Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Verssoroló 3

2011.02.19

2011. január

128. Csillag kép
129. Dióhéjban
130. Naprendszer

2011. február

131.Tavaszváró

2011. március

132. Szeretlek március

133. Parázs szívek titka

134. Ünnep

135. Részletekben

136. Virágének

2011. április

137. Szalmaszál

2011. május

138. Napvirág szíve

139. Idill a kertben

140. Süss fel nap

2011. június

141. Liliom

142. Szivárványos szösszenet

2011. július

143. Én és az élet

144. A holdkő ereje

145. Tudod...

146. Fénylő szemmel

2011. augusztus

147. Vágyunk

148. Életben

149. Illúzió

2011. szeptember

150. Szeptember

151.Felemás érzések - mégis szeretem

152. Gesztenye

153. Szüret

2011. október

154. Bújócska

155. Iránytű

156. Aspera ad astra

157. Fényküldött

2011. november

158. Apróság

159. Itt vagyok

160. Hajtások

2011. december

161. Születés

162. Könyörgés

163. Öltés

(35)

128.

 Csillag kép

 Kis csillagom, könnycsepp szemű,
Játszol szemed szemembe néz,
Fénylő ajkad csupa derű,
Égszemű gyermek révbe ér!

 Színtered fénylő fonatán,
Ég és föld között élned kell!
Fény, ha csókol Újhold napján,
Homlokodon ragyog egy jel.

 Fény hajszálad ma hozzám ért,
Sötétből a fényre léptél.
Mellkasodra fényszikra tért,
Csillag gyermek örökké él!

 2011. január 4.

*

 129.

 Dióhéjban

 Arany kapszulába zárt csókod íze,
mint márványajkaink rózsa dísze
kivirágzik majd ama fényes napon,
mert a tűz belül hatalmas vagyon.
Végtelen táncát járja majd a szélben,
harmatosan gyöngykelyhében ébred
az egymás szemében fürdő sejt-mosoly.

 2011.január 8.

 130.

 Naprendszer

 A téli álmok ölén, avar küszöbén szökik a remény,
életfánk zúzmarás levelén, fényes napunk mindig ölel.
Égő csipkebokor mesél, lüktet a föld megszentelt kéjben;
rejtekében hóvirág szíve, hótakaró lesz még bőven.

 Mindennap hosszabb fényszikráját szórja ránk a Nap, magokból
bont üde szirmokat, varázsol és hívogat zöld lombokkal,
bőséggel asztalt terít, virágillatot kertekre lehel,
égre szivárványt hímez, s arcunkra pozsgás mosolyokat csal.

2011.január 15.

*

131.

 Tavaszváró

Várom a tavaszt és teltnek érzem
a holtnak kiáltott avar alját,
könnyet és mosolyt egyszerre adtál
rügyeit virágba vonja szemem.

Hóvirág kelyhe a földet nézi,
feje felett rezgő felhők szállnak,
szelek korbácsolnak,törnek ágat
egy didergő madár fészkét félti.

Lebben, feslik már fátyolos szemem
érzem tisztán ünnepel a szívünk,
csillag alakú kék zöld jelenünk
rügyem virágba borítja lelked.

2011. február 24.

*

132.

Szeretlek március

Boldog már a fészek alja
szentelje meg nap sugara.
Lepkeszárnyak susogása;
virágokon ébred mása.

Havas fák ágain
megpihent a pille,
tündértáncát járta
kezemen keresztbe.

Gazdag lesz a termés,
élvezettel szedjük
majd lédús gyümölcsét,
zöld ágon mindenük.

Őszi lett már a barack,
hamvas húsában malaszt.
Egy fészekalj boldogság,
visszhangozza szabadság.

Hangjukat visszahozza
majd a szél fejünk fölé.
Mindig lesznek sóhajok
tiszta tavaszok ölén.

2011. március 5.

133.

Parázs szívek titka

A szabadság pillérén mi hidat építünk
járhatóvá téve utunkat a Fény felé,
barátok,társak és szeretők, kik
karod közt ringanak, mint bölcsőjében
a gyermek, eleven test(vérek) tűzhelyednél
melegszünk s lelkeink isszák bársony szavaid
és Te velünk együtt pillantásunkba veszel.

Mi új ruhát szövünk veled; tisztát és illatosat,
kézről kézbe adjuk kiszakított szövetét,
ami szikrát csihol lelkünk kandallójában.
Parancsa csak a szeretet, legyen benne
örök részünk, fényruhánkon láng a jel,
parázs szívek titkán, fehéren és vörösen.

2011. március 7.

*

134.

Ünnep

Fut a szél a kert alatt
ünnepel a friss tavasz.
Ibolya kék, jácint ér
aranyesőn rügy fakad.

Köszönöm, hogy eljöttél
százszorszépek fű ölén.
Áldott leszel minden nap
Szeretet fon fényt köréd.

2011. március 22.

*

135.

Részletekben...

hagyom, hogy a kert nézze mulandó létemet,
„poros földi ruhám” örökül terítem majd rá
és szorgos kezeimmel tisztára mosom bélését,
hogy lelkem egy arasznyi szivárványon
mosolyogni tudjon!

2011. március 25.

*

136.

Virágének

Tisztulást remél vándor lelkem
szél köntösében melege,
szükségem van rád jó kertész,
szeretlek magyar magom.
A délibáb is megfordul,
ha veled vagyok!

Itt ne felejts, szeress nagyon!
Vágyakozik a lelkem,
porcikám feszül angyal selymen,
majd betakarja fehér testem
szabadíts meg engem böjt után.

Ne ítélj korán,
szerető szavad írmagja
bennem tovább gyarapszik,
- veled újjászületek -
Isten akarata szerint!
Boruljunk egymás szívére
vándorlelkek mezején,
belépek szíved szentélyébe
a kertész örömmel leszakít!
Virágének dala száll.

2011. március 27.

*

137.

Szalmaszál

Eltévedt a búzavirág kékje,
harcol az öreg idő, szele vén.
Egy boglya tövében képzeletem,
égő szemem egy szalmaszálon lóg,
üde illatod érzem, hozzám ér.

Az ösvény még járhatatlan, de szép;
nekünk kell kitaposni, rajta hát
és rózsaszirommal felhinteni!
Célegyenes is járhat tévúton,
búzavirág kékje rejts a mában.

2011. április 7.

*

138.

Napvirág szíve

( Erikával közösen írt vers )

Sárga krizantém nyílik: mosolyog a nap,
fáradt őszlángot még mintha őriz,
virágba borulna egészen, csak hallgatag.
Avar alól fűszín kanyarog:
mézes abszintot ízlel a tavasz,
tócsapoháron átragyog.

Rés nyílt fűszobám ajtaján:
szembogarad megcsillan,
mennyei ajándék vagy, gyógyital -
lassan kortyolva színt vallok.

Tündérkarod fonott kosár,
hordozza örök fonalát lelkembe szőve.
Pici szarkalábakkal szemed körül
te békésen rám mosolyogsz.

Cseppen, hull a szirom-meleg,
megtelik fénnyel a lélek-kosár,
s én újra megtalált: köszöntelek.
A május mintha nyárba vált,
(hosszú álmából felébred)
a tiszta szó a földön lépked...

És dalra fakad a sárga krizantém.

Péter Éva Erika és Én

2011. május 17-18.

*

139.

Idill...a kertben

A kert felé vitt utam,
ráérősen ballagtam.
Egy vén kerítés hűs tövében,
csiga araszolt moha lepte útján
elbóbiskolva, hátán egy jázmin szirom,
édes altatót szuszogott.

Fényes az ég is, szívemet kéri
hold ruhája fél karéj, a tegnapi
dörgő jégszemek feloldódva
bokrok tövén ölelkeznek.

Egy kis bogár kapufélfán sütteti hasát,
nesztelen nyitom ajtaját
csodakertnek zárja kattan.
Belépek, fényét issza szám
és gondolatom egy katicával,
hét pettyes(tül),lelkestül megáll.
Ámulok, gömbölyödik a karalábé,
isteni ajándék zöld levelekkel.

Odébb méhecske apró fénykabátja
virág kelyhén időzik; nektárját issza ájultan,
és a természet rendje észrevétlen
ajkamra varázsol Valamit a Fény ízéből,
édes, mint a Nap érlelte cseresznye;
zöld száron futó szem-csoda!

Letelt az időm az óra szólít,
bezárom kertem kapuját
és lelkem fénykosarából,
szótlanul egy pár édes cseresznyét
ott hagyok magam után.

2011. május 24.

*

140.

Süss fel nap

Minden mi egy tőből fakad
sziromban hullik majd alá,
tűzkeresztben volt rózsaszál
testem-lelkem zárja kattan.

Megértem a láthatatlant,
tűznyelvén bomló szirmokat,
viharban Szellem tisztogat
szent fénye megfoghatatlan.

2011. május 29.

*

141.

Liliom

Keress...keress meg, szívem-háza,
ajtaja nyitva áll előtted;
könnyed, könnyemet majd a fehér
liliom rejti egy érzésbe,
fojtó illat, sejtelmes rejtek,
szívem szent dombján vigaszt kapok!

2011. június 3

*.

142.

Szivárványos szösszenet

Mikor pázsitra hímez a szív
és egy láncszemmel többet ölt,
mikor az égi fénypohár
kicsordul és mindent betölt

harangvirág-ízű harmata:
a napkelte felhőbe zár -
Színekre bontja, ránk terül,
szemre vételez, köztünk jár

édes fűillat - nyár szerelem:
szívek játékán fényoltár...
Lábnyomaidra lépek én;
a folyó csendesülve vár,

madárka csőrében olajág,
feje felett bárányfelhő;
szívemben élsz ifjúságom,
hulljon reánk arany eső.

2011.június 29.

*

143.

Én és az élet

Szétoszlottak már a felhők
a zöld lombok felett, de még
halk szemek koppannak karcsú,
fehér törzsű nyárfa kupolán.
A szél rózsavíz illatot varázsol;
évgyűrűk sokasodnak testemen.

Nem lesz örökké lomb a koronám
lesz majd tört ág is közte, de én
akkor is...mint ringó gondola
gyengéden majd vissza tapasztom
és nap érlelte bőrömet
tompa szögre akasztom.

Lesz még időm, mesélhetek magamról
egy kispadon ülve...kezedet fognám,
arcodat simítaná ráncos kezem!

2011. július 8.

*

144.

A holdkő ereje

Naplemente után
a csend átgurult rajtam,
a Hold teraszára ültet
és csendesen figyel.
Árnyéka nem vetül homlokomra
a szürkület is arcomra pirult
- most senki nem vesz észre -
intek feléje s várom,
hogy ringasson, szólítson
elmém szelíd vizekre ereszkedjen.
Ott vár egy holdbéli csónakos,
fodrozódik tőle a tó tükre
és a képzelet ezüst hídján
átsétálok vele a túlsó partra.

2011. július 14.

*

145.

Tudod...

Örömmel telnek és fogynak a napok;
mi meg csak ringunk csendes bizalommal
a nyár kelyhében - mint egy könnyű szirom,
lassan lehullunk helyünkre,de addig...
az ősz rőt színeket festve mellénk áll!

2011. július 23.

*

146.

Fénylő szemmel...

alkuszok és szótlan kortyolom
zöld alapon jázmin illatú teámat,
míg a felhők fölött egy gépmadár
halovány kondenzcsíkot húz
és a tegnap szivárványfoltjait
részletekben látom; iránytűként
mozdítanak előre szívem csücskén:
a pillanat álmainak!

2011. július 28.

*

147.

Vágyunk

Most egy hullámhosszon folyik Éltünk,
nyarunk ősz felé közelít,merít
a kristálytiszta fényből és testünk
átereszti tündöklő erejét.

Nap pecsételi forró homlokom,
Buddha rubin piros gyöngyét láttam.
Folyóm egy öbölbe ér, puha ágy;
arany szelencében földi vágyam.

Takaróm a lelked (sz)épsége,csend
öblén jár,átlátszón remeg fátyla,
mesélj majd holnap; váljon valóra
mindig vágyunk a szerető szóra.

2011. augusztus 8.

*

148.

Életben

Minden szerelem egy kis halál,
minek tüze életfogytiglan
börtönébe zár...de mi nyitjuk
ajtaját, földre hullott pernyén
lelkünk kalapál; illatárban
oltalom vár, hol a csend leszáll...
egy szerelem most Fényúton jár,
hullócsillag él tenyeremen.

2011. augusztus 20.

*

149.

Illúzió

Pehelycukorka, olvadó csoki,
tortámon egy kis habcsók,
maláta kávé, útifű szirup:
fantáziámnak gyógyírt ad.

Minimál séta, hinta-palinta,
fényben hajló körforgás,
huszonnégy órából tört percekre
a hajnal bennem muzsikál.

Játékszívemben levendula kék
az Élet - mosolyog rám,
homokórájában percről percre
fényrózsa a napfelkelte.

2011. augusztus 31.

*

150.

Szeptember

Kiforrta magát
az igazi nyár,
lengő kalapján
a küszöbön vár.

Az ősz előtt még
beborul a kék,
fátyol-köd mögött
úszik majd az ég.

Utolsót lobban
ember szívében,
mint hasáb tüze
a téli éjben.

2011. szeptember 6.

*

151.

Felemás érzések - mégis szeretem

Azt mondod minden nap imádkoztál és tűzbe tetted értem a kezed
dolgoztál és voltál szerencsétlen, közben csillagodat keresztelted.
Szaladnak az évek, őszre érnek, még mindig nem bízol, nagy a szükség
dobog bennem egy átlátszó sejted, persely-szíved mélyén csak feszülés.

Anya szeretném, ha megértenél időközben felnőtt lettem én is.
Haragos szemedben összementem, mint az első fehér pulóverem,
amit a kivágott kis cipőmmel emlékül egy dobozba eltettem.
Boldog voltál - elhitetted velem! Apától hamar elváltál, sírtam.

Egy démon szeme lépre csalta őt, lelke soha nem lakott jól vele,
két év múlva újra előtted állt - nem voltak már oly békés évek, de
toltátok egy lavina szekerét - olykor kis nyaralás is beesett.
Egy darabig jó voltál, de egyszer újra fény gyúlt kesergő szívedben.

Feszegetted sebeid kötése szakadt, zöld szemei szétszaladtak,
lejárt lemezeden az éles tű; észrevétlenül karcolta lelkem.
Nyaranta még hozzád szelídültem és a presszóban szólt a lágy zene:
egy szál harangvirág... ennyi volt Ő, egy csokorban neked - drága Anya.

Keze alatt szaladt a zongora, mindig jól fésült volt és nagy bohém,
sokszor landolt zongora tetején, Évák szeme felcsillant a végén!
Közben mondjátok meg Máriának...énekelted ősz-bús hangulattal.
Nem...talán nem csaltad anyát soha, sarokban egy pálmaág mosolya

és én tudtam, miért vagy szomorú,
miért vagy elégedetlen Papa,
ki a Nirvánába vágyakoztál,
de még nem volt kikészítve ágyad
a fröccs és a hideg vacsora pont
(Pillanatképek a gyermekkoromból...)

2011. szeptember

*

152.

Gesztenye

Vörösesbarna burkod vonzotta szemem
lehajolok érted, tüskédtől félszegen
őszi vadságodat zsebembe rejtem el.

Nagy lombos fává cseperedtél, szemeid
reám hullnak, kiáltanak szívsebeim;
éreznek,mint ölelő kezem - sejtjeid.

Gyökered szívta minden ízét a nyárnak,
átadom magam az elmúlásnak - fáknak,
szeptemberi fényben csendesül a vágyam.

2011. szeptember 22.

*

153.

Szüret

Megtöltötte a széles dombhát
mézízű fénycseppel a puttonyt,
onnan hullik hordókba alá
szőlőskertjeink gazdagsága.

2011. szeptember 29.

*

154.

Bújócska

Indul a nap gyenge fuvallattal
szellő lebbenti rám fénysugarad.

Még figyel kedves, kék szőlő-szemed,
még fogod ugyanúgy a kezem, mint

medrét a patak, csobogóhoz ér...
majd elszalad - Hold enyém, Nap tiéd.

Kettőnk közé köd simult az estre;
reggeli harmatban fénynyalábok...

bújnak és én elindulok újra,
vigyél el magaddal fel a csúcsra.

2011. október 5.

*

155.

Iránytű

Megbújik a csend
a szemközti falon,
négy szem ablakából
rám ragyog a nap.
Százszorszépek fehér foltja
iránytű a tavaszokba.
Egy nagy sóhajjal
lustaságom elillan,
lábujjhegyen vár a csend.

Majd jön egy ember,
fagyos kis november
együtt temetni
az ősz ruhát,addig
még bújok
- kályha melegben -
hisz egy kettőre új tavasz jár,
fényceruzával rám rajzolja
és megvarrom az új ruhám.

2011.október 20.

*

156.

Aspera ad astra

Csendközök sikátorában
megöleltelek álmomban,
imbolygó lámpák úsztak
felszálltam egy köd-uszályra.
Láttam földön túli világodban
tenger sok csillag partot mos,
rózsa-kék ég fölött megnyitod
a végtelent, Értem-e Istenem?
Engedd magamra gombolni
vitorla vászon kabátod;
Te minden kísértésnek ellenállsz,
égi hazádban hazavárj!
Fénykapud látom tárva vár,
kihűlt Fényed vagyok,
lassan haza ballagok...
válladra hajtom fejem, tudom
rögös az út a csillagokig.

2011. november 2.

*

157.

Fényküldött

Egy csodálatos nap delére születtem,
a Nap szívének tiszta-fényű részeként.
Égi áldást hozó burkolt kis gesztenyék
titkába bújtattad szemem...érett lettem.

Egy falatként a pillanatok édesét
adtad, áldásod terelt védett vizekre,
lázrózsákat festve az olvadt hidegre,
talán a színes terv felnövő bérceként.

Mint ködös idő szálltál fénylevelekre,
cseppenek a percek , adnak még meleget,
ölelő karokat, felhőt a hegyekre,
s szavad elér hozzám egy életre megment.

Kék-szőlő szemedben látom a végtelent,
ezt a képet őrzöm azóta szívemben.

2011. okt. - nov.

*

158.

Apróság

Ködlepel takarja a Duna partot
Szélrózsa permetéből kortyol a Nap.
Fázós ősz percekből egy hozzám szalad,
szívemben még a nyár mesél, hallgatom.

2011. november 18.

*

159.

Itt vagyok...

Ha-hó, itt vagyok...
itt ülök a parton.
Nincs nálam toll,
se papír, keresem a szavakat.
Csendben figyelek,
csípős hidegből kortyolok;
kékmadaram szárnyal.
Egy angyal jön felém
messziről figyelem
a táj már aranyban úszik,
a tó tükrében nyújtózik.
Nekem kiteríti szárnyait,
tiszta lapokkal játszik.

2011.november 18.

*

160.

Hajtások

Sírok közt kis kavicsok
keresztfákon szalagok
földbe temetett magok.

Jönnek majd új tavaszok
megszámlálhatatlanok
örök halhatatlanok.

Érzések fuvallatok
lelkembe ha mártóztok
magamra sosem hagytok.

2011.november 20.

*

161.

Születés

Királynak fogsz értünk születni
megváltást kérő népedért.
Koronádon majd tövis virul,
ezrek szívében lángra gyúlsz.
Gyűlöl majd a balga nép,
megkövezne, haragját
Istenem csendesítsd le!
Piros véred cseppje hulljon,
kereszted mellett lator lapuljon.
Csendes éjnek éjszakáján,
harmat szitál, csend harap
és kiszakad egy lélekdarab
- éj hasából menny dörög föl -
Csillag vajúdik, hideg Fényben reszket
- fénye beborít majd földet s eget -
Szűz méhe szüli, jászolba fekteti
Jeruzsálem otthont ad neki.

2011. december 6.

*

162.

Könyörgés

Emeld fel ölbe ejtett kezed
tenyered nyíljon az ég felé,
metszett kusza vonalak rajta
mutatják életed történetét.

Ha jól megy sorod légy irgalmas,
vedd észre ki szükségét rejtve
szégyenlősen utadba kerül,
vedd észre a számkivetettet!

Fogságban tart földön a jussunk;
az idő rozsdát mar a szívben,
lelkem erejét el ne vegyék
tarts meg Isten emberként híven.

2011. december 11.

*

163.

Öltés

Egy elcsókolt csókban testet öltenek a szavak
Forró leheleted jégvirágnak ad meleget.
Tavaszig rügyek fakadhatnak majd a hó alatt
Csontkemény szívemre forró parazsat hintenek.

Olvadó ablakomban fénylő virágcserepek,
Akik kezdetektől szerettek fényláncra fűzték
elejtett gyöngyszemem, világomban ezt cipelem;
könnyedén nyakamba varrt betűimet száműzték.

2011. december 31.

zold-levelek1.jpg