lesz már több öröm
termeszvár bölcsőjén.

2013. augusztus 10.

*

252.

Megtalált pöttyök

Az öröm mindig megmarad
ha magával visz a Nap ,
mint labda a pöttyöket...

rám nevet egy pozsgás arcél
a parton homokvárat épít.
Fehér ruhámban lépek

és hajamat bontja a szél.
Megszólalt egy lágy dallam
lábam táncparketten lép,

keringőzik, pezseg a lét;
szomjas száj limonádét kér.
A Nap eltelt, fényhídra áll

az este, a folyóba dobott
tükör-cserepekre...
megnézem a homokvárat

még ott áll a helyén
megtaláltam a pöttyöket,
álmomat ringatta ölén.

2013. augusztus 2.

*

251.

Szél-Halász

(mese)

Megvalósítani Istent és fénykorát
csak az embereken keresztül tudod
hát szolgálj...
vagy rombold le tested templomát,
porszemmé elegyítsd agyagját
és jól taposd meg, hogy új gyökereket,
sarjú hajtást se hozzon... választani kell.
Ha eltakarod az arcod és szúrsz,
pokróc lesz ruhád, ha nem kéred
akkor is eljön az utolsó órád...
nem lesz menyegződ, elmarad a nász.
Amiről itt még nem tudunk, majd odaát fáj;
csak a remény segíthet... ezen a tusán.

Én még hiszek a szelíd szív erejében.
Szeretném eltáncolni itt az utolsót...
a násznép várni fog, a Mester szívhűségre tanít,
ösvényt vág, jó lesz hazatérni hozzá!
(egy oroszlán szívós, de beadja derekát.)
A Szél-Halász hátára vesz, együtt teremtünk
világokat, hozzá földet kapunk,
hogy üveggolyókat gurítsunk szerteszét...
A mese legyen szép!
Meggyógyítjuk a tört szárnyú madárkákat,
ha szomjazunk inni kapunk a forrás vízéből
és parthoz segíti testünket, rajta a körök:évgyűrűk
- csak díszek - szeretetből olvadt pecsétek.
Szívósak és kitartóak leszünk;
fényszálak mentén, ha egyenesedünk!
A remény hajlékony ívén együtt nevetünk,
együtt látjuk a hajnalt és minden évszak
meghozza gyümölcsét, hol szeretet van.

2013. július 28.

*

250.

Törődés

A folyónál jártam, hallgattam
egy elrúgott kő csobbanását;
ölelt a part és körülöttem
tört csigaházak hold-ezüstjén
egy megfáradt vándor hozzám ért,
felém nyújtott kezében orsók,
szőtték ívét a csendes éjnek,
hozzám hajolt, bársony-szél hozta,
fülembe súgott... lett kikötőm.

2013. július 25.

*

249.

Ha a lélekszirmok szárnyalhatnak...

talán életre valók lesznek holtan is,
a föld nyelvén megpihennek,
ontják majd illatuk,
keverednek az álmok sújtásain -
gyöngyöző vizeken csillagladikok -
őrzőim az angyalok.
Ejtőernyőt dobnak a pitypangok,
szárnyakat próbálgatok,
harmat vizéből kortyolok -
bárányok és farkasok közt
nem tudom miért...boldog vagyok.

2013. július 15.

*

248.

Szív-erővel

Földanya testét kuszán behálózzák
elemek erejét törő gejzírek, fák,
mert minden szívdobbanás partot érhet,
kikötőmbe jött csendhajód - engem éltet.

Összerakni szívcserepek darabkáját
csak a lélek fénye tudja, áldását
szerteszét szórja, és földbe hulló magja
testet ölthet egyszer: vágyad karéja.

2013. július 10.

*

247.

A nyár margóján

A nyár ráérősen szépítkezik
a hamvadó esti sugarakban.
Gyönyörködik. Az ősz hangja
még szunnyad árvalányhaján,
jólesőn betölti Földanya testét,
hisz könnyű a lépte,
nem keres okot szomorúságra,
mert tudja, hogy jönni fog,
beszivárog, mint a forró kalács
illata és elnyújtja magát,
mint a puha testű éjszaka,
széles fekete pamlagon.
Várom a reggelt... tudom,
az áfonyát vajra lehet kenni,
nincs okom szomorkodni,
míg cseppenként tejeskávét
lehet szürcsölni, vacsora mellé
szamorodnit bontani,
hogy illanjon a bánat,
mert olykor erőt vesz magán,
rám telepszik, gödröt ás,
kinevet - de eljön az ősz,
a régi barát, felkarolja aráját,
puha párnácskáit örökbe adja
és visszaalszik, szívébe márt.

2013. július 4.

*

246.

Keretek közt

Mint egy ázott-fázott kis madárka,
szem-fény vesztésén egy erős ágon
ülve, a kék ég csipkefüggönyét
szétfeszítve, a nap mögé bújva;
oltalmat... hűs lombok közt keresnék.

2013. június 23.

*

245.

Haza juss

Szívünk mélyén leng a hinta.
Ők megmondták előre,
hogy mi egy nép és szálka
leszünk örökre: feketék,

csiszolatlan gyémánt szemek.
Fények, kik elszórva élnek,
szétszakított fészek-melegbe -
lassan vérzik el sűrűje,

de lélegzik és megöregszik,
gyökerében serken fel újra -
szívizmok ropogós gerincén:
érzi ezt minden elfáradt szív.

2013. június 16.

*

244.

Lábadozni kell

Csak résnyire hagyd nyitva az ablakod,
feltölti ma egy kis sugár fénymagod;
éld meg, mit ad egy szerető gondolat,
áldott lesz a kéz, ha ölel, támogat.

Az idő-prés szorít, megadod magad,
lábadozni kell a nagy teher alatt;
nézd csak meg a Tejúton - Jupiter jár,
égesd fel Juhász a kínt, mert a nyáj vár.

2013. június 10.

*

243.

Barangolás

Egy esős fényes nap után
fűszálból fonok glóriát
az est szemére tüll kerül
terrakotta lesz a homály
pipacson barangol a rét
neked szentelem a napot
lépten-nyomon csak alkudok
tiszta lelkem issza fényed
emelj fel egy gyöngy-szekérre...

2013. június 1.

*

242.

Marcipánszív

Színes szalvétákba csomagolom
reggeli gondolataim: útravalónak.
Délig tart majd míg kibontod,
délután lesz mire megemészted,
de ígérem útitársad leszek
és az álmok mezsgyéjére lépek veled,
ha a törvény-kékhez nem ragaszkodsz,
feltétlenül nézd meg a paplanod
és hogy nem vered a melled,
hogy nagyon akarod!

Látod ott azt az üde csokrot az asztalon,
mellette azt a finom kis dobozt?
Marcipánszívekkel tele
- soványka kis vigaszok -
Csak arra várnak, hogy ketté harapjuk,
hogy egyformán édes legyen szánk íze,
megígértük: eggyé válunk és utazunk,
de mint erőtlen hősök porfelhőt taposunk,
kereket oldott lábnyomunk - zarándokolunk -
indokolatlanul harapjuk ketté
marcipánszívek csokivázát...
talonban mindig van egy üde virágcsokor
ne legyen teríték a hiány - az asztalon!

2013. május 24.

*

241.

Édes percekért...

Elaltatni kellene az időt,
valami boldog perccel délelőtt,
kiserkenne présházán egy felhő;
táncot járhat, mint két balettcipő,

de belereszket elefánt lába,
szökik a pillanat héja-vázba,
és percek szürkülhetnek a mára;
halak ficánkoljatok álmában!

Felszín alatt az úr rég nem alszik,
csak engem néz - algaszemű tavam
tükrében, rám olvad minden vágyam;
az ördög sem alszik - lent őrködik.

Varjúk kárálnak a szűk vetésen,
daru táncol körömvirág ágyon,
hársvirág ébreszt letépett ágon.
Legyen kék-varázs a fenyvesekben!

(Átírva: 2013. június 30.)

*

240.

Két tenyér közt

A szélnél is sebesebben
rohan az idő velem
megállítanám...
egy akácos ligeten,

de nem lehet...
szorgos kertész életet ment,
játszik, maga kedvére olt.
Isten szeretetből teremt

ott, hol hiányát látja;
bodzakehely is falja
a Nap öröm perceit.
Velence könnyű gondoláit
látom és árbocok vásznait,

míg szemem a távolt járja,
idézem kedves arcod - fázva.
Szívem öleli szép csendben
hárfa-tenyered, életre kelsz...
ott... a záporos végtelenben.

2013. május 11.

*

239.

A nyári almafa virágai alatt...

Van egy korhadt kis kerti pad, ott örömről mesél anyácska,
ezer fele szálló szirom is megadja magát a szélnek.
Tenyerében és ujjai közt elmorzsol egy élet-füzért;
ráncos arcán, halovány szembogárból merengő kékségek...

Megérintik szívemet és homlokon csókolom múzsáját,
erőt adok neki... egy év múlva lehet kilencven éves;
hallgatom színeit, régi szőttesét százszor átvasalja.
A gyűrődések elsimultak, álmodik...élete mécses.

2013. április 30.

*

238.

Birok

Nemcsak hálni járhat belém a szentlélek,
mezítláb szeretek szaladni partodon.
A rendbe kapaszkodhatok és bújhatok,
ahogy csak én tudok. Boldogság-pajzsomon

tüzet szít a Világ, a szél - birokra hív.
Miért keresem magam ott, hol nem vagyok!
Fények árnyán, ha átjutok, elfojtottam;
izzadok, foltozott napok... ringassatok.

2013. április 25.

*

237.

Csak érinthetném meg a kezedet

Ma egész Világ néz ki a szívemből,
mint cigarettát sodrók
üszkös fák kérgiből.
Ma hajlítom a szót és elárvulok;
Szellemed égi kincseken -
pókfonálon lóg ezüst leheleted,
csak érinthetném meg a kezedet.
Vénádból szakíthatnék-e?
Rímbe fonnám ma darabját
és sugárba szöknék...
megnyugodni teveled.

Csak megfoghatnám most a kezedet...
együtt tépnénk füstkarikából szeletet,
és arathatnánk, mit vetettünk,
egymás ölében, ha felébredünk.
Rakjuk meg szekereinket,
hét ökör szántsa földjeink...
halott rózsák szirmait földbe ástam,
de újra kiserkent tavasz-mélyről,
és ibolyákat ont drága vérből;
szívemet metszi, kezemre tapad,
szivarzsebben illatozik a majd.

2013. április 11.

*

236.

Olvadásban

Ráolvadnak a hegyek a folyókra,
földekre lépnek, virágok bomlanak
sarjadó füzekre. Földanya testén
szuszog az éber óra, pattan és űz
színeket loncra, egy apró koloncra,
vesszőt fonó tavaszra...mintha késne,
várna...ember álma örökké tartson,
el ne hervadjon...szép iránti vágya!

2013. április 7.

*

235.

Fényszemek és pontok

Régen volt már egy megtörtént mese,
győzelem és boldogság a vége.
Hit az örök élet reményében
letépett virágok illata szállt.

Kiáradt a Tűz mennyek kapuján,
mert Isten karja megáldotta Mind.
Pontos időben indult a Fiú...
vállára vetett kereszttel...önként.

Vitte terhét a tiszta Én, szülte
az Atya akarata...Szeretet.
Egy levélke tiszta ágra vágyva,
rügyét bontva a dermedt világra

elkergetni a foszló felhőket,
fel a magasba. Egy lány sóhaja,
tiszta szívét az Úrba rejteni
szüntelen, szeretve akar lenni.

Így járni végig a kereszt útját,
szívében hordozva a Fény Fiát;
az égő csipkebokor legendát,
minket a halál sem választhat el.

2013. március 31.

*

234.

Két fél

Két felemből az egyik
mindig jobbá válik,
fogja kezét, ha elesik;
van támaszom és éltetőm!
Átjárja lelkem a tavasz,
szél öleli tiszta szobám,
megáll az ajtóban szeme,
frissen fésült lesz tulipán.
Nyílnak a százszorszépek,
kikeletben érik a nyár;
már előre rám nevet,
aranyszínű lesz reggelem.
És jött a hó-fény szakadás,
fehér lett a táj, eltakarja
földünk minden odúját,
majd újra olvad és lemossa
sáros utunkat...húsvétra.

2013. március 27.

Két felemből az egyik mindig jobbá válik,nézem
fogja kezét az elesettnek,támaszom,éltetőm.
A tavasz repül már hozzám, tiszta szobámban várom
ő a kezdet, és a legtisztább vég, frissen fésülten
nyílik a százszorszép; a nyár kinevet már előre,
aranyszínű a reggel tőle.Most jött az új hó, fény,
szakadás, fehér a táj, betakar minden kis odút
majd újra olvad - lemossa sár-utunkat húsvétra.

*

233.

Kell egy hely

Két száraz levél az úton
még az őszből itt maradt;
fék csikordult a tavaszi viharban,
minden remény bimbó-létben feszül;

bent sistereg a konyha-meleg
kis kredenc a falon,
egy zakóban zsebóra babonáz,
a nefelejcses bögre több,
ötven éve örökségem:
gyerekkávémat rejtette ölében;
kis nosztalgia-bár,
kint meg a forgó levelek...
az őszből nevetnek még felém;
szélvihar a játszótársuk.
Körforgásban a kikelet:
bújnak az életbimbók,
és az emberek száguldanak,...
miért nincs megállás,
hol megnyugodni jó, a kis levél
összeszáradva is többet élt,
meghúzta magát valahol...
bokrok tövén, avarként.
Most erőt kéne gyűjtenünk...
a következő állomásra!

2013. március 19.

*

232.

Boldogság(OM)

A világ egy nagy kehely, ibolyás a rét,
megváltást hoz a márciusi szél.
Örökkévalóságunk tündöklő egét hímezem;
sárfészkek porából emelkedem,
mert nekem adtad az öröm természetét,
hagytad elgurulni a fájdalom kövét...
a tavasz bomlik, ajtódban az én...melléd ér.
Ott ölelsz, ott bújok hozzád...elolvadt a jég.

2013. március 9.

*

231.

Olvadó szemek

Egy tört szempillantás alatt
elkezdett szakadni a hó,
torlaszokat emelt a szem;
lett mázsás fátyoltakaró.

Télvíz. Telik a sok meder,
a szél sipkában legeltet;
szembefúj és elgurulnak
a kristályba fagyott szemek.

Bárányfelhők tekeregnek,
szürke sirályok vijjognak,
naplementén villantanak
a tél ravatala felett.

2013. március 2.

*

230.

A láng

Nem lehet megkötni egy lányt,
mert nem gyógyulna be a hiány
és elhamvadna szívén
az utolsó láng...rőzséjétől.
Tört részét égeti egy nyaláb,
- tudta ő mégis maradt -
tánc a talpát csiklandozta,
és hajnalban a fű
selyem-harmatját -
mezítelen lélekkel itta...
új tavasz jön hozzá,
lábujjhegyen és megérinti.

2013. február 27.

*

229.

Ideák

Az elhajló fák hűs neszében,
bőrkötésben Isten hidege
megvesz, hétről hétre összegyúr,
két szerető kézzel engem fest

újra, álljam a téli sarat,
melyet fojtó haragom dagaszt;
várjak türelemmel tavaszig,
minden pirkadat szakadásig.

A fényes szelek felém futnak,
bent öreg suhanc mindig velem,
mellében vitorlák dagadnak -
orchideákat lát szememben.

2013. február 16.

*

228.

Szót kell ejtenem

Jólesőn simítottam arcodat
és párnáidon igazítottam,
mielőtt édes álomba merülsz,
a nevedet még halkan kimondtam.

Álmok tavában az aranyhalak
tőled felém úsztak, betakarlak.
Kezed támaszom, vállad országom
és a szép álmok majd megváltanak.

2013. február 12.

*

227.

Amarillis

Engedd,hogy az álmok pillangói
repdessenek fejem körül.
Még motoszkálok. Az asztalon
félig tele a poharam; csak bólintok,
mert a szó nem mondhat el,
kondulása haranggal érne fel.
Számon boldog a csapás,
az óra mutatóján tizenkettő...
a harangjáték nem marad el.
Ébren talál, ének az esőben száll,
egy rögtönzött utcabál az éj.
Lassan mindent elsöpör a szél,
de visszatart még két tenyér...
álomba zuhanok, hullámzik a rét.
Lovagcsillagom kinyílt és illatával
téged visszahozott a tél.

2013. február 4.

*

226.

Kitekintés

Szótlanul didereg a lángocska,
fényévekre távol az otthona,
és míg számolhat felül egy dombra;
szívére dal száll, szól az orgona.

Fehér az otthonom, színekre vár,
festője tavaszba mártja lelkem,
lila szálak fűzik körbe testem;
köteles tánc és fodros kis ruha.

Elbitangolt, poros a lábnyoma,
engem megszépít a kis lángocska;
megmosdat, ha nyílik az orgona.
Nem számolok... illatos a csoda.

2013. január 27.

*

225.

Szép a tél

Mikor a patak felölti jégruháját,
kicsi szánom ott siklik rajta, fénygombját
szilaj csikók párás lehelete szabja.
Elérhetlek, mert olvad a távol partja.

2013. január 19.

*

224.

Minden együtt

Miért vesszen el minden,
mi számat édesíti:
eperíz volt a csókod;
pezsgőd édes buborék,
arcomhoz simult kezed.

2012. január 14.

*

223.

Majd ha hívnak

Csillaglesen álmot sző az ember.
Tavasszal szánt, beveti a földet,
tarlójánál halál lesz a csősz - mer.
Porszemet arat, vérem oldószer.

2013. január 11.

*

222.

Hóvirágom

Jóleső érzéssel csukódott rád szemem,
halkulóban az utolsó mozdony sípja
csepeg az ereszről a téli hordalék.
Álomba merültem, béke volt, éjszaka.
Pelyhes takaróm melegen tartó ölén
korán reggel ébredtem, megnyílt rád lelkem;
zöld száron csilingelő fehér fityulás...
hóvirág bújt, szívem kitártam és Fény lett,
hírnök jött és megöleltelek... Te tavasz.

2013. január 4.

*

221.

Örökzöld

Már berendezett a téli utca,
fényvirágos este ágra fagyva
egy reményre gyújt, sugárba vonja,
megpihenve lángom égre szórja;
kint a fák türelme, szürke ágra,
friss tavaszba fonja álma: szép vagy.

*

Milyen rendezett az utca képe
a ködök is rám szitálnak
homlokomra visszahullnak,
mint kiforrt meleg térfonatokra;
a gyökerek lassan beindulnak,
friss tavaszokba álmodni magjukat.

2013. január 2.