Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Könyv - Robert Maurer: Kaizen

2017.11.01

Ha vannak az életednek olyan területei, ahol éppen változni, változtatni, fejlődni, újítani szeretnél, érdemes megismerkedned a kaizen stratégiával, amely akkor is segít, ha adott témában a múltban már többször kudarcot vallottál; ha vágysz a változásra, de félsz is tőle; ha hajlamos vagy valamibe lelkesen belevágni, de aztán hamar feladod; ha a cél túl nagynak tűnik; ha azt gondolod, nincs elég időd/lehetőséged a megvalósításhoz. A módszer roppant egyszerű, de bizonyított, hogy meglepően jól működik!

Robert Maurer: Kaizen - Változz félelem nélkül!

Szeretnénk végre tartósan megszabadulni néhány kilótól? Leszokni a dohányzásról? Rendszeres testmozgást iktatni az életünkbe, és amellett ki is tartani? Javítani munkahelyi pozíciónkat, vagy sikeresebbé válni az üzleti életben? Meghittebbé és tartalmasabbá tenni az emberi kapcsolatainkat? Jobban kezelni a minket érő stresszt? Megvalósítani egy régi álmot?

Lehet, hogy több kérdésre is igennel válaszoltunk, hiszen kinek az életében ne lennének olyan területek, ahol szeretne változni vagy fejlődni? Ez azonban sokszor legalább olyan nehéznek és ijesztőnek tűnik, mint amennyire kívánatosnak, és gyakran kudarcot is vallunk a próbálkozásainkban.

A kaizen egy rendkívül gyengéd, de annál hatásosabb és elegánsabb módja a változásnak. A japán üzleti életben hosszú idő óta ismert, de ma már rengetegen alkalmazzák világszerte a magánéletükben is, hiszen még a legelfoglaltabb ember napirendjébe is beilleszthető. Filozófiájának lényege, hogy kis lépéseken keresztül érünk el valamilyen nagyobb célt. Ahelyett, hogy - mint a múltban talán már többször is megtörtént velünk - hatalmas lendülettel belevágnánk valamibe, majd hamarosan belefáradnánk, vagy az első néhány kudarc után feladnánk, ezúttal lopakodó stratégiát követünk. Kicselezzük, elaltatjuk agyunk változástól való félelmét, ami sokszor a legalapvetőbb akadályt jelenti az eredményekhez vezető úton. Éppen ezért ez a módszer akkor is működik, amikor már minden más csődöt mondott.

A kaizen azonban nemcsak abban segíthet, hogy elérjük egy-egy konkrét célunkat, de rejt magában egy ennél még komolyabb lehetőséget is: úgy helytállni az életben, hogy mindig a folyamatos javulás és fejlődés lehetőségeit keressük.

OLVASS BELE A KÖNYVBE!

"A különféle rábeszélési technikák kutatása is megerősíti, hogy a kaizen a legerősebb ellenállást is képes lebontani. Egy különösen szellemes kutatásban például dél-kaliforniai háztulajdonosok egy csoportját arra kérték, hogy házuk egyik utcai ablakában helyezzenek el egy nem túl nagy méretű táblát, amelyen a 'Vezessen biztonságosan!' üzenet olvasható. A legtöbben bele is egyeztek. Egy másik, ehhez minden fontos szempont alapján hasonlónak mondható környék háztulajdonosai voltak a kontrollcsoport, akiket nem kértek meg erre. Két hét elteltével azonban mindkét környék háztulajdonosait megkeresték azzal a kéréssel, hozzájárulnának-e, hogy egy, ugyanezzel az üzenettel ellátott óriásplakátot állítsanak fel a kertjük út felőli végében. Mutattak nekik látványterveket is, amelyekről nemcsak az vált nyilvánvalóvá, hogy az óriásplakát mellett a házuk valósággal eltörpülne, de az is, hogy a plakát egy dizájnkatasztrófa, ronda betűtípussal és ízléstelen színvilággal. A kontrollcsoport, amelynek tagjait nem kérték meg arra, hogy az üzenet kisebb változatát kirakják az ablakukba, 83%-ban elutasította a kérést. Míg viszont azok, akik már megtették ezt a kis kezdeti lépést, 76%-ban az óriásplakáthoz is hozzájárultak. Vagyis a kis lépés négyszeresére növelte a nagy lépés megtételének valószínűségét!"

"Ha egy városban vagy környéken az apróbb bűncselekmények következmények nélkül maradnak, az lényegében felhívást jelent a súlyosabbak elkövetésére. A szerzők megfigyelték, hogy ha a helyi kölykök kővel bedobták egy elhagyott épület egyik ablakát, és az nem lett rövid időn belül kijavítva, hamarosan az összes többi ablak is betört. Ha azonban a betört ablakot gyorsan megjavították, a többi is épen maradt. Wilson és Kelling úgy vélték, hogy ez a példa jól megragadja azt az általánosabb igazságot, hogy az emberek hajlamosabbak súlyosabb bűncselekményeket elkövetni azokon a környékeken, ahol a kisebb fajsúlyú bűnesetek fel se tűnnek, vagy következmények nélkül maradnak. Végtére is, ha senki nem mer rászólni egy hangoskodó részegre, vajon közbe mer-e lépni bárki, ha valakinek a kezéből a szeme láttára tépik ki a táskát, és fel meri-e hívni a rendőrséget, ha bankrablókat lát bemenni a bankba?"

"Amikor valamin változtatni akarunk, az agykérgi funkciókat kell bekapcsolnunk. Agyunk három rétege azonban nem mindig működik úgy együtt, ahogy mi szeretnénk. Agyunk racionális része azt mondja, jó lenne fogynunk egy kicsit - aztán mégis megeszünk egy ültő helyünkben egy egész zacskó chipset. Miért...? Kétségbeesetten keresgélünk valami jó ötletet egy új projekthez - de olyan üres az agyunk, hogy el se tudjuk képzelni, hogy valaha az életben még bármilyen ötletünk támadhat. Amikor változtatni akarunk valamin, de elakadunk, annak gyakran a középagy az oka. Itt található ugyanis az úgynevezett amigdala, amely túlélésünk egyik záloga, mivel ez felel az üss-vagy-fuss reflexért. Ennek funkciója, hogy mozgósítsa a test erőtartalékait életveszély esetén, aminek az egyik módja az, hogy legátolja az olyan magasabb rendű funkciókat, mint a racionális gondolkodás vagy a kreativitás, hogy ne vonják el a figyelmet a közvetlen veszélyről. Sok ezer évvel ezelőtt, a vadonban ez a mechanizmus különösen hasznos volt, valahányszor az ember letért a járt útról a veszélyekkel teli ismeretlenbe. De a mai világban is jól jöhet, amikor például a forgalommal szemben haladó járművel találjuk szembe magunkat az autópályán, vagy egy égő épületből kell kimenekülnünk. A problémát az jelenti, hogy az amigdala olyankor is megszólaltatja bennünk a vészcsengőt, amikor bármilyen szempontból el akarunk térni a megszokott és ezért biztonságosnak érzett rutinjainktól. Vagyis agyunk úgy van megalkotva, hogy bármiféle újdonság vagy változás kivált egy bizonyos fokú félelmet: az amigdala felszólítja a testet, hogy készüljön fel a bevetésre, a magasabb rendű agykérgi funkciókat pedig részlegesen vagy szinte teljesen legátolja."

"Újra meg újra alkalmam volt látni, milyen drámaian más hatása van egy kérdésnek, mint egy utasításnak, nem csupán az üzleti, hanem a személyes vagy akár az orvos-beteg kommunikációban is. Annyira hozzá vagyunk szokva például ahhoz, hogy az egészségünkre vonatkozó utasításokkal bombáznak bennünket, hogy már álmunkból felkeltve is fel tudnánk sorolni egy tucatnyit. Minden nap együnk friss zöldséget és gyümölcsöt. Kerüljük a telített zsírsavakat. Mozogjunk eleget. Igyunk bőséges mennyiségű folyadékot - satöbbi, satöbbi. És mégis: ezek az utasítások a legtöbb embernél süket fülekre találnak, ahogy ezt a diabétesz, a magas vérnyomás, az elhízás, a szív- és érrendszeri betegségek ijesztő elterjedtsége is ékesen bizonyítja. A kaliforniai egyetem háziorvosai mellett szerzett tapasztalataim is azt igazolják, hogy a betegek sokkal nagyobb eséllyel tartják be a különféle egészség-megőrzési tanácsokat, ha azt javasolom, hogy kaizen módon megfogalmazott kérdéseket tegyenek fel saját maguknak.

- Ha az egészségem megőrzése lenne a legfontosabb prioritás az életemben, mit csinálnék ma másképp, mint általában?
- Milyen módon tudom emlékeztetni magam arra, hogy több vizet igyak?
- Hogyan tudnék néhány perc testmozgást beépíteni a napi tennivalóim közé?

Miután hagyták, hogy az agyuk pár napig rágódjon egy ilyen kérdésen, azok a betegek, akik korábban szilárdan állították, hogy nem tudnak több időt és figyelmet szentelni az egészségüknek, a legkülönfélébb kreatív ötletekkel álltak elő, hogy helyet találjanak az új szokásoknak a napi rutinjukban."

"Ian Robertson, az agyi rehabilitáció világszerte elismert szaktekintélye Elmeformálás (Mind Sculpture) című könyvében azt az elméletet vázolja fel, hogy a módszer alkalmazása során agyunk egyszerűen nem jön rá arra, hogy nem igazából hajtjuk végre mindazt, amit elképzelünk. Phelps agya például ugyanazokat az üzeneteket küldte az izmainak a mentális gyakorlás során, mint amikor a valóságban úszott, azzal a különbséggel, hogy az elképzelt változat minden alkalommal hibátlan volt. Egy cselekvés mentális gyakorlása során már pár perc elteltével jellegzetes kémiai változások indulnak be az agyban, amelyek a cselekvéshez szükséges idegpályákat erősítik, legyen szó mozgásos vagy verbális készségekről. Kellő mennyiségű gyakorlással az új agyi mintázatok tökéletesen kifejlődnek. Mindezt az agykutatás friss eredményei is alátámasztják. Egy kísérletben például azoknál, akik naponta két órán keresztül gyakoroltak egy ötujjas zongoraetűdöt, az agy megfelelő területeinek aktivitása hasonló mértékben fokozódott, mint azoknál, akik ugyanezt a cselekvést ugyanennyi ideig, de kizárólag fejben végezték, anélkül, hogy a valóságban egyetlen billentyűt is leütöttek volna. Ez azt jelenti, hogy mentális gyakorlással rátanulhatunk egy-egy nehéz feladatra anélkül, hogy kitennénk magunkat annak a félelemnek, ami a valódi, ’rögtön a mély vízbe” típusú gyakorlással együtt jár. Ráadásul agyunkat trenírozhatjuk egészen kis lépésekben is, hogy az adott célhoz szükséges részkészségeket kifejlesszük."

"Egy különösen hangzó, ám valós történet a rockzene világából jól rávilágít arra, hogyan lehet a kaizen szemlélet segítségével megőrizni a minőséget, és elejét venni a komolyabb problémáknak. A Van Halen rockegyüttes koncertturnéi alkalmával a promóciót végző céggel kötött szerződésben mindig szerepelt az a kitétel, hogy a zenészek öltözőjében folyamatosan legyen bekészítve egy tálkányi M&M’s csokigolyó, amelyből gondosan ki vannak válogatva a barna színű drazsék. Ha csak egy barna drazsé is akadt a tálban, a koncertet lefújták, de a Van Halen így is megkapta az előre kialkudott gázsit. Első pillantásra ez nem tűnik másnak, mint egy csapat elkényeztetett celeb újabb nárcisztikus szeszélyének. Az együttes azonban mindig elképesztően bonyolult hang-, fény és színpadtechnikai megoldásokat használt a turnéin. Ahogy legendás szólóénekesük, David Lee Roth megfogalmazta: 'Mi mindenhova kilenc hatalmas kamionnyi felszereléssel érkeztünk, miközben szinte mindenki más legfeljebb három kamionnal turnézott. Rengeteg volt a technikai hibalehetőség. Ha bementem az öltözőbe, és barna drazsét találtam a tálkában, akkor pontosan tudtam, hogy máshol is hiba lesz, mert az emberek nem figyelnek oda eléggé.'"

"Személyes válsághelyzetek idején a kaizen kis problémákra főkuszáló megközelítésmódja komoly gyakorlati segítséget és vigaszt tud nyújtani. Amikor pereskedünk, megbetegszünk, vállalkozásunk a gazdasági válság áldozatául esik, vagy partnerünk közli, hogy már nem szeret minket, problémánkat nem lehet néhány határozott, bátor, innovatív lépéssel helyrehozni. Ilyenkor valójában nem is tehetünk másféle lépéseket, csakis kicsiket. Minél mélyebb érzelmi krízisben vagyunk, annál fontosabb, hogy a nagy katasztrófán belül azonosítani tudjuk az apró problémákat, amelyekre aztán alkalmazhatjuk a kaizen valamennyi technikáját, és lassan, lépésről lépésre araszoljunk a megoldás felé. Ha nem vagyunk képesek észrevenni a kis, megoldható léptékű problémákat, könnyen depresszióba süllyedhetünk."

Megvásárolható itt