Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kreativitás és költői korlátok...

2016.03.15

Kreativitás és költői korlátok a szakrális irodalomban

(részlet)


"De vajon a vallásos művészetben hogyan nyilvánul meg az egyéni alkotóerő, a kreativitás, hogyha minden az előző tanítások által lefektetettnek felel meg, hogyha megfigyelve az elődök és a sásztrák (szentírások) kijelentéseit, és követve azokat, gyakorlatilag el kell ismételnünk a korábban hallottakat?
A személyes megnyilatkozásnak helye van a vallásos irodalomban, amíg a tanítástól nem tér el. Az egyéni hangulat bámulatosan képes leírni az adott korszakot, melyben a művész alkot, és képes megismételhetetlen csodává varázsolni az alkotást. Az egyéni hangulat nem a költő viszonya a saját témájához vagy művéhez, hanem viszonya Istenhez, amely minden élőlény egyedi sajátja.

A kreativitás helyet kap minden szóban, minden sorban, amely kimondatlanul is felszólítja az alkotót: az alapigazságokat megtartva alkoss újdonságot. A kreativitás ebben az értelemben a vallásos művészetben teljes tökéletességében képes kiforrni, hiszen ez sem jelent többet valójában ÚJRA-alkotásnál. A művészetben tehát az egyidejű egyezőség és különbözőség filozófiai tételét (acsintja bhédabhéda--tattva) követve, nincs új a nap alatt és mégis van…"

Az odaadás és a vallásos érzület megnyilvánulása Dzsájadéva 12. században élt indiai költő tollából, Weöres Sándor fordításában


Dzsájadéva: Gítá-góvinda (részlet)

„Szegfűvirágleheletzuhatagos-örömillatú délszaki szélben
Fülemüleszavú kusza méhzizegésű lugas susogó sürűjében
Hari vigad a gyönyörű dalú kikeletben,
Sírjon az elhagyatott, íme táncol a vadörömű lánykaseregben

Vándorok asszonyait szerelem tüze gyötri a szívbe-szövődbe,
Méherajos szirom-árban emelkedik a bakula tárt legyezője,
Hari vigad a gyönyörű dalú kikeletben,
Sírjon az elhagyatott, íme táncol a vadörömű lánykaseregben

Sziromözön illata ostromol, enged a zsengefüzérű tamála,
a szerelem istene körmeiként ragyog a tavaszi kinsuka szála
Hari vigad a gyönyörű dalú kikeletben,
Sírjon az elhagyatott, íme táncol a vadörömű lánykaseregben”

(Cikkünk a Költészet Napjára, József Attila, kelet művészete és irodalma iránt különösen érdeklődő költőnk tiszteletére készült.)

Forrás