Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Verssoroló - 7

2016.01.10

2015. január

336. Út a tisztásig

337. Haiku-csokor

338. Kávé cukor nélkül

339. Albatrosz

340. Haiku-csokor

2015. február

341. Haiku-csokor

342. Fáj-dalom

343. Tavasz(t)akaró

344. Haiku-szerelem

345. Melegedő

2015. március

346.  A tavaszt kóstolom

347.  Kötődésekben

348. Tavasz fokon

2015. április

349. Két álom közt

350. Kapcsolatban

351. Szívderítésben

352. Majd kiderül

2015. Május

353. Kristálytiszta

354. Korall

355. Motívumok

356. Hajnalba

357. Rendbontó pillanatban

2015. június

358. Még itt vagyok

359. Érintsük össze homlokunk

360. Forrástól forrásig

2015. július

361.  Három négysoros

362.  Halni rest -  nyílni kész

363.  Töretlenül

364.  Hajnalban

365.  Zöld dió

2015. augusztus

366.  Csendélet

367.  Térerő

368.  Labor

2015. szeptember

369.  Pólusok és centerek

370.  Hőhullámban

371.  Szóbeszéd

372.  Rajtunk

373.  Próbaképp

374.  Vallomás

2015. október

375.  Szerenád helyett

376.  Kacagóra  (gyerekvers)

377.  A sorsom... (hexameter)

378.  Kérnék

2015. november

379.  Ha az öröm

380.  Nem könnyű

381.  Válságban

382.  Időzítés

383.  Ádám - Évához

2015. december

384.  Advent

385.  Pontosan

386. Ünnepváró

387.  Csillaglány

(51)

 

 

 

387.

Csillaglány

Minden jel arra mutat,
hogy élek - földlabdával
játszott Isten az égen,
nem volt vihar, legelt a nyáj,
tejködben fürdött egy csillaglány.
Meseszép volt, de pálcája eltörött,
szívem nagyot dobbant,
mikor a testvér elköszönt;
csak dióbélnyi büszkeség maradt,
nem hagytam Őt megfagyni
a kert alatt. Szívünnep volt.
Köd-fehérben úszott a táj,
hópaplan nélkül fekete lett
a világ, beburkolom magam,
jóravaló gyermekségem
a távoli tejúton szalad,
mint egy angyal, kiben
még két szív együtt dobban.

2015. december 28.

*

386.

Ünnepváró

Aranyat, tömjént és mirhát;
ringassuk szívünkben a bölcsőt,
a szeretet drága kincsét -
őrzik a pásztorok a tűznél.
Legyünk egymásnak Ünnep,
hagyjuk, hogy rügyet bontson,
életünk virága benne fénylik,
epedve várja egy csillag is -
minden mában, lehet holnapra
hűlt hely a pillanat varázsa.
Szürke szembogarak párája:
fejfák dísze lesz, mit kilehel...
most legyen illatos az ingünk,
vegyük fel az ünnepi ruhát,
karácsonyi gyermek lelke -
költözz a dobogó szívekbe!

2015. december 22.

*

385.

Pontosan

Kár lenne minden szót kifecsegni...
belső hallásom szikrája pattan,
mint egy gumilabda, dobjuk fel a holdra;
kicsit ott marad - ezüstben ereszkednek
alá kihűlt kémények bársonyszemei,
pöfékelnek még, ha jó huzat van.
 
A karácsonyi fények koronája riasztó...
senkit nem érdekel, csak az esőszemeket,
vegyük számba, hajtogassuk magunkban
bennünk folyókká lesznek...
az idő lavina, de veled szent,
ebben az órában is tudjuk,
három ponttal a végén
áruljuk el, hogy miért
minden befejezetlen...

2015. december 10.

*

384.

A d v e n t

A vihar lelke egyszer megkegyelmez,
az árbocokat is lebontja; frissül a lélek,
ánizsízt lop lehelete a szájpadlásomra.
Éjszaka van, a lámpásokat elfújja,
vakon is haza fogunk találni
és csomagolunk a hosszú útra.
Észrevett. Én is mellette állok
és várok... valami égi jelre,
valami kis csodára, szeretetre,
egyszerű jászolban született
megváltóra...

2015. december 6.

*

383.

Ádám - Évához

Elbújtattad az örömöt
élő anyagba, hagytad,
hogy testet öltsön;
viseljen, hordjon
szakadásig - forrásból
itasson és minden nap
áldjon - ne űzessél ki
a paradicsomból...

2015. november 29.

*

382.

 Időzítés
 
Elzárok érted egy könnycsapot,
míg leáldozóban a nap - elengedlek
vállamon verdeső galambom.
Másodvirágzó lett az ősz,
megül a tornyokon... egy kis lilával
összemosom, foltozom árnyaid,
ha nézlek bevasalom a holnapot;
fényednek ára van,
libabőrös jégvirágok csurognak
le az ablakon.
 
Szólnék, de a száj néma,
csak kéz fest egy tiszta alapon.
Hideg van, párásak a balkonok,
a szél várat épít szemközt a falon;
egy villásreggelinél időzít,
játékos felhőkkel táncot rop,
varázsol, ledönt villanyoszlopot.
Ki magát szereti, az életét is.
Elzárok érted egy könnycsapot...
és váratlanul eléd szaladok.

2015. november 20.

*

381.

Válságban...

ma könnyűvé kellene
varázsolni a napot
meríteni szürkéjéből
koccintani ősz fejére
és terelni lombokat
de a remény haldoklik
koldulófélben a világ
sétányokon emberek
vacognak és ködlepelbe
zárnak fájó gondokat

2015. november 18.

380.

Nem könnyű...

betűzni a szívhez egy szeget
megcélozni mi lehetetlen
egyre fagyosabb a tekintet
ha a pírnak az arc csak keret

2015. november 5.

*

379.

Ha az öröm

Ha az öröm keresztül fut rajtam,
mint fürge gyík a réteken,
arcomat melegség önti el
- repce-sárga hullámok taréján -
majd megül a szívemen;
ami megérett földre hull,
a természet megfáradt öreg,
mindent el akar temetni...
egy rőzsegyűjtő asszony
kendőjét még megköti,
szorít egyet a vállán,
apró tűzifákat cipel -
majd a csúcson megáll,
és ahonnan már nem vezet
feljebb az út - ott megpihen,
a lélek leejti kezeit,
és megeteti morzsáival,
mit az Isten kiadagolt neki.

2015. november 5.

*

378.

Kérnék...

Egy forró kávét, áhítattal
tartsuk meg a jó szokásokat,
üljünk mellé egy kísérővel,
hagyjuk, hogy szánk cseppenként
szokja meg csészénk melegét;
a kísérőt meg utána,
hogy befogadhassuk az élményt
és egy leheletnyi ízt -
hagyjunk poharunk szélén.

2015. október 21.

*

377.

A sorsom...
 
annyira várja, hogy éljek görnyed a házra a kémény
szállna a térbe ha füstje avart festhetne be kékre
kis kölyökarcú csermely hószakadáskor is elrohan
várja a tenger fáklyák gyúlnak a fátyolos égre
serceg a lángjuk együtt lépésben a végtelen éjbe

2015. október 20.

*

376.

Kacagóra

(gyerekvers)

Béta falva kanyarog,
lassan járnád be gyalog.
Röfi gyerek ma vidám,
sárfürdőzhet a zsivány.

Kis mókusnak van esze,
makkot gyűjtött eleget.
Dió is lesz és mozsár,
anya apa haza vár.

Nagyanyó rest nem lehet,
gesztenyét süt. Szereted?
Több mint hetet tiéd lesz,
örül ki majd kettőt vesz.

Alma, kökény, berkenye:
a zsebedbe tedd bele.
Szép a mező, friss a lány,
tündér lába táncra jár.

2015. október 12.

*

375.

Szerenád  helyett

Még szép és lengésben az égi hinta
de már nem feszülhetek rá annyira
hányadán állok melyik lépcsőfokon
magam régóta nem követem nyomon
 
ráereszkedő ködök lázas álmok
almák pirosodjanak őszi ágon
maradjon meg hűs hajnalok illata
és rohanó percek galopp madara
 
kinőtt éveknek sodorja szálait
egy emléket a valóság kihasít
bőr alatt apró sejtmosoly köszönti
Magát télen is tavaszát teremti

2015. október 4.

*

374.

Vallomás

Már ott tartottam, ahol jól akarom érezni magam,
minél előbb berendezem a színfalakat, szeretem azt is,
hogy izgulok érted, milyennek fogod látni arcomat,
ha rád csodálkozom. Sok mindent tudok, de nem eleget,
keressük a jeleket, az útkereszteződéseket,
lehet, hogy mi egy család vagyunk.
Auránk fénye bevilágítja az otthon termeit -
süt a Nap - hőtermelésünk saját
monopóliumunk, ólomkristály tiszta lapjaink
nehezéke, amelyre a krónikás majd felírja szépen,
melyikünknek volt egymás szeme a legféltettebb menedéke.
 
Szeretem ezeket a termeket. Metszett ablakain
prizmákon törik meg a sugár,
a homokóránk össze-vissza jár.
Nem is tudom, hogy most épp hol tartok,
lehet csak megszokásból szárítkozom,
a lázálmok verejtéke soha nem ütött homlokon,
hálás vagyok... lépésről lépésre haladok,
egyet felém, kettőt feléd - elfogy lassan a távolság,
a színfalakat lebontják, ami marad az lesz a kifutó darabok
ősbemutatója, lehet már egy idő óta azért érzem a reggelt üdének,
azért ébredek boldogan, mert annyira közel vagy, hogy már szinte szokatlan.

2015. szeptember 26.

*

373.

Próbaképp

Összemosnám a páros hajszálainkat
és eldönteném melyikünké fehérebb,
vagy feketébb, látványtervet készítenék
a pillanatról, csillagot derült égre
 
festenék, hogy legyen szép a csoportkép.
Tucat léggömböt, galambot engednék
felszállni, előbb tisztára mosnám kezem,
megérinteném a homlokod, ölelném
 
azt a szent napot, mikor a nyár eltáncolt
az ablakunk előtt vakon, akkor bizonyos
voltam pár dologban és megszerettelek,
még jár a lemez, karcol a tű - elsodor.

2015. szeptember 23.

*

372.

Rajtunk

Hatalma van az éjnek
valaki értünk
"kékítőt old az ég vízében"
már régóta mosom arcomat
puha fészkemben
altatom mosolyomat
virág nyíljon mint a hajnal kapuja
egyetlen pillantásom se vesszen el
ki ide született annak maradni kell
ha nem törik a nemzet fátyol helyett
szerencsecsillagunk ragyogjon fel
hagyjuk a patakokat szaladni
vizük ne apadjon el ha benne
vadak ma szomjukat oltanák
zúgjatok rezek angyaltrombiták
vén Európa szabadságra vágy

2015. szeptember 22.

*

371.

Szóbeszéd

"Minden dolog teszi a dolgát,
az érdem elnyeri a zsoldját,"
kettőspont után a sorolás,
vajon lesz-e majd igazodás?
 
Hajlékban a jó szó, ölelne,
béleli az ősz-ruhát, lesz-e
huzatban, feszül-e terepre;
búcsút int az idő, teperne
 
a szóra, megüti a hangot!
Szép lesz az ige, ha nem zsarol;
lángnyelv égesse az agyagot,
folyóba tereljen patakot?
 
A szó mintha szólni akarna,
az előszobában vár haza,
parazsa az Ihlet, szaladna
felém, mellkasomban él magva.
 
Könnyű kabátját szögre dobná,
szél-vigasz szavát is akarná -
"a szó olyan, ahogy kimondják,
Mi a bajod? Tudod? Na szólj hát!"

(Az idézet:  Váci Mihály - Mintha c. verséből)

2015. szeptember 11.

*

370.

Hőhullámban

Egyik álmot hajtjuk
a  másik feje alá
és addig ágyazzuk
míg felmelegszik a szív
hajtűkanyarokhoz ha ér
egy almát leszakít
a kerítések mögött
szép a kilátás pislog
a Hold az égen csak
ne öntené el a hőhullám
ebben a megrekedt fényben.

2015. szeptember 8.

*

369.

Pólusok és centerek  
 
Nem lobognak a vitorlák,
kihaltak a város fényei,
tetten érhetnénk a bűnt;
szőnyeg alá söpörnénk
a kényszerhelyzetet.
 
(bezárt a pékség, a sarki fűszeres,
torzsalkodva árulja a portékát -
csak ússzuk meg ép bőrrel -
melyen a kiütésfoltok
térképezik a hiányt.)
 
A vakok szemét most nyitják,
ivadékok szkanderben,
szikrát vet az eldobott csikk -
bárcsak ne aratna a halál -
ott ahol a víz morajlik.
 
Feltörik majd a csendes óceánt,
délibábot kergetnek az igazak ?
Hű szívek kellenek és oszlopok,
pólusok és centerek -
átlátszóak legyenek ott a szerepek.

Magányos minden számkivetett -
hé emberek - az örök fény kapujában
ne adjátok el lelketek, cserébe
a keresztfa fel lesz virágozva -
minden áldozati csillag
fel lesz mutatva -
nem lesz közöttünk mostoha.

2015. szeptember 6.

*

368.

Labor

Mikor édes álmod aluszod
a sarokban megmozdul egy pók
mikor lelassul szívverésed
hálóját szövi gyöngy-üstje forr
 
fejedre varázslatot lehel
egy könnycseppet ejt éberséged
megfürdet az éj zuhatagban
kitakarja majd emberséged
 
kire elsőre rápillantasz
felölti szemedre a kéket
az ég tükrében mosolyogva
ragyoghat tegnapi fényképed

2015. augusztus 23.

*

367.

Térerő

 "Nem tehetek mást. Nem kívánok
kevesebbet, mint egy világot"
ki még nem élt - annak iránytűt,
érezni kell az anyaghoz a tűt,
kivágni részleteket, mi halott -
mielőtt megszületne a kín.
Csak egy világot akarok,
tisztát őz-szeműt, végtelent,
évszakok derűjét, havazást,
karácsonyi gyermeket.
 
Szívbe idézni a gyönyörűt.
Vásznat festeni, szitakötőt,
könnyű hullámoknak térerőt -
a szabadsághoz méltóságot,
kikötőt, kidőlt korlátokat -
dűlőutakról pályára tenni,
érezni a bőrt, ha az igazságra
feszül, szürkéből színeket festve,
örökre és kétséget kizárva,
viharban is adnak-vesznek...
 térerőt.

(az idézet - Nemes Nagy Ágnes - Tenger c. verséből)

2015. augusztus 12.

*

366.

Csendélet

Fogjuk rá a Napra egy aranyalma,
jogar kezében, a földet kormányozza.
Futnak alatta a lovak, emberek,
lebben a Hold fátyla - komorságán foltja,
 
de én még friss vagyok, ezüstös
legyező, háznak tiszta szoba;
mosolyom és dalom hozzád visz,
felhőciterákat pengetek.
 
Csak egy bolond - zúgja a tömeg,
de én mégis tovább játszanék -
pipacsszirom szoknyában lovat
hajtanék - még le sem vetnélek.
 
Egy szavad foglalatában: kagylóhéj,
csiszolt szeme rám ragyog és végtelen,
tükrömet feléd tartva - hozom-viszem:
a képet - benne fürdik egy csendélet.

2015. augusztus 6.

*

365.

Zöld dió

 Még zöld a dió éretlen
kuporodik magja fontolja
koppanni volna jó...
elgurulni a partra
és szólna a rá-dió
perdülnénk én és rigó
felrázna mint egy koktélt
a shaker maradna a habja
pohár fenekén száraza
ott hagyom az már nem az enyém
tűvé tennél szalmában
ha meglennék nem keresnél
egy kis cselszövés az idővel
jeges kávét kóstolnék közben
elbújnék az álmaimban koralt
keresnék zátonyra futna szívem
ott megpihennék míg szusszan
a lélek visszakívánkozik
oda - ahonnan elengedték
zöld még a dió éretlen...
de ősszel majd jók lesznek
szemenként törhetnek
kalácsba gyúrnak kezek
asztalodra tesznek

2015. július 31.

*

364.

Hajnalban

Mikor a felhők hatalma
szürke még de hasadna
hajnalok csendes madara
pillanatok varázslata
 
csillagom fejem alatt párna
alkalom szülte szívem tárja
az óra négy körül járhat
ébredéskor álmok várnak
 
a nyár delén olvadok ma
szívószállal adagolva
hűsítőben szád kortyolja
a képzelet váltja valóra

2015. július 22.

*

363.

Töretlenül

A forró levegő hamar
bőrömhöz ért számhoz tapadt
a reggeli kávé cseppje
szerelemmel álltam szemben

2015. július 11.

*

362.

Halni rest - nyílni kész

Oszlik az éjszaka pára
felhőkből épül a háza
lomha verőfény olvad
izzik a fák lombsátra
 
Lépésben az élet alatta
belehalhatunk egy percbe
álmok is ébrednek a rajtra
vállára dobok egy nercet
 
Halni rest a szenvedély nyílni
kész egy őszirózsa tűzhető
kalapra és fejemen díszlik
vihet majd az öreg vámszedő

2015. július 6.

*

361.

Három négysoros

A szerelem is tünékeny
lopakodik a szív körül
menedéket kér megpihen
egy virág közelébe röpül

*

Hegyi patak partján egy levél
vándorok ezreiről mesél
és zavarba jön ha hallja
belehalsz majd az avarba

*
 Teli torkú madárka neszez
milyen jó a nap alatt
játszik a szél kacag
napraforgóval táncra kél

2015. július  4.

*

360.

Forrástól forrásig

Mennyire szépen kéne élnünk,
óvatosan, hogy elférjünk -
egymás tekintetébe nézve,
őszintén, s nem rettegve
 
kicsapongásaink szelében,
kötődő levelek rügyére
ne törjünk, ágait fához
fűzi, lelkéből virágot
 
hajt, évről-évre felnevel,
a szél - égre bánatot lehel,
esőt küldve - könnyét ontja,
madarát - menedékbe hordja.
 
Lombokat hajt szerte-széjjel,
Föld szívéből merít a kétely:
embereknek is oltalom kell,
míg forrástól forrásig érnek.

2015. június 21.

*

359.

Érintsük össze homlokunk

Nem szeretek alkudozni -
nincs hozzá erőm,
Isten napszálakat fésül -
embereknek álmot küld.
A hold járása egyenes,
változnak a csillagok,
mielőtt ébredne a Hajnal,
álmosan ágyamhoz ül,
szélére pántlikát köt,
mit sugárkarja
hajtincsemhez tűz, mantrázik,
hogy jobb szemmel
nézzek a Világra -
akár a szürke égre,
ne lehessek áldozat
minden estére.
Vasárnapon és mindennap
legyen békés az otthonom,
ha kitakarom a hiányt
és nem kapok elég levegőt -
farkasszemet nézek vele;
szelíden szól: csitulj el -
érintsük össze homlokunk,
a reggel hamar ideér,
oldjuk el csónakunk...
álmainkat ne adjuk fel.

2015. június 15.

*

358.

Még itt vagyok

"A földön is ifjú szemek"
még itt vagyok, még szeretek -
egy madár fészkét rakja,
szívembe költözik a nyár -
reggeltől estélig a dala
 
ajándék a nappaloknak.
Átitat a szeretet,
csordultig a lelkem -
nem hallok már mást -
csak csapásokat, lopom
 
a selymes pipacsokat,
búzaföldre és partokra
leszáll az alkonyat,
neszez egy sziromdal -
"még egy ideig nem megyek."
 
( az idézett rész Juhász Gyula )

2015. június 9.

*

357.

Rendbontó pillanatban

Szóban foroghat a fegyver, karc
a lélek sejtjén, áldozat lesz
az ember, eltekint, homályos
fénynyalábok az útra esnek;
 
lázad a szív... homloktörlés;
közben valaki megszólít,
nyílik a hátsó kapu, cseng
gyermeked szava - itt vagyok,
 
megérkeztem anya - emlékek
közt kutatva: édes babanyál
csorog kezemre tapadva...
e pillanatba kapaszkodom.
 
Púder illatod terjengett -
akkor arcunk is összeért
majd két szerető angyalkéz
zárja be csillag kapunkat.

2015. május 30.

*

356.

Hajnalba

Beleszülettem a Napba,
a Hajnal tiszta lapjaiba -
ütemre együtt lélegzünk
millió társammal - mégis
másképp ér a reggel,
másképp áll a széna -
most épp cirógat, kezet
nem emel rám - békét ad,
hogy szokjam, beosszam őt,
tudja mennyit érek,
ha szárnyaim épek -
csókot lehel homlokomra.

2015. május 28.

*

355.

Motívumok

Megszületett bennem a béke,
okkal iszom egészségedre.
 
Források maradunk, tiszta kút,
forgatjuk óriás kerekét.
 
Súrlódó búzaszemek vagyunk,
arany kalászban ringott ölünk.
 
Szemed búzavirág e képben,
csendben jöttél, májusba léptünk.

2015. május 22.

*

354.

Korall

Megesküdtem, ha beállítanak
a sarokba békésen elleszek,
mint a rózsaszín korall, ki bontja
levelét, senki nem nézi, jelzi
 
mégis, belé marhat a fájdalom,
de -  Én Vagyok - ki megöntözgeti,
fénynyalábokkal játszik, megremeg
rajta egy pókháló - erőt gyűjtök.
 
Nem vágyódok kitörő örömre,
földszagú rétekre hajol a szél;
begyűjti bogarait, szemlencsét
nyit, pólya-meleget ont tüdeje.
 
Bátran ráemelem tekintetem,
az én virágom csokorba kötve,
- babarózsa-lázban kipirulva -
majd elmondhatom ki a sarokból
 
kiszabadul: mindig csak öntözött,
lángot kapott, mint a csipkebokor;
tisztást álmodott az embereknek,
felhőcsarnokokban csillaglámpást.

2015. május 17.

*

353.

Kristálytiszta

 Belenéztem a víz tükrébe,
hogy lássam benne arcomat.
Ülepedjen kútban az iszap,
láttalak - így a nap hosszabb.
 
A léleknek kell az áhítat,
minden szépre bélyegként tapad,
szerelem, kenyér illat, jó bor,
haldoklónak is vigasz marad.
 
Nem sárgult a pillanat,
kristálytiszta volt a kép;
megmártóztam, mint régen -
árnyékban ragyog a fény.

2015. május 3.

*

352.

Majd kiderül

Ha elszakad egy erős szál -
lényegtelen, akkor mondjuk azt:
mindig volt valahogy, becézzük
egymást, mert egyszer kibékülünk,
és a másik szemében felnövünk.
 
A folyó hátán viszi hullámait,
a Hold tükrét is megtartja,
 széles a part csillagragyogásból
kortyol nagyokat, megrészegül tőle
a másnapi alkonyat.
 
Engem komolyan kell venni, most lehet
könnyebb kimondani, mert tavasz van,
minden megváltozik, mint a hangulat -
nélkülünk szegényebb lenne a világ,
kinek adná tereit és lámpását
miért gyújtaná, ki előtt seperne
a szél és mitől olvadna fel...
szánkban a csokoládé !?
Majd holnap vagy azután kiderül,
mert Mi vagyunk és leszünk:
a "szabadság vándorai" !

2015. április 26.

*

351.

Szívderítésben

Szeretnélek követni - már  sok embernek sikerült,
mert tanulékony lennék, vitorlám jó szelet kapna;
kifordulnék magamból, vesszőhajtásokból
lesz jó konyak - tegnap is a tükörből figyeltelek,
ahogy szádhoz emelted a poharat - rám ittál,
ízek a szádban összefutottak, én is épp most
kevergetem poharam, majd kortyonként élvezem
és visszamosolygok rád hátulnézetben - fénylik
már belül minden, a termések virág kelyhekben
díszítik az utcákat, tereket - szívemben hordozom
a tavalyi májust - nem lehet kihagyni az ideit sem.

2015. április 19.

*

350.

Kapcsolatban

Ki lehet használni az életet,
lehet mélyen elmerülni benne;
fuldoklónak elfogy a levegő,
kavicsok gurulnak szent hegyekről.
 
Hiszed: jó ez így, sulykolod, játszol,
elnyered magad tetszését, ha nem,
kiengeded a fáradt gőzt, közben
kutyául érzed magad és ugatsz.
 
Mi aranyozhatná életünket
még jobban, a gazdagság csak szelet,
hol kikötve deres hátaslovak,
tó tükrében Nap és aranyhalak.
 
Rászolgálhatunk a kegyelemre,
válaszok nyújtóznak mellkasunkban,
jászol-meleg , csillogó gyerekszem,
kérés nélkül bennünk dobog Isten.

2015. április 15.

*

349.

Két álom közt

Kaptam egy jelet,
kis apró ihlet,
belendít, hintába ültet,
megdajkál és szól:
eredj lányom
írj egy  verset
- két álom közt -
ébreszd fel magad,
lásd meg a csodát,
lehet ma az égre
felrajzolnak érted
egy szivárványt!

2015. április 9.

*

348.

Tavasz fokon

Ha tört lennél és én az egész,
vajon mennyire lépnél közelebb
és ejtenéd-e  puha ölembe kezed.
Mennyit bírnánk el közösen,
atomjainkra hullanánk a földre,
jóllakatnánk koplaló farkasokat
vagy csak szemekbe ültetnénk
közös látásunkat - violákat
cseresznyevirágot illatosan,
miket épp poroznak a méhek.
Lépjünk fokonként felfelé,
együtt az igazság lépcsőjén
és álljunk meg időnként,
hallgassuk a tavasz neszét.
Az év legszebb felhőküszöbén
most nyújtják a nappalokat ...
a sötét háttérbe szorul,
keretek között a fény,
mint vasárnapi újszülött;
nem kívánhatok most többet,
ha én leszek a tört és te az egész,
akkor is bennem élsz...
udvaromban takargatom
azt a pár szomjas virágot,
mindig nyitni kék - boldogan töltöm
szomjas kelyhüket a túlélésért,
esélyt adok tört részeinknek,
közöttünk indigó - másollak magamnak,
tenyeremről felszállnak a pillangók.

2015. március 28.

*

347.

Kötődésekben

(Neked szültem)

Engedd el a kicsúfolt világ pórázát,
rendezd el a fogasra dobott ruhákat,
fecsegő szavakat, lépj ki a fényre,
próbáld fel a neked rendelt formát
és igazodj el az útvesztőkben
- mintha elhagytak volna az angyalok -
nézz a jobb szíveddel minden képre,
mi eléd ugrik - vadmacska képében.
Füstök füstje, csípi szemed, ne hagyd,
hogy leégjen a gyertyád
- még az idők előtted...
töröld le verejtékes homlokod,
lustán bámulj a semmibe,
hagyd, rügyek fognak bomlani;
ne üssön vissza bumeráng szele,
szép szemed íriszén egy piercing,
szerencsekövek bújnak zsebeidbe.
Fölös terhed hagyd zuhanjon a semmibe,
bízz vakon, szóba ne köss - köténye elrejti
azt a kevés jót - terhes jövőjét csak sejti,
amitől mostoha lett, de már szégyenli
kimondani - az évek súlya alatt - lányom:
álld a sarat, a sajátomat már ledöngöltem,
a fiamat - neked szültem.

(Erikának)

2015. március 18.

*

346.

A tavaszt kóstolom

Kifutnék az időből, lennék bibék porzójának őrzője,
hallgatója a madaraknak, tűz lángjának ostora;
legénynek vacsora, még ma illatos borok kóstolója,
tavaszt zengő cinege - szívemet bálázza a föld öle.
 
Pillangókat kergetek, új mesékben törölném a perceket,
nem számolom a napokat, örökség ifjúságom madara,
feltölti őt holdja és napja - ha vékony is egy szál szalma,
kezemre tapad - így leszek fákon hintázó szélgyerek.
 
Bizonyosságot adj a Gyermekeidnek, kik veled, rajtad
lépnek, tiszta lábbal - puha testeden - Ők téged szeretnek.
Nem törik a mezőn a kalászt, te gyűjtöd be, mit teremtesz;
egy nagy ostya képében - magvető Vagy és minket marasztalsz.
 
Számoljunk el a veszteséggel, múltunkat majd lepel takarja -
feledve bánatot, és utoljára fehér legyen szemfedőnk.
Mosoly játsszék szemeinkben, zengjék a hárfák: fényes lesz jövőnk!
Hittel éljünk, Istenhez méltón - lángját újra szívünknek adja.
 
A tavaszt kóstolom, pezseg minden, bíbor fényű az alkonyat -
morzsálja az idő-szemeket - hamis maszkját földre rántva - tűzre
vele. Te metsszél száraz venyigét, Uram - hegy lelkének őre.
Vezess utadon, adj áldást Mindenekre és lepkeszárnyakat.

2015. március 7. 8. 9...

*

345.

Melegedő

 "Kéne valaki sokszor kéne"
kötött kabátban, keze zsebben,
ki meleget visz bőre alatt,
tévútra lép szertelenségem.
 
De mégis cipelem, tereken
át, időtlenül a divattal
szemben, hol sárga villamosok
jönnek át; egyiken láttalak,
 
suhantak bent az áramkörök
és megszületett a szerelem.
Vásárra visszük ma bőrünket,
szépségünknek bőségzavarát -
 
ki mondja meg, miért csak játék,
kinevezlek ma csillagomnak ...
fényszóró vagy a sötét égen.
csak "tenne úgy, mintha figyelne"

(az idézet - Dsida Jenő: Kéne valaki c. verséből)

2015. február 18.

*

344.

Haiku-szerelem

lámpalázasan
hóvirágot keresek
pipacs lett arcom
 
ma rád bólintok
szórd Napod sugarait
Valentinára

2015. február 14.

*

343.

Tavasz(t)akaró

Már nem látom csak érzem
hulló hóban a reszkető cseppet
kiül rá a verejték csordul
hóvirágot itat fázós keze
 
Kismadár ágát tartja a szél
tavaszra csábít
cseppen a táj
ásítok míg eljő
felhőket várok
hajtom az esőt
átszűröm a levegőt

2015. február 4.

*

342.

Fáj-dalom

Egy gyökér tart a gyenge ágon favágók
keze billogot üt esküdnek a vérre
ne adjuk fel egykönnyen legyen varázsszónk
és béke rettegésben az erdőnk - félek
 
Bújjunk össze mert vághatják öleinket
de isten kereshet majd valahol ágyást
csak egy hajszál lesz a remény rügyeinknek
szemünkbe nevet a hatalom és árnyán
 
így apadnak el lassan fényes napjaink
ünnepeljük meg az elmúlást titokban
favágók lépése friss vágáson roppan
   
s ha eltűnik a kilátástalan ködben
átléptek a kapun remélek a hitre
támaszkodom "a semmi ágán ül szívem"

2015. február 2.

*

341.

Haiku-csokor

Bábjáték

fák kérge alatt
egy alvó pók játéka
lepke fogason

*

Keresztkérdés

a cappucinot
sovány tejporral iszod
vagy egy bocival.

*

Hajléktalan

megtörtént eset
hányadikon laktatok
A lépcsőházban

*

Ütnek vágnak

miért pont engem
vert ki a víz ágyamban
rosszat álmodtam

*

Noés

jöhet vízözön
kapaszkodjunk egymásba
nekünk lesz bárka

2015. február 2.

*

340.

Haiku-csokor

Számháború

törtem a fejem
elfelejtettem  a számod
de te felhívtál

2015. január 31.

*

Megfontoltan

 felteszem magát
a kérdést akarod-e
de elharapom

*
Rózsa

 mikor még bimbó
nem gondol a jövőre
sír majd avaron

2015. január 28.

*

339.

Albatrosz

Vedd úgy, hogy rágyújtottam,
pipám füstjének szele
felhőket babonáz, lyukat fúr,
hogy tiszta levegőt vehessek.
 
Melengetnélek szívemen,
tudod nekem nincs is pipám,
csak egy faragott fogas:
rajta kincses tarisznyám;
 
felkészítem majd vállamra,
alkalomadtán porolom
és beosztom napjaimat,
mert kalandregény az élet.
 
Elmaradnak a miértek,
nincs lesz, meg esetleg talán,
késhetnek vonatok a pályán,
kerekek csattogását
 
nyelik: konduló harangok,
az én Albatroszom felszáll,
hol ér majd véget útja,
ha egyszer mégis leszáll?

A világ még velünk fordul,
lépésben a végállomás
- ott leteszem kincseimet -
búcsúsok isznak áldomást.

2015. január 23.

*

338.

< kávé cukor nélkül >

kávé cukor nélkül is lehet nagyon finom,
erősségem és domborművem
két kezedben két almával egyensúlyozol
magadban keresel és édesítőszert találsz
megremegek karodban vajúdik a tavasz
a tél rabságában  mosolyomban tartalak.

2015. január 23.

*

337.

Haiku-csokor

Kapisgálom

:)

hogy lesz a csibe
a tojót megültetik
ha kakas ugrik

2015. január 27.

*

Ószeres

van egy pár lim-lom
kidobni vétek lenne
vásárra viszem

2015. január 22.

*

Búcsú

pá aranyom pá
és még van képed hozzá
felszögezhetlek

2015. január 20.

*

Haragos

lényegre török
borsot az orrod alá
hátha lelépnél

2015. január 19.

*

Köszöntő

emeljük poharunkat
legjobb borom a tiéd
egészségedre

*

Valóság

Istenszeretet
nem verhet soha bottal
ember öl embert

*

Számot vetek

 lélekrészem vagy
csatolt dokumentumok
nélkülöznöm kell
 
*

 Kegyelem

 megváltás lesz majd
rehabilitáció
ha eltemetnek
 
*

 Árvízkor

folyók medrükben
rohanó patakokkal
partnak ütköznek

2015. január 18.

*

Felajánlás

száz szívet adnék
lennék neked jó donor
süss fel nap fényes

*

Morbid

a hús vétke lesz
tavaszi céllövölde
keresztre feszít

*

Csőlakónak

napszítta fejét
mindenki átkozhatja
ha torz is szülött

2015. január 17.

*

Bökkenő

szemérmetlenül
bújtak a hóvirágok
vásik tél foga

*
Töprengés

ha ébredéskor
első mosolyod enyém
nyert ügyed  lehet

*
Ésszel

hajótöröttként
kiúszni egy szigetre
csak lehetőség

*

Őrlemény

ledarálhattam
a szőlőt a Nap levét
altatom az őszt

*
Jelentem

elütöttem egy
rossz órát miért is ne
vidám maradtam

*
Röpte

kismadár csacsog
örömét majd megleli
ha tavaszodik

*
Élethű

anyós és após
egy hajóban eveztek
harmadik kizárt

2015. január 15.

*

336.

Út a tisztásig

Szemed csillaga, mint hópehely
kristálytiszta füzéren:
apró ékkő, ágak közt fagyöngy,
kigyúltak szikrái, megtaláltak,
mint vadak a forrást, ott
hol út a tisztásig vezet
eltűntek a korlátok.
 
Éreztem, hogy egyszer
nyár-közelbe kerülök,
mint madaram holnap
szárnyakat kapok én is
- újra és újra,
mióta világ a világ -
halni születtem és élni,
hogy megláthassam
téli fényben, ahogy nézel;
ki szereti a szépet,
éled a teljességet,
benned nyugszik az öröklét,
boldog vagy, éreztem,
mint istent - lüktetett
az ereidben - csak
maradj ilyen...
bennem is ragyog a hajnal...
formálódik szív-kérgem;
egymáshoz közelebb
nem visz már senki,
csak a gondolat
sodort, repített,
ajkamra lopott csókot,
pillanatokat.

2015. január 9.