Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Magamról

marika.jpg

"Szeretek, tehát vagyok."

Lukács Mária

Ajándék vers - köszönöm Róza

Almádi Róza

magadból adsz

zöld fű illata
ezernyi zizgő jókívánsággal
szökik szememből szemedbe
míg kosaramba a legszebb
felhőket gyűjtöm neked
álom-szirmokat
szedegetek szivárványról
mert a virágok úton vannak
ott ahol te is lépkedsz
könnyű mosollyal
fénysugárívek  alatt
fölötted szárnyak
óvnak vigyáznak
tenyereden lepkék
pihennek mézcsorgató nyárban
szeretetkacsok kúsznak
lélektől szívekig belőled
magadból adsz naponta életet
röppenő idők rezgéseinek
míg hulló fénymagok
benned gyermek-hitté nőnek
mert szíved fiatal  szavad halk ima
s Isten vigyázza léptedet
ne bánd ha az évek körbedongnak
ma neked zenélnek a szférák
az ígéretet beváltja s hazavár
csendben a béke és az öröm
ünnepruhában a szeretet
kitárt karú földi otthonod.

love-this.jpg

Gyógyulásom éneke

Minden áldott reggel, Istenem Te töltsd be szívemet,
Békességed vezessen, Erőd erősítsen,
Szemed tekintsen reám, Szavad szóljon helyettem,
Oltalmad óvjon engem, utam a Te Utad legyen!

Adj hitet Ó Uram, hogy bízni tudjak Benned,
Adj bölcsességet, hogy Téged kövesselek,
Adj tisztánlátást, és megértést mindenben,
Adj bátorságot, hogy merjek élni, amíg csak élek!

Itt vagy a szívemben, a szemem fényében Te ragyogsz,
Itt vagy az életemben, vezess engem, a Tiéd vagyok!
Itt vagy a szívemben, a szemem fényében Te ragyogsz,
Itt vagy az életemben, vezess engem, a Tiéd vagyok!

Legyen Áldásod rajtam, ragyogó Világosságod,
Fényed vegyen körül és sugározzon mindenhol!
Napfényes legyen körülöttem az élet,
Melegítsd fel lelkem, biztonsággal tölts el!

Szeretlek Ó uram, mindörökké szeretlek!
A Tiéd vagyok, a Tiéd, igen!

Itt vagy a szívemben, a szemem fényében Te ragyogsz,
Itt vagy az életemben, vezess engem, a Tiéd vagyok!
Itt vagy a szívemben, a szemem fényében Te ragyogsz,
Itt vagy az életemben, vezess engem, a Tiéd vagyok!

Adj hitet Ó Uram, hogy bízni tudjak Benned,
Adj bölcsességet, hogy Téged kövesselek,
Adj tisztánlátást, és megértést mindenben,
Adj bátorságot, hogy merjek élni, amíg csak élek!

Legyen Áldásod rajtam, ragyogó Világosságod,
Fényed vegyen körül és sugározzon mindenhol!
Napfényes legyen körülöttem az élet,
Melegítsd fel lelkem, biztonsággal tölts el!

Szeretlek Ó uram, mindörökké szeretlek!
A Tiéd vagyok, a Tiéd, igen!

Itt vagy a szívemben, a szemem fényében Te ragyogsz,
Itt vagy az életemben, vezess engem, a Tiéd vagyok!
Itt vagy a szívemben, a szemem fényében Te ragyogsz,
Itt vagy az életemben, vezess engem, a Tiéd vagyok!

A Tiéd vagyok, a Tiéd vagyok, a Tiéd vagyok.


Zene, dalszöveg: Bagdi Bella

Kötetbemutatómra íródott vers és képek...

Almádi Róza

Az öröm nyara

Könnyű mosoly-ruhában
a nyár lépked közel,
kezében tarka csokorral
száz sziromra bontja
a szivárvány minden színét,
és nézd, apró virágok is nyílnak
fűszálak között megbújva
kíváncsi élet- örömmel,
ÖRÖKZÖLDEK hűs sóhaja
féltve körbeöleli őket,
játékos szél hajol le csodálni
és fénybe emeli a sok parányi
Százszorszépet...

kotet.jpg

szelfi2.jpg

Krisztivel és Icuval

szelfi3.jpg

szelfi4.jpg

Köszönetem Verának

marika.jpg

adel.jpg

Adél

miko.jpg

Miklós

kotet1.jpg

gyergyai-krisztina-lukacs-maria-vangraaf.jpg

Krisztivel

ahol-megjelentek-verseim.jpg

és itt a szeretet csokrok

kotet2.jpg

2016. június 8.

*

- ez csodaszép -

Köszönöm Rozella

kötésben - kis képzelőerővel *
 
szomjoltó füzérben
illatos úton a rezgések szárnyán
legyen menedék
fényterelő arany öltés leszel
úgy maradt érzés rajtunk
első lélegzettől az óperenciáig
 
pohárnyi kék fény-esőben
megállt valami a levegőben
szívkép ha úgy akarjuk
fényörvényben intarziában
egyszervolt vágyainkat kibontva
a tavaszt kóstolom
 
számot vetek két álom közt
szélfogó szerelem tavaszfokon
egy elesett fénykép
olyan vagyok kötésben
rendbontó pillanatban
érintsük össze homlokunk
 
próbaképp út a tisztásig
szíverősítő fáj-dalom
cikk-cakkban egy pontban ér
hajnalban szerenád helyett
kristálytiszta korall
forrástól forrásig vonzásban
 
majd kiderül miért fűszál és liliom
időtlenül veled a tavaszt kóstolom

a10d6ee949815b15ad3343e3dc5b0ce3.jpg

2015. december 23.-án napvilágot látott első önálló kötetem:

Örökzöld címmel.

marika-kotet.jpg

Zenei ajánlóm...

Antonio Vivaldi "La Stravaganza" Concerto No.2 RV.279

Meditációs zenék - Sri Chinmoy

Az intuitív zenész

MUSIC BY SRI CHINMOY . MY SUNLIT PATH . MEDITATION

MUSIC BY SRI CHINMOY . BEAUTY ... MEDITATION ...

My Rose-Road, My Lotus-Home (By Sri Chinmoy)

Sri Chinmoy. The New Millennium.

eb3b03c907b56978162aaed70b5ac32c.jpg

Találkozás ~ én és a NetVax Csoport

heart

Sea Miller

Istenrészed

Úgy képzellek én el, mint tündéri taftot:
könnyeden ragyogó, erdőszínű szépet,
jóság borul fölénk, ha hallatod hangod,
hogyha itt vagy velünk, érzem Istenrészed.

Amikor olvaslak futnak velem a fák,
vidám naplángos sül fel az üres égre,
eltűnnek feketék, és nincsenek kaszák,
fájdalmas rőteket festesz áldott kékre.

Hiszek benned mindig, mint a gyertyalángban,
és jól tudom a törődés nem veszik el,
amíg ily angyalok közöttünk itt járnak,
van erőnk felállni, áldás magja kikel.

(egy ajándék vers névnapomra...)

Péter Éva Erika

Képkertek

I.

Felszántja a szél az eget,
ködbuborék ha itt terem.
Még moccanatlan kő a vers
ázott anyanyelveken.

Magunkba mélyedünk, szikár rögök.
Magzatbetűnk homály égeti,
rögeszme-gazban gázolunk -
felnőni kéne a fényre ki.

"A vers az, amit mondani kell." *
De van-e ki világra segítse,
mielőtt a hajnal robban,
míg ránkcsattan az éj bilincse?

II.

A vers kert, min a nap delel,
gyepű, mikre a gondolat
lágy ihlet-szellő lombokat:
falevél-szavakat seper.

De kapunál fontosabb egyéb,
s van, aki egykedvűn elsiet.
Aki meg kíváncsi, az belép -
a pörgő levelek dervisek,

láthatod; megannyi főpap,
lótuszvirág a felfeslő nap
...amíg a képzelet terem.

Feszül az ég, merő zsineg,
tájkép-békénk ki őrzi meg?
A szeretet. Átível ezen.

*Kányádi

( egy ajándék vers születésnapomra - köszönöm Erikám )

szeretetrol.jpg

és egy tavalyi ajándék

Péter Éva Erika

Szócsengő

A leesett szó lábnak roppanás,
s hamusan hűlhet fenn a nap-parázs,
ám ha szívünkre simítjuk a szót:
nyárelőt öltünk, el sem mondhatót

és álmokon a hímzés egyre szebb,
selyem-boglárkás, valós-mívesebb...

Felhőket gondoz homlokon az ég,
a felhők alatt hadd higgyünk mesét.
A túlon túl még lehet itthonos,
ha türelemre épül, mi romos.

Vándormagányban nem is kéne más,
lélekben csengő csermelycsobbanás...

195105.jpg

 "Tiszta szavak ereje verspályázat"

Eredmény

Mentésben

Volt egy kis részlet, egy szép darab
egy elem, ki szembe jött velem
az utcán s rám nevetett, reá esett
tekintetem, megfordult a Világ:

ott bent fék csikordult, olajozott
az egyetem és a kis elem elhitte
tartós - mégis semmibe hull részeiben,
hogy több legyen, mint az igyekezet,

mi elfárad és lemerül, de a szív,
a lélek pazarol, tudja van tartalék -
fényindák a kapaszkodók, mint tenyered
vállaimon, olykor hajamba is túr.

Kis hasábokat teszek a tűzre
lélek-meleg kell, a világ olykor fagyos
és a szeretők nem válnak el
a vértől, a víz is borrá változik,

ha kezed a vállaimon megpihen
ó, szerelem, párái lecsapódtak
iszom szavaid, oázis vagy lelkemben -
elmehetsz, de ments el mindent magamnak.

2014. május 24.

192573.jpg

"Belső fényspirál "c. verspályázatra küldött  versem:

Eredmény

Fénykép

Már kivettem részemet a jóból,
fél lábbal is viselem, mi maradt:
méregtelenítésem kárpótol.
Megtart még, mint a lázas jelen,
lengedez, mint rúdon a zászló;
felírtam rá kedves a neved
emlékül, szélbe kiáltottalak...
tudom nem hallottad meg.

Kifosztott lett a madár.
Holnap szárnyaszegetten ébred,
szava megtörik, kicsi lélek,
lábán viszi gyenge testét,
de a sziget marad - fénykép,
nem kellenek már oda hidak,
nem lesz omladék - nincs teher
csak gondolj oda, hol szabad
útját járja a csoda. Vég. Állomás -
Tüskevár. Nincs több vonat.

2014. március 19.

*

"Vershajtások" c. verspályázat

Eredmény

Vágyainkat kibontva

Nem hagyhatjuk el az izmos párakötegeket,
homlokredők mögött ettől ragyoghat egy jel.
Vagyunk a Nap szárítókötelére akasztott szokás;
tudom közel a sír, a test zöld füvet kaszál,
szénában illatoz, kibontva vágyainkat rejti,
lapjaink közt szárnyaló Főnix a lángmadár.

Vesztésre jön egy születés, ha felsír -
forrásból merít és gőgicsél, cseperedik
és talpra áll - tejfogak fehérségét őriznénk,
bölcs lehetsz a megváltás hullámán, lélekút,
mézízű lesz ott a nevetés, majd ha indulunk:
kéznyújtásnyira lesz tőlünk és hazavár.

2014. január 11.

*

 "Lélekrezdülések - 2013" c. verspályázat

Eredmény

Legyen menedék

Szív-meleged hajlékában érzed,
halvány még a derengő kikelet,
áttetszők lettek a fák, a felhők,
őszbe hajoltak hegyek, ligetek -

szürke verebek tolla szakadhat,
varjúsereg károgja: jön a tél,
december, légy most jó, féltsd az embert,
tárd ki a tenyered, mert elvetél.

2013. november 12.

181130.jpg 

Verseim a Kis Lant irodalmi folyóiratban

valerij-nefelejcs--1-.jpg

" Lánglelkű költők" c. verspályázat

Eredmény

Megtalált pöttyök

Az öröm mindig megmarad
ha magával visz a Nap ,
mint labda a pöttyöket...

rám nevet egy pozsgás arcél
a parton homokvárat épít.
Fehér ruhámban lépek

és hajamat bontja a szél.
Megszólalt egy lágy dallam
lábam táncparketten lép,

keringőzik, pezseg a lét;
szomjas száj limonádét kér.
A Nap eltelt, fényhídra áll

az este, a folyóba dobott
tükör-cserepekre...
megnézem a homokvárat

még ott áll a helyén
megtaláltam a pöttyöket,
álmomat ringatta ölén.

2013. augusztus 2.

*

"Jobb idők fényére várva" c. verspályázat

Eredmény

Csak érinthetném meg a kezedet

Ma egész Világ néz ki a szívemből,
mint cigarettát sodrók
üszkös fák kérgiből.
Ma hajlítom a szót és elárvulok;
Szellemed égi kincseken -
pókfonálon lóg ezüst leheleted,
csak érinthetném meg a kezedet.
Vénádból szakíthatnék-e?
Rímbe fonnám ma darabját
és sugárba szöknék...
megnyugodni teveled.

Csak megfoghatnám most a kezedet...
együtt tépnénk füstkarikából szeletet,
és arathatnánk, mit vetettünk,
egymás ölében, ha felébredünk.
Rakjuk meg szekereinket,
hét ökör szántsa földjeink...
halott rózsák szirmait földbe ástam,
de újra kiserkent tavasz-mélyről,
és ibolyákat ont drága vérből;
szívemet metszi, kezemre tapad,
szivarzsebben illatozik a majd.

2013. április 11.

tavasz4.jpg

"Megújulás" - költők szabadsága c. verspályázat

Eredmény

Ideák

Az elhajló fák hűs neszében,
bőrkötésben Isten hidege
megvesz, hétről hétre összegyúr,
két szerető kézzel engem fest

újra, álljam a téli sarat,
melyet fojtó haragom dagaszt;
várjak türelemmel tavaszig,
minden pirkadat szakadásig.

A fényes szelek felém futnak,
bent öreg suhanc mindig velem,
mellében vitorlák dagadnak -
orchideákat lát szememben.

"Tiszta szavak ereje" c. verspályázat

Eredmény

Örökzöld

Már berendezett a téli utca,
fényvirágos este ágra fagyva
egy reményre gyújt, sugárba vonja,
megpihenve lángom égre szórja
kint a fák türelme, szürke ágra,
friss tavaszba fonja álma: szép vagy.

2013. január 2.

*

"Emelkedett ihletés" c. verspályázat

Eredmény

Madárlélek

Olykor szárnycsapásaiba
belereszket egy szürke kis veréb.
Csipegetne még,
de eső éri köpenyét eresz alján.
És alig gyárkémények fölött
a fehér füstbe mártózna.
Begye remél, üres párkányra lép,
jól lakik a semmivel.
Szemét keresi galambdúcban,
párduc szíve még szürke álmokon verdes.
Fészkére száll - hamar itt az este.
A Nap színe lassan fonódik a szürke tollra,
madárlelke színes szemekről álmodik.

2012. szeptember 20.

madarka_0.jpg

"Lánglelkű költők" c. verspályázat

Eredmény

Ecsetvonások

Ma minden madár
nekem énekelt,
lélekfalamra tapadtak
az örömpercek, sarkában
gömbölyded ecsetek
színezik az évek élét.
Szivárványom nem törhet el,
nyújtózkodik a boldogság
hegyén kiáradó örömmel.

Körülöttünk forog a Világ,
egy darabig még maradunk,
mint hullámvasúton a gyerekek,
egymásba kapaszkodhatunk.
Halad szépen a sorskerék
és mi benne változunk,
mint csillagom két éj-szemen,
még vibrál a lét -
addig van szerelem.

2012. szeptember 13.

yin-yang001.jpg

Ember, szeretlek!

Isten mondja: Ember, Szeretlek
Képmásomra, ezért tökéletesnek teremtlek
Vagyok, de mégsem látsz
Hiszel, mégis kétkedésben jársz
Teremtem számodra naponta a csodát
Te pedig csak keresed mindennek az okát

Vakon nézel, ezért semmit nem látsz
Süketen fülelsz, ezért hallasz mindig mást
Erősen megragadsz mindent
Ezért tartod kezeidben a nincsent
Ízleled, minek már ősök óta hordozod zamatát
De nem mered megkóstolni a manna igazát

Orrod mélyet szippant, mi már ismerősen kedves neki
Hogy mi az, ami élteti, az nem érdekli
Ó EMBER, Ébredj álmot, Álmodd az ébert
Ne hagyd eluralkodni magadon a kételyt
Én Te vagyok és Ti mindannyian én
Fedezd fel végre magadban az Örök Fényt

Tökéletes vagy, hidd el, más nem is lehetsz
Ne zárd börtönbe magad, szabadon cselekedhetsz
Ne keress engem a semmiben, ott
Ne építs, mennyországot, tisztítótüzet, poklot
Találj meg önmagadban
Hiszen minden sejtedben ott vagyok

Ne félj, ne szégyellj bármit is érzel
Nem képzelhetsz, mit nem alkottam tanító kézzel
Ördögnek, Sátánnak, Lucifert fested
Hogy kísértésnek hihesd, mit bűnnek nevezel
Fényhozó nélkül nem láthatod semminek árnyoldalát
Földi léted célja megismerni az érem valamennyi oldalát

Fogadd el Magadat! Ez a legnehezebb
Hisz magad elől elbújnod, lehetetlen
Örülj, ha valaki nem kedves szemednek
Segít tartani magadról a tükröt, lankadó kezednek
Ne ítélj, még ha oly jól is esik
Mert az utolsó földi pillanat, furcsa képet vetít

Rádöbbensz a sok felesleges útra
Egyenlő eséllyel indultok a tiszta vizű kútra
Cselekszel, majd bírálod tanult kódjaid alapján
Gyártasz félelmet, lelkiismeret furdalást, aggódást
Ó Drága Isten voltomból származó Gyermekem
Szeretlek, nagyon szeretlek

Van gyűlölet és imádat, gyönyör és fájdalom
Itt és most egyik nélkül a másikat, meg nem tapasztalhatod
Csillagporos földi utadon meg kell a párokat találnod
Felemelve egyesíteni a boldogságot, s a vele karöltve járó bánatot
Lásd majd csodatevő kezed művét
Hogy teszi varázslatod szeretetté a vak gyűlölet dühét

Szabad és tökéletes vagy, még ha nem is így érzed
Csak félelmed szüli újra és újra a kételyt
Porbóli választásoddal egyedül Te rendelkezel
Utad mindig újra kezded, míg rá nem döbbensz, nincs vég, se kezdet
Amikor már mindennek megtalálta párját, gyöngyöző tested
A kagylóba került porszemből az igazgyöngy megszületett

Ne haragudj arra, ami gátol
Hogy hasznodra van, takarja előled még fátyol
Nézd a fenyőfát a zord télen hótól roskadni
Nézd a nap tüzében sebeiből gyantát olvadni
Nem irigyli a víz partján álló fűzfát
Sem pedig a lakásokban dédelgetett rokonát

Tanulj a legkisebb élőlénytől is elfogadni életet
Tanuld Merlintől, elhordott gúnyának látni, a varjú tetemet
Intő szavaimat ne tekintsd tilalomfának
Szabadságodat élvezni, az úton nem emelek gátat
Akarom, amit Te akarsz
Teremtésemről képet nekem így adhatsz

Bennem lélegzel, és én Benned Fényként élek
Így vagyunk teljessége és része is az egésznek
Fáj az örömöd, mert azt hiszed vége lesz
Nem tanultad még együtt érezni a volt – van - és leszt
Azt mondod végtelen a fájdalom
De örömöd átszalad a pillanaton

Játszik Veled a képzelet szertelen
De tudd, életedben semmi sem véletlen
Nap, mint nap építed kacskaringóssá utadat
A célt igen, de hozzá térképet nem mutattam
Megtapasztaltad már sok-sok életen át
Hogy Benned, s magad előtt Isten áll

Amikor már ott vagy a célegyenesben
Isten mivoltod számodra is kétségtelen
Szerelmetes EMBER gyermekem
Az út végén magadhoz magadat felemeled
Ami addig számodra volt érthetetlen
A Benned felébredő Isten, megvilágít kegyelemmel

Légy szomorú, amikor boldog vagy
Örülj, amikor szomorúnak hatsz
Amikor majd e kettősségeket már egynek éled
Magyarázatát már semminek nem kéred
Amikor szemedről lehull a fátyol
Egyszerre vagy itt, mindenütt és máshol

Amikor a határtalan a határ
A végtelen a véges
Az életet és a halált
Megérteni akkor leszel képes
Elérsz, ahová, álmaiban titkon mindenki jár
Ahol az igaz szeretet vár

( Krasznai Magditól kaptam - ismeretlen szerző )

heart-yin-yang-250x225.jpg

SZÉP AJÁNDÉK-KÉPEK Erdélyből...Erikától !

Köszönöm!

2012. július 13.

p7190342.jpg

p7190343.jpg

Gábos Melánia - Lövéte - amatőr festőművész munkái

Találtam egy érdekes bolgár virághoroszkópot

d321ad6a6039cb35a975cd79bfe0793f.jpg

„Margaréta vagyok”

Hmm...

Nagyon kitartóan ragaszkodsz az álláspontodhoz, miközben egyfajta vakmerőség is jellemző rád. Ha valamit a fejedbe veszel, azt általában véghez is viszed, nem számít, mibe kerül. Mindehhez szükséged van a rád jellemző tisztánlátásra és racionalitásra. Meglehetősen komoly ember vagy, aki élete nagy részében célorientáltan cselekszik. Bár ez a tulajdonságod a munkában nagy hasznodra válik, azért a magánéletben ne felejts el kicsit lazítani. Különösen a szerelemben fontos, hogy spontánul és lazábban viselkedj.

(bejegyzés:2012.06.19.)

madarka.jpg

"Négy évszak" c. verspályázatra beküldött versem

- nagyon örülök a helyezésnek...hála és köszönet érte -

Eredmény

Tavasz-percek

Végre itt van a tavasz
szabadság és kikelet,
ezer fénye szikrát szór
nyugszik benne a lelkem.
 

A fagyos tél-perceket
felhőtlen kékre gombolom;
rám aggatott tarisznyával,
melyben az idő dobog,

formálódik lényem benne;
erőm a szív-zsebemben.
Boldog vagyok,ha nézhetlek
mindennap - szemtől szemben.

2012.03.24.

multicolor-flower.jpg

*

Találkozás Sivák Enikővel

2011. december 19. Budapest.

enikovel-19.jpg

Lélekportrémat vettem át Enikőtől...

lelekportrem-lm-sarlos-boldogasszony.jpg

Köszönöm az örömteli találkozást !

ujabbak-5-002.jpg

 

ujabbak-5-001.jpg

...keretben a falon...

enikovel-11.12.19..jpg 

*

Verspályázatokra beküldött verseim...

amik bekerültek az első 25 vers közé!

Eredmény

"Poéták 2011" c. verspályázat

Bújócska

Indul a nap gyenge fuvallattal
szellő lebbenti rám fénysugarad.

Még figyel kedves, kék szőlő-szemed,
még fogod ugyanúgy a kezem, mint

medrét a patak, csobogóhoz ér...
majd elszalad - Hold enyém, Nap tiéd.

Kettőnk közé köd simult az estre;
reggeli harmatban fénynyalábok...

bújnak és én elindulok újra,
vigyél el magaddal fel a csúcsra.  

2011. október 5.

***

Eredmény

"Nyári hangulatok" c. verspályázat

Idill...a kertben

A kert felé vitt utam,
ráérősen ballagtam.
Egy vén kerítés hűs tövében,
csiga araszolt moha lepte útján
elbóbiskolva, hátán egy jázmin szirom,
édes altatót szuszogott.

Fényes az ég is, szívemet kéri
hold ruhája fél karéj, a tegnapi
dörgő jégszemek feloldódva
bokrok tövén ölelkeznek.

Egy kis bogár kapufélfán sütteti hasát,
nesztelen nyitom ajtaját
csodakertnek zárja kattan.
Belépek, fényét issza szám
és gondolatom egy katicával,
hét pettyes(tül),lelkestül megáll.
Ámulok, gömbölyödik a karalábé,
isteni ajándék zöld levelekkel.

Odébb méhecske apró fénykabátja
virág kelyhén időzik; nektárját issza ájultan,
és a természet rendje észrevétlen
ajkamra varázsol Valamit a Fény ízéből,
édes, mint a Nap érlelte cseresznye;
zöld száron futó szem-csoda!

Letelt az időm az óra szólít,
bezárom kertem kapuját
és lelkem fénykosarából,
szótlanul egy pár édes cseresznyét
ott hagyok magam után.

2011. május 24.

***

Eredmény

"Strófákkal üzenek" c. verspályázat

Naprendszer

A téli álmok ölén, avar küszöbén szökik a remény,
életfánk zúzmarás levelén, fényes napunk mindig ölel.
Égő csipkebokor mesél, lüktet a föld megszentelt kéjben;
rejtekében hóvirág szíve, hótakaró lesz még bőven.

Mindennap hosszabb fényszikráját szórja ránk a Nap, magokból
bont üde szirmokat, varázsol és hívogat zöld lombokkal,
bőséggel asztalt terít, virágillatot kertekre lehel,
égre szivárványt hímez, s arcunkra pozsgás mosolyokat csal.

2011.január 15.

***

Eredmény

"Őszváró" c. verspályázat

Őszi harmat

Minden bokorról és ágról,
falon futó repkény szárról
a Nap csillagalakban szórja
lábam elé szitáló őszi harmatát.
Megszólított a pillanat
oly ritkán vettem észre,
gondolataimba merülve
ámulattal tekintettem az égre,
mert ébredni kezdett szívemben a dallam,
Te csak dúdolt velem halkan és
engedd tekintetem megpihenni arcodon
- ott azon a pici szegleten -
hol könnyeidet fojtod vissza szelíden,
és halld szívünk már együtt dobban, hisz
futó fényekre szitáló harmatát
ránk csókolja az ég.

2010.szeptember 8.

***

Eredmény

"Szerelmes remegés" c. verspályázat

Akkor

Mikor magamra öltöm
a felkelő Nap aranyló ruháját és
mezítláb kóstolom a fű édes harmatát,
fejemet hajtom tarka meződre és
hallgatom az élet dalát,

mikor keresem a fényes Holdat,
mit felhők takarnak,
ezüst gyöngyös cseppeken
szelíden szunnyadnak.

Mikor a zápor tisztára mossa a földet,
és hajnal hasad az ég alján,
majd akkor szaladok feléd,
és fejed fölé fonok
virágos rétekből glóriát.

2010. május 16.

***

Eredmény

"Lélekrezdülések" c. verspályázat

Lélekhangom

Lélekerőd szép világod,
Rózsakerted virágálmom.
Már jól érzem magam
- köszöntelek –
Tedd, mit szíved kíván
- cselekedj –
Nem számít, hogy miért
Nincs ki bántson hát ne félj!
- Ő nem ítél - megért -
A külső, a forma, az értelem,
Ezekkel sosem érthetsz meg engem.

Láthatatlan szálak gyűrűznek már felettem,
S fűzik tovább sorsomat
- mesélek –
Már egyre mélyebbre érkezem,
Egy szempillantás észre sem veszem.
Más lettem, mint odafenn.
Itt már nem küzdök, nem szenvedek.
Drága barátom veled egy sziget leszek
- én megérkeztem –
Szép ez a sziget s rajta mosolyog a liget.
Várj, ott leszek, várj a tó partján,
A hidat ismered, ha átértél
Biztosan veled megyek.

A fény már nagyon erős
- látlak -
Vigyázok, mert tüzed sebezhet,
Te csak lelkemet szeressed
Kaptad a jelt a magasból
- szeress –
Tiszta akaratodból.

2010. március 3.

***

 Ekkor még nem gondoltam,hogy egyszer verseket is fogok írni

1976

-h-oskori-lelet-001.jpg 

-h-oskori-lelet-002.jpg

 Megpróbálok hallgatni arra a valakire...

Müller Péter idézet

 "Van benned valaki, aki nem depressziós! Nem szomorú, és nem kétségbeesett. Még a legmélyebb bajban is képes nevetni.

Van benned valaki, akinek a baj nem baj.
És a nehézség nem nehézség.
És a sötétség nem sötétség.
És a kilátástalanságban is lát.
És a haláltól sem fél.
És ha elvesztesz valamit, azt mondja: "Van másik!"
És ha gödörben van: kimászik.
És ha elveszik a kedvedet: visszaszerzi.
És ha beteg vagy: meggyógyít.
És ha meg kell születned: világra hoz.
És ha meg kell halnod, átvezet a sötétségen és újjászül.
És ha szenvedsz, azt súgja: valamiért jó, hogy így van.

Van benned valaki, aki még a gyászban is képes a derűjét megőrizni.
És mindenen felülemelkedni.
És a könnyező szemedet kívülről nézni, mosolyogva.
És ha félsz - nem fél.

Van benned Valaki, aki több mint te vagy.
Aki a lelkednek tud parancsolni.
Aki ha kövér vagy, le tud fogyasztani.
Aki ha sovány vagy, meg tud hizlalni.
Aki ha dohányos vagy, le tud szoktatni a cigiről.
Aki belül mindig nevet.

S ha elfog a "nem érdemes élni!" - láthatatlan lábával jól fenékbe rúg. Nem egyszer, százszor is, és azt mondja: "gyerünk tovább!"

Van benned valaki, aki halhatatlan.
És derűs.
És erős.
Nem lehet vele elbánni.
És ha földre rogysz, fölemel a grabancodnál fogva, és talpra segít.
És ha már úgy érzed, nem bírod tovább, olyan energiát ad, hogy széttöröd gyávaságod és önsajnálatod börtönének rácsát, és szabaddá tesz.
Hallgass rá! Ő vagy te."

v.jpg

Ennek itt a helye...

 Egy születésnapi ajándék vers - 2011

Péter Éva Erika

Tündérfátyol
(L. Marikának, lélektestvéremnek születésnapjára...)

Távolban csillog egy tiszta tó,
hullámát simítja nyíló éj,
e békesség olyan nyugtató...
Megpihen itt a vándorló szél.

Hűs partcsendhez hajló álmodás, -
tavaszi hajnalt kibont e csend
és szivárványhídon ring tovább,
tündérfátylak között elmereng.

Zöld párnáin napszínű gyöngyök:
csodaszép, légies ékszerek,
ég-ejtett súlytalan göröngyök:
titkot hordozó Buddha-szemek.

A hajnalpírral arcomon pár
pillanatra szellővé váltam;
fényfátyol-áldás elért hozzám,
s Buddha-könnyét szemembe zártam...

Köszönöm Erika  - hálám jeléül...

fogadd ezt a verset

Vágyunk

Most egy hullámhosszon folyik Éltünk,
nyarunk ősz felé közelít, merít
a kristálytiszta fényből és testünk
átereszti tündöklő erejét.

Nap pecsételi forró homlokom,
Buddha rubin piros gyöngyét láttam.
Folyóm egy öbölbe ér, puha ágy;
arany szelencében földi vágyam.

Takaróm a lelked (sz)épsége, csend
öblén jár, átlátszón remeg fátyla,
mesélj majd holnap; váljon valóra
mindig vágyunk a szerető szóra.

2011. augusztus 8.

namaste-20.jpg

Kedvenc zenéim, amit szívesen hallgatok

_love_nature_by_nnonna.jpg

Marcus Aurelius:

Egymás kedvéért születtünk...

Légy szerény és megfontolt, életed legyen
a biztosíték ehhez. Ha már rájöttél,
mi az élet célja, aszerint élj, hogy bensődnek
megfelelj; lényegtelen, mit
gondolnak felőled. Érd be azzal, hogy
hátralévő napjaidat — bármennyi van
még hátra — éned belső parancsának
megfelelően morzsolod le...
Annyi tévelygés után végre rájöttél,
hogy a boldogságot meg nem lelheted a
gazdagságban, a hírnévben, az élvezetben,
de a képmutató szeretetben sem.
Hol lakik hát? Az emberi természet
megkívánta tevékenységben, a rossz
dolgok megváltoztatásában, a szív
megelégedettségében, az értelmes és
érzelmes kapcsolatokban...
Ha sorsod valakivel összekötöd,
tudd, hogy mit vall az az ember a jóról és a
rosszról. Amint nem veheted
rossznéven, hogy a fügefa fügét terem, így azon
sem szörnyülködhetsz, ha az emelkedett
lélek a jóra, a romlott pedig a gonoszságra
hajlik... Mégse vádolj senkit! Ha
teheted, igazítsd helyre mások hibáját; ha
nem teheted, fogadd el őket olyannak,
amilyenek. Míg tőled függ, amit teszel,
magad felelsz érte. Ha mástól függene,
kit vádolnál? Az atomokat vagy az
isteneket?
Minden lény valamire született: az
ember, az ökör, a szőlő és a kő is tudja a
maga szerepét. Emberrel semmi nem
eshet meg, ami nem emberi; ökörrel,
ami ökörhöz, szőlővel, ami szőlőhöz,
kőhöz, ami kőhöz nem illik...
Aki nem tudja, mi a világ, az nem
tudja, hol van ő maga. Aki nem tudja,
mire született, az nem tudja, kicsoda ő
tulajdonképpen, és mi a világ.
Másokkal együtt lelegezzük be a
körülöttünk szétáradó levegőt. Az emberek
egymásért születtek.
Vagy formáld őket,
vagy tűrd el valamennyit,
ha a boldog élet után sóvárogsz...

angel

"... Nem az győz, aki kemény marad, hanem, aki meglágyul és enged és befogad és felad és feloldja önmagát.
Tudja, hogy az önfeladás nem a gyengeség, hanem az erő jele. Tudja, milyen rettentő őrület azt hinni, az a helyzet ura, aki kevésbé szeret, aki inkább megtartja eszét, aki hidegebb marad, aki távolabb tartja magát - ez a tévedés, amin minden sors összetörik: a győzelem azé, aki inkább szeret, aki elveszti erejét, aki jobban áthevül, aki közelebb van, aki fel tud olvadni, aki meg tud semmisülni...
Mindig az győz, aki fel tudja adni énjét. "
(Hamvas Béla)

*

Amikor verset mondok...

Csoóri Sándor: Homlokod homályából

(2016. április 25.)

Pilinszky János - Áldott szédület

(2016. május 12.)

227310.jpg