Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Verssoroló 4

2012.02.12

2012. január

164. Szív-dal

165. Téli rege

166. Lelkes ember

167. Hazám

2012. február

168. Kibontakozás

169. Az idő sodrában

170.Tavasz előtt

171. Boldogság(szeplő)

172. Tündér-tánc

2012. március

173. Tavasz-percek

174. Látomás

2012. április

175. Van egy ország...

176. Ha

177. Várakozás

2012. május

178. Vallomás

179. Limonádé

180. Misszió

181. Széltoló ( gyerekvers)

2012. június

182. Sóhaj

183. Teadélután

184. Térzene

185. Zen Chai

186. Versbe írtalak

187. Félidő

2012. július

188. Egyszer lenn...

189. Szerelem

190. A Láng

191. Alkonyat

192. A folyónál...

2012. augusztus

193. Öröm

194. Varázslat

195. Szó-virágok

196. Hálaadás

197. Kontúrok

2012. szeptember

198. Indulni kell

199. Az én ábrándom

200. Pussycat

201.  Ecsetvonások

202. Ének az esőben

203. Metszett

204. Madárlélek

205. A mesékről szólok

206. A visszapillantó tükör

2012. október

207. Merengő

208. Jó volna

209. Töredék

210. Bogaras

211. Bizalom

2012. november

212. Utószó

213. Percmérő

214. Mesebeszéd

215. Szívderítő

2012. december

216. Menedékben

217. Karácsonyi szonett

218. Most

219. Az igazit

220. BÚÉK - 2013.

(56)

164.

Szív-dal

Kicsi a világ és mi benne
parányi kis "szirom-csodák"
kik érzékeny lelkükkel
átölelik egymást
hisz szívünk
egy dobbanást keres
egy mozdulatot
egy ölelő kart
s hol vigaszt lel
ott szusszanásnyit elidőz

2012. január 10.

165.

Téli rege

A csendkirályt a Nap fonja körém
babusgatom hold-arannyal átszőtt mesém.
Lassan bújik uszályából elénk
s beragyogja napom hártyavékony jegét.

Olvadó január és nyomában jő,
simul február, álmomból ébredek.
Az éjt nappalára fonva csókolom,
pillám reszkető könnyében szeretlek.

Most szívem tavaszváró csücske regélt
minden rügyfakadásban egy fényes kép
eljössz hozzám diadalszekérrel Fény.

2012. január 13.

166.

Lelkes ember

A teremtés kezdetén egy boldog pillanatban
két összefonódott kar simítja a tér
hajszál repedését, fenn egymásba forrnak -
karfonatnyi lét - majd csillag alá hullnak.

Lent a földbe halnak, erős gyökeret hajtanak.
A sugár szálain újra ölelő percek nőnek,
égig domborodik az Új Élet reménye - mert Ők
megállítják a játszó időt - szélhárfán zengőt.

2012. január 16.

167.

Hazám

Hazám a szívemben dobogsz
mindenkor édes e teher,
ágról szakadt márciuskor
őseinknek vére cseppent.

Akkor a föld görbült hátán
zöldellt a fű, bábeli zűr;
poros vén időn temető,
vértócsa rajta rég kihűlt.

Zsendüljön már a tavasz,
Friss szelek szórják magjukat,
hogy kalászost arassunk;
ne osszák szét kis hazánkat.

Pilisben dobogó föld-szív
akarat vagyunk, sóhajtás,
arany kalitkánk menedék,
piros,fehér és zöld hajtás.

Országunkban rend legyen!
Fenevadak tornya dőljön,
magyar kézben és földön,
ágról szakadtan se féljen.

2012. január 22.

168.

Kibontakozás

Pezsgő nyári emlék
átlibbent könnyedén
jégbontó havának
- jégcsapokat tartó -
eresz alja könnyén.

Ne felejts el, derülj
csitt-csatt egy páraszem
megkapaszkodott már,
hópihe szárnyalás
jégbontó szerelem.

Kis hunyor mosolyog
kémleli a Napot,
bontakozzon végre,
meleget fakasszon
rügyeit ölelve.

Március derekán
ibolya illatozz,
fűszálon májusban
kis bogár szaladjon,
szerető jégbontás.

2012. február 1.

169.

Az idő sodrában

Hattyúk úsznak a Dunán:
hófehérben ring a táj,
állok partján fagyosan,
dél szele csókolja szám.

Vékony tükrén jégtáblák csúsznak,
egymáshoz férnek az éleken;
téli nászt ül rezgő pupillám,
szilánkosra törik ezüstben.

Enyém lett a parti homok,
még nem ért véget a varázs;
lassan ébred valóságom:
megtört fényem csak villanás.

2012. február 8.

170.

Tavasz előtt

Boldogság lesz a jácint-kék tavasz kapuját kitárni,
sápadt égre nézni és beengedni minden melegét,
hogy sziromfelhőket szórjon a remény,mert él mindenben.
Átsétálni küszöbén, egybeforrni a tűz lángnyelvén,

csokorba kötni barkaágat,mikor fátyolrügyeit bontja,
pirkadatkor mindig van bocsánat fészekféltésedre;
gyógyír lesz egy harmatcsepp, hagyd szétszórni a bánat
perceket,szélsebekre akasztom zöld-borongós ruhámat.

Gyógyítom a sós-édes perceket, meleg barna szememet;
megnyitom szívemet kedvesem, látod él az új tavasz
és a hold kibomló hóvirágja fényesre festi arcomat.

( Közös gondolat-vers Péter Éva Erikával )

2012. február 14.

171.

Boldogság (Szeplő)

Ma hátára vesz a Nap és folyton folyvást
csak fortyog a földre,
tüzes masszája megégeti saját magját is;
a rideg márványt fényezi
és minden követ elmorzsol mázsaszám,
szétszórja apróit, a téli csendből szikrát hasít.
Mindig szemembe néz és ontja melegét,
tréfálkozik, baldachint fon felhők fölé.
Napernyője friss narancs -
szomját oltja - hógolyókat felissza
a tél asztaláról;
patakokat duzzaszt,
simogatja arcomat,
örömében rá egy szeplőt rak.

2012. február 19.

172.

Tündér-tánc

A téli csorgó percek
álmokat takarnak
szerető Földanyára
csillagok ragyognak.

Fürge szélszekéren
mosolyog egy tündér
bárányfelhős égen
táncát ropja tüstént.

Száll a sok szép trilla
kismadár szívéből
mosakszik a hajnal
hóvirág kelyhéből.

Ólálkodik a tavasz
minden pici ágban
rügyei is pattannak
kicsi nyoszolyákban.

2012. február 28.

173.

Tavasz-percek

Végre itt van a tavasz
szabadság és kikelet,
ezer fénye szikrát szór
nyugszik benne a lelkem.

A fagyos tél-perceket
felhőtlen kékre gombolom;
rám aggatott tarisznyával,
melyben az idő dobog,

formálódik lényem benne;
erőm a szív-zsebemben.
Boldog vagyok,ha nézhetlek
mindennap - szemtől szemben.

2012.03.24.

174.

Látomás

Lebukott Napom utolsó sugara...
Íriszemben még tovább tükröződik,
a fénykosárból jut még mindenkinek,

bárhol is élj e földtekén: szegényen,
gazdagként, jónak és gonosznak bűvkörén.
Édes mostohának hívjalak örökre,

becsukott emlékkönyvek titkos lapjain;
tavasz nemző réteken, ibolya foltján,
a nyíló százszorszépek reszkető szirmán?

Az áradó folyóval földemre léphetsz -
lélek- patakomban fodrozódik szívem;
májusok derekán izzik majd a lég fenn.

2012.március 31.

175.

Van egy ország...

Lélek-melegedő.Szívszoba.
Jó beülni ma veled oda;
nincs ajtaja csak szél járhatja,
hol szembe jöhet Isten maga...

2012.04.11.

176.

Ha

Szívem önteném ki. Formáználak;
a műhely titka bent acélon feszül.
Munkától kérges kezedet fognám,
hívhatnálak két szőlőmetszés között.
Örvös galambok a kertek alatt,
gólyafészekről reppen szemed;
birtokol téged az öreg idő.
Hozzám érhetnél, ha mellettem jössz.
A kert neszel s ha jól figyelsz
az éji csendben alászáll csillagod.
Fejembe szép sorminta kerül,
én akkor jövök - megérted-e végre,
vers szívódik fel egy véredénybe.
Kertedben, ha melléd ülök mesélnék;
elmondhatnám,hogy sorok közé szorulok
- elfogynak egyszer a fényes napok -
Választhatok - foncsor maradok-e tükrén.
Csillagtűz leszek,fáklyaként lobogok,
világítok rónád fölött és susogok.
Lassan ringatom, lassan - lélekcsónakod.
Idegen földön partot remélünk,hisz
szép a világ; sarkában Fény lobog,
s ha igazán szeretnél, örömükben
összeborulnának felettünk a csillagok.

2012. 04.15.

177.

Várakozás

Biztosan eljön érkezésed
menetrend szerint valamikor,
jó volna téged utolérni -
felhő-utas az édes sokszor.

Cseppenként hullni hegymenetben
felhajtás nélkül csak csobogón.
Új kabátom már széllel bélelt;
Fénylények várnak a kifutón.

Hajnali érzéssel érkezem
két szakasz között csilingelő
vágypatak nézi a kék folyót -
megálmodom a szép jövendőt.

Árnyékom rajta csak simulna -
dorombolna áttetsző lényem,
mint egy gyermekben a tiszta fény.
Vezess engem az öröklétbe.

2012.04.30.

178.

Vallomás

Nem dohányzom;
mégis kellene
egy öngyújtó,
pici szikra
fejemre csörgő sipka,
hogy észrevegyél!
Bolondnak tartasz,
pedig hattyúnyakon
a fej nem kifordítható.
Ha láthatnál
százból megismernél:
tiszta apja,
pedig sohasem ütöttem Rád!
Szeretlek apám -
házad hiába mézeskalács,
lassan bukdácsolsz,
magad alatt vágod a fát -

semmibe hull forgácsod!

2012.05.05.

179.

Limonádé

Jázmin illata lengi át
a féltve őrzött kis szobát
pihe puha párna csaták
nyitott verandán hűs teák
szalmaszálból limonádék
kibomlanak a finálék
fonódnak lián sugarak
nem múló szerető szavak
bodza virág tányérokon
lélekhívó májusokon.

2012.05.17.

180.

Misszió

A szivárvány íve hátamra görbült
és csak a véletlenek vezettek vissza
arra az útra, ahol a keresztnél
egyenesbe jöttem magammal.
Ahogy múlnak az évek és zsongnak a fények
tavasz-tarka rétből az árnyékok rabolnak
parányi foszlányokból a rendre;
hullhat a szirom a tőről,mert még él -

nem fagyott ki a lecsupaszított bőr.
Vigyázzban állok, blendék és szemek
kattannak, lomtárban a fénnyel tört álmokra.
Csak részleteiben élnek a részecskék,
csuklyás izmom tartja a frontot rég.
Lassan a dél szele eljön, jól tudom;
belepirulok majd azon az alkonyon.
Belülről kifelé tágul a tér; tarka

rétekről mesél majd minden kép.
Az egésznek része volt egy Tündér-mese,
a hátamra görbült szivárványról még
lesz fénybe szállni vágyó magom.
Pitypang pongyolámra, ha az est leszáll,
katica majd selymet húz a sötétre -
tán onnan kezdődik majd egy másik út,
új misszió... amiért megfeszülünk.

2012.05.22.

 181.

Széltoló

(gyerekvers)

Erzsi néném szalonnája
nyárson pirul vacsorára.
Kenyerünkben pityókára
fröccsöt öntök a pohárba.

Szalad felém a kis Gyurka
kezében egy alélt béka.
Egérutat nyert a róka,
földre szállott a kis gólya.

Irgum-burgum kis nyulacska,
tyúkok ültek a fogasra.
Szamóca neve Piroska,
rák szalad árnyas homokra.

Őzgidákra nyúl fiakra
Micimackó őrködik ma.
Tücsök bogár virradóra
széltolóknak kékharisnya.

2012. május 27.

182.

Sóhaj

Egy érzés vagyok, takarónyi csend-szirom;
a vágyak tengerén hullámzó kishajó,
harmatcseppeken, fűzöld színeken - sóhaj.
Rád lelhetek gyógyfüvekben a tisztáson,
mely szegélyezi és belefonja magát -
réti koszorúba,mikor bontja a Nap
sugarát a földre, ajkad nyíló rózsa,
életre hívsz; érzed te Vagy a vitorla,
gyógyfüves patika, hullámok lovasa.

2012. június 2.

183.

Teadélután

Mint egy sárga léggömb az ég udvarán
telik a Hold, madzagon...úgy tartanám,
mint gyermeknapok örökös darabját:
lazán, Szívem... csengő dallam jár ma át.

Megállok fehér ujjúban, teázom,
lelkem üdül, friss a levegő - fázom;
elengedlek,maradj... teadélután,
mosolyod keresve a Hold udvarán.

2012. június 5.

184.

Térzene

Járdasziget.Felébredt bennem
egy szunnyadó Világ, a tiszta Fény,
csak kezeink simultak eggyé ott,
hol buszok az út szürkéjén.
Esett. A lámpafény égre nyúlt,
árnyékban mosolyogtak a házszemek.
Minden lépésünk titokban, akkor
ott jól esett, langyos permetként
arcunkra csepegett... az utca köve
beszívta mind a kis köröndnél.

Szépet álmodik a jelen,
pillanatokra zenél a tér,
akkor is,ha örökre elszunnyadt
egy pici mag egy édesanya ölén.
Pislákol még az utca fénye,
szusszan még a város...
de eljön a hajnal tüze s én
felébredek a kispárnámon.

2012. június 15.

185.

Zen Chai

Én és a bögrém,
kezemben tartom
minden csöppjében
csorba szélében

kapaszkodni jó,
mennyi mindenben;
van egy szigetem,
mellette hajó,

szomjoltó, számmal
ízlelem, forró
nyár jön és csókol,
majd tova szárnyal.

(első változat volt)

Én és a bögrém,
kezemben tartom
minden kis csöppjét,
csorba szélébe

kapaszkodni jó,
mennyi mindenben;
van egy szigetem,
hol áll egy hajó,

erős napszámmal
ízlel a forró.
Nyár jön és csókol,
mindennap eldől.

2012. június 20.

186.

Versbe írtalak

Lobogóm az idő, mint szűz haja
margaréta feje hullik alá,
a huzatnak dobta oda szívét,
még mindig látom,ahogy ott álltál.
Versbe írni dallamot; egy szólót
kis virágnak életébe kerül,
holtomiglan-holtodiglan csak szó;
Isten mondhatja majd az utolsót:
ki csendben belém lehelt téged - Ő
simít majd egy marok földből újra;
felkap, mint felszálló kis porszemet
tenyerén hord - az út hozzá vezet.

2012.június 25.

187.

Félidő

Lassan megszólal a Csend.
A Rajtnál hullám törik,
víz hátán folyik az önkívület;
feszített tükrén megáll a malom,
nem hajt több vizet a kerék.

Homokórában pergő utolsó szemek,
megállítják az időt a seregek,
csikorduló fogak, óriások és kerekek.

Szentháromságban álló aurákban
dimenziót vált Földanyánk,
kettéválik a pálya idelenn.

Hullámhosszon a tizenkettő,
áthangolódik most a téridő.
Már tegnap eldőlt - félidő.

2012. június 28.

188.

Egyszer lenn...

Mérleghintázik a szerelem,
kifürkészhetetlen végtelen;
ami volt, azt újra felfedem
e szövevény égi mezején,
a felhők rojtos szegélyén...
aranyrokkáján fut szemem.
Rajzolok neked egy csillagot,
hétpecsétest; ha kifakad:
árnyékodba rejtsd el arcomat;

mérleghintán az életem,
egyszer fenn - egyszer lenn
játszótér...leng a szerelem.

2012. július 7.

189.

Szerelem

Egy kristályszem olvadásra vár bármiben,
egyformán feszül az útra; délidőben

a nyújtózkodó délibáb még reszketeg,
mint szívem, ha pillantásomban elveszel.

A gőz is kiszalad; rám tapad gyöngyszemed,
csodállak s felöltöztet szíved melege.

Egy menedékház - még mindig ott kereslek,
eltűnt egy páraszem - ilyen a szerelem.

2012. július 19.

190.

A láng

Ahány gondolatból és percből áll egy nap,
annyi lángnyelv éri arcomat, mint kardélen
a szikra - lelkem illó olaját felélem...

elmorzsálnak a nincsek...kincseim pedig,
mégis őrizni kell egy lángot, akkor is,
ha olykor fázom; takarékon tétovázom
konyhám aranysárga, kopott kockakövén.

Szív-meleget mi adhatna még - kevés a felcser
sok a nép - talán a nagykabátom, amit
kinőttem már rég, szorít a cipőm is,
alkalmi vétel volt - finom bőrből;

masnijára tekeredő fűzőm kötélnek áll.
Csomókat bontogatok, teregetem a tisztát,
pusztába kiálltok - valakik már hallják,
csak tiszta vizet öntök poharamba,

teszem a dolgom nyaranta s ősszel újra,
tél fon majd ősztincseket a múltra;
én - Én lehetek, csak őrizzem a lángom.

2012. július 25.

191.

Alkonyat

Ha térdre hull az alkonyat
adja magát egy mozdulat.
Minden bukásban ereje,
villámot hárít lelkemben -
korongjáról szemem le nem veszem.

Hiábavalóság lenne,
vele hullok térdre;
szivárványos edényét,
gazdagságát rejti ölébe.

Új reményét fűzi körömbe,
ráébredek holnap - napra Nap,
a nyár rózsapírja: alkonyat,
utolsó sugara ünnepnap.

2012. július 28.

192.

A folyónál...

tréfás körtánc kezdődött:
a habos hullámok tánca;
folyó fodrának mély románca.
Megmártóznék most, de mostoha

pedig magamnak érzem véges
táncát, viharos széllökésben
járnám, addig míg medre mélyén
egyszer minden tánc véget ér.

2012. július 31.

 193.

Öröm

Még lenni kék...

mikor szólnál
álmomban jársz
éjjel szeretsz
napod takar.
Szívnek sóhaj
eljössz hamar
hívó szavam
nyári csokor.
Őszre tél jár
nekem tavasz.
Tizenkettő
gyorsan múlik.
Fátyol fényre
árnyék lebben
szívszeretet
nem múlhat el.
Égen földön
csillagokban
fényed áldás
nekem öröm.
Megáldalak
szívből téged,
angyal lehetsz...
Isten tudja...
minden szépet
lelkem kapta.

2012. augusztus 12.

194.

Varázslat

Talán én kérhettem: barna szempárt,
szőke ifjúságomat, pille súlyt;
minden csak részlet s egyszer elmerül,
Képmásodra lényem fénye terül.

Ajándék lesz a szeretet útján...
min járnom kell s kitűzni valamit:
szíved falára fehér lobogót,
szigetek közt kormányozni hajóm,

hol a nyár-szívek altatót fújnak,
mert az ősz megmártózott ma bennem,
tél is jő, hullajt rá majd takarót,
simuljon el minden csorbulásom.

2012. augusztus 14.

195.

Szó-virágok

Lassan hozzád szelídülök -
messziről hallom a hangod,
mint vadgalambok búgását -
ritmusra még dobbanhatunk.
Szíveink nyerhetnek csatát,
fényben kinyílhatnak a szavak,
mert szerető lelkek vagyunk -
egy szabad mezőé, zöld szálé,
hol felébredhet a várlak,
és feloldódok a mának.
Érted könnyű lehajolni,
nincs tövised,
erősen tart a gyökered;
tenyerünk nem zár ökölbe -
maradjon így - mindörökre!

2012. augusztus 16.

196.

Hálaadás

Ott lehetek a tenyereden,
szűz bizalommal hordozlak,
ereimben lüktetsz -
Veled várom a hajnalt.
Szeretlek, elférsz a szívemben.
Bőséggel adakozol, virágot aratsz,
kazlakba gyűjtesz, szeretet-szemként
bemutatsz a Világnak
és kapuját kitárod;
megmutatod nekem
minden szépségét.
Szeretsz, Te átláthatsz rajtam,
előtted nincsenek titkaim,
ha lankad erőm, te ott toporogsz,
mindenben segítesz: megbékélni
önmagammal és lelkesítesz,
spirált fonsz körém, aurámat
fénnyel árasztod el és elűzöl
minden félelmet a szívemből.
Fogadd el hálaadásomat -
Köszönöm, köszönöm, köszönöm!

2012. augusztus 19.

197.

Kontúrok

Hol van az a határ, ahonnan
még láthatom és hallhatom a
kedves kis patakom csordulását,

minek partján gólyahírek rezegtek
évről évre, szívem lankás dombjára terítve.
Felcseperedve játszik a jövőm.

Utolér minden örömkönny,
mert benned látom újra ifjúságom
sűrű szemöldökét - ráncolódni.

Kedvem telik benned Fiam,
az égiek is ezt akarták;
szorosra fűzték sorsunkat itt.

Az Élet bármilyen partra vet
mindig keressed a szent jelet,
legyen szíved vezér csillaga.

Ragyogja be szellemed a Fény,
mi örök - nem úgy, mint a szalma
a földön, megtörik és vetél.

Örüljünk a közös szalmaszálnak,
gyermekláncfüvekből font glóriánknak!

2012. augusztus 26.

198.

Indulni kell

Az alkonyat mellett járok - az idő enged,
kísérem egy könnycsepp útját bennem;

nyári gyermek meséjét hallgatom,
kinek álmai sohasem hazudtak.

Felüdít még a harmatos reggel,
lélekcsírák nyújtóznak az ég felé;

távolodik a vonat, zúgolódik a szív,
acélon szalad - éjszakából a fény felé.

Közelít az ősz - nálam mindig elidőz,
szellője kísér - nekem gyengéd ölelés.

Bátorság kell, új erő, add, hogy temessem
minden vágyam, mit nekem adtál Istenem.

2012. szeptember 2.

199.

Az én ábrándom

Létezik a földi mennyországnak is kapuja.
Van, hogy megtalálom,
szép íves sziluettjét csodálom.
Kétfelé nyílik ajtaja,
nem csikordul - olajozott,
minden szabad atomja!
Alatta bújok, könnyű a lépés,
már már csak lebegés -
szívem ajtaján leheletnyi fátyol,
szél lebbenti fel szerető lángom.
Nem hagyom, hogy a Most fájjon,
legyen minden délben agapé -
felszegett kenyér, hófehér bél,
őszi reggel harmatcseppjén
játszadozó fény!

2012. szeptember 6.

200.

Pussycat

Ringló az öled barack a szád
én csókom az összes tulipán
puszilva szélhinta csüng a fán
legyél ma enyém kis tubicám.

2012. szeptember 10.

201.

Ecsetvonások

Ma minden madár
nekem énekelt,
lélekfalamra tapadtak
az örömpercek, sarkában
gömbölyded ecsetek
színezik az évek élét.
Szivárványom nem törhet el,
nyújtózkodik a boldogság
hegyén kiáradó örömmel.

Körülöttünk forog a Világ,
egy darabig még maradunk,
mint hullámvasúton a gyerekek,
egymásba kapaszkodhatunk.
Halad szépen a sorskerék
és mi benne változunk,
mint csillagom két éj-szemen,
még vibrál a lét -
addig van szerelem.

2012. szeptember 13.

202.

Ének az esőben

Nyitott szívben törhet a perc:
Hókupac. Nincs már korlát.
Olvad a szív, nincs magány,
Nincs nélküled az egyedül.
Egy hó-angyalka földre száll.
Szívem oly közel és nem szorul,
Tiédhez csak hasonlón,
S fehér ruhában jön el -
Téli ünnepkörhöz visz.
Rád ibolya sugár nevet,
Mézeskalácson hold-kifli;
Bennem csepp a dal: jól esik.

2012. szeptember 16.

203.

Metszet

Hol a rózsákat most visszametszik
tavaszra, felépül egy pagoda.
Ott engem bölcső vár, elringatnak;
kicsi lelkem hálni járhat oda,

mert ott féltve őrzik az álmokat,

kíváncsi szemeknek láthatatlan -
lassan érződik rajtam illatuk...
Múzsák nélkül ritkán kaphatjuk meg,
termésre váró bimbódzó magunk.

2012. szeptember 18.

204.

Madárlélek

Olykor szárnycsapásaiba
belereszket egy szürke kis veréb.
Csipegetne még,
de eső éri köpenyét eresz alján.
És alig gyárkémények fölött
a fehér füstbe mártózna.
Begye remél, üres párkányra lép,
jól lakik a semmivel.
Szemét keresi galambdúcban,
párduc szíve még szürke álmokon verdes.
Fészkére száll - hamar itt az este.
A Nap színe lassan fonódik a szürke tollra,
madárlelke színes szemekről álmodik.

2012. szeptember 20.

205.

A mesékről szólok

Örökzöld dallamok - kék álmokon,
felébred olykor az ifjúságom.
Csipkerózsa álmában is tudta,
megtörik egyszer a varázsálom.

Hófehérkét és Hamupipőkét,
Holle Anyót is nagyon szerettem;
Üvegcipellőt is rám próbálták.
Rémusz bácsi még nekem is mesélt,

meg a hetvenhét magyar népmesét
nagyapám ölében hallgattam meg.
Az ő szemében óriás voltam,
gyári munkás egy szelet kenyéren.

Szerető apja volt kislányának,
unokájának megadott mindent.
Nem meséltél nekem édesanya -
szépséged látta a vén diófa,

de kivágták már vele a múltat,
halott gyökerekben már csak emlék;
bátor voltál és törékeny, Anya -
álmodban tiszta volt a vőlegény.

2012. szeptember

206.

A visszapillantó tükör

A hegytetőn már ősz ül a fákon;
Rajt` kuporog a csend - száraz fűszálon,
míg simítod, két karom ragyog a nap:
szemem téged figyel - míg érkezel.

És illatoznak a szóvirágok,
villámhárítón drága félszavak,
te már abból is mindent nekem adsz.

A Nap-folyó partján elfojtom tüzem,
földlabdámmal még játszadozik a szél
- egy darabja minden nappal többet kér -,
könnyedén felkap, ha bárányfelhőn lép.

Ott nem volt kocsma, hogy szomjamat oltsa,
biztosabb a tű foka - hol utolérsz.
Tiszta szolgád, fújja gyertyád - ízlellek,
gőzölgő teám a szamovárban - kérj!

2012. szeptember 30.

207.

Merengő

Ma a hold fátyolos arcát figyeltem;
olyan üde halovány - még friss nekem,
pedig ébren töltötte az éjszakát,
ezer csillag fölött sötét nappalát.

Minden nap utat törsz, ösvényed nyitod,
mit összekócoltak szelek, kibontod;
kezeddel simítod a Nap sugarát,
kitűzöl szívemre egy tűzviolát.

2012. október 3.

208.

Jó volna...

a nyár subája alá bújni
s megőrizni melegét...
minden szárnypróbálgatásban
meglelni Isten örömét...

arcodban fürdök, fátylamba
ütközik a hajnali szél,
mire a nap felkel értem
köddé válik a vőlegény.

2012. október 7.

209.

Töredék

Egyszer majd minden elválik,
termés burkától szabadul,
mi egykor életet adott -
anyáink méhe ringatott.

Lelkünk faragott bölcsőben,
édes szusszanás minden perc;
biztonságot adó fészek -
mélyén a halál becézget.

2012. október 22.

210.

Bogaras

Sarokban egy tücsök remél,
megválthatja télre helyét.
Ház népének, ha muzsikál,
felébred rá az egész ház.

Ejnye kicsi dalos komám,
miért nem fogod be a szád!
Éjszaka az arra való,
aludjon ki házban lakó.

Papa, mama és gyerekek,
felkészül a játéksereg;
polcon nevet majd sok baba,
légy vigasztaló nappalra!

2012. október 27.

211.

Bizalom

Mint rohanó kis patakok
nyugtalan verdesett lelkem -
hol itt, hol ott méregették
és megtört szárnya reszketett.

Lépten-nyomon macskakövek,
a Hold marasztal egyedül -
dáliák és tenyérnyi ősz;
mellkasomban még megfeszül.

Inggallérnyi szorítás közt,
mi rám tapadt még viselem -
talán holnap megérkezik
az a bent ragadt türelem.

2012. október 29.

212.

Utószó

Elmesélem: megesett már, hogy csak a csended várt
örült ott, hol vézna ürességemre rátalált.
Mellém szegődött - talán szeretőm - lelkemre vigyáz,
mint az ősz a hulló tarkaságra s én boldogan
őrzöm a fényködös éjszakák fátyolképeit.
Nekem szerelem az, ha tárt karokkal ölelhetek
s nézhetlek szoba-meleg ablakából - pattog a tűz,
legbelül felmelegít; tejben-vajban megfüröszt.
Egy huncut sugár rám kukucskált, pici rést nyílt
angyalok kapuján - látod velem is megtörtént,
amire annyi ember vár - derült égből villant;
Mennyei szerelem - Szárnyak -Te - Fényes helytartó.

2012. november 13.

213.

Percmérő

Borongós lett a mi napunk,
ránk tapadnak szürke percek;
szempillánkon ma könny csorog,
retinánk is belereszket.

Fordul az éj karc-perceken,
harapós nyelvünk szelídül;
gyertyáink lobogó fénye
szív-magányunkba elmerül.

2012. november 18.

214.

Mesebeszéd

Szitál az eső. Álmos.
Folytonosan helyet kér,
Nap aranya egy táltos;
szívet markoló tenyér.

Simogat, mint a rózsám,
dobd ide a hold-labdám!
Játszunk a fény ostorán,
felkelő nap sugarán!

2012. november 28.

215.

Szívderítő

Testvérem maradj mellettem!
Nem ütött utolsó órád,
még ott hever lábad előtt
a tákolatlan széldeszkád...

ceruzád élesre hegyezd,
vezesd mártott papírlapon;
öntsd ki életed tintáját
minden áldott vasárnapon...

ragyogjanak a néz-cseppek,
szórd illatát szív-zugodnak
- mostantól lesz erős kézben -
tükre lesz - bájos arcodnak.

2012. november

216.

Menedékben

Tovaszállt a november,
elmúlt a Mindenszentek.
Csonkig égetett gyertyák,
fényem itták - még Vagyok.

Még tart az ősz dereka.
Legeltetem hűs szívem,
jártányi ösvényeken -
kráter e tájék nekem.

Fában " az öröm illan",
lombja hulló kaláris;
csillagánizs szívemen,
dér csípte szegfűk; szedem.

Hókristályban szerelem:
olvadok, illatozok,
menedéket, ha kapok -
karácsony lesz angyalok!

A jégcsapok megtörnek,
éjfélt üthet az óra;
csillagom járja útját,
hozzád érve megpihen.

2012. december 9.

217.

Karácsonyi szonett

Karácsonyra vár angyal és csecsemő
tejszagú álmokban, jászol lágy ölén.
Elérhetjük a királyt, hol egységén
világokat ringat sok mázsás erő.

Ember fia, ne árulkodj, kérd meg őt,
minden órában óvhasson kebelén,
ébredjünk tiszta, hószagú reggelén...
Tenyerével megáld minden szenvedőt.

Szeress búzakalászt, Szent föld aranyát!
Egyszerű vendégséget kapsz, ha fázol,
lyukas tenyerével miértünk harcol,
szívbe ír jeleket, mindenki álmát.

Ébredj fel mély álmodból, hív már szava!
Szeressük egymást - itt az álom hava.

2012. december 14.

218.

Most

Még érlelődik szavam,
lebeg a havas mezők fölött,
zöld álmodozóké a világ,
kiknek szájíze még üde,
mint harangvirág kelyhe;
elüt a szürkétől csilingel.
Kilesi cserebogár fészkét,
mikor röppen majd fel,
mielőtt búzavirág, könnyű
pipacsra lel: föld ölén.
Bennünk is feloldódik,
mint a tél, ki tavaszt hajt;
májusra süti jégszemét,
rajzást játszik és naplementét.

2012.december 19.

219.

Az igazit...

Nem fojthatom el,
hisz mindig esik,
a fény játéka
nem hamis arany.

A most nem törik;
sújtás vállamon,
kereszt dallamon,
fagyos sziklákon,

jégnek árján...majd
olvad szív falon,
bennem reszketőn,
jóságod vagyon.

2012.december 26.

220.

BÚÉK - 2013

Ma Fénypostával érkezett
a leges-legszebb üzenet,
legyen itt ma minden ember
szívében meghitt szeretet.

Legyen érte hálaadás,
ragyogjon fényes csillagunk,
mert ma Ó-évtől búcsúzunk,
az újért meg még koldulunk.

Szálljon áldás minden házra,
sokat adjon asztalkánkra,
békességet szép hazánkra,
érjünk Újév hajnalára!

2012. december 31.