Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Romlatlanok

2013.02.18

*Mi voltunk az egyetlen család az étteremben. Eriket beraktam egy
etetőszékbe, és megjegyeztem magamnak, milyen csendben eszik minden vendég.
Néhányan halkan beszélgettek.*

*Erik hirtelen örömteli kiáltást hallatott...*

* Szia!" mondta, miközben pufók kezeivel a szék tálcáját püfölte.
Szemei az izgatottságtól kikerekedve, száján azzal az imádnivaló
fogatlan mosollyal, hevesen integetett.*

*Próbáltam megtalálni hirtelen örömének forrását. Sikerült. Egy koszos,
szakadt kabátot viselő öregember volt. Nadrágja gyűrötten lógott rajta,
cipzárja félig lecsúszva, egyik cipőjéből kikandikáltak a lábujjai,
erekkel telerajzolt orra, olyan volt, mint egy térkép.*

*Túl messze voltunk ahhoz, hogy szagokat érezzünk, de biztos voltam
benne, hogy büdös. Ő is integetett.*

* Szia, kicsi baba! Szia, nagyfiú! Kukucs!" mondta Eriknek.
Összenéztünk a férjemmel. Most mit csináljunk?"*

*Meghozták az ebédünket. A férfi szakadatlanul kiabált a túloldalról.*

* Ismered ezt a játékot? Kukucs! Nézd csak! Ismeri!"*

*Senki sem gondolta, hogy a férfi aranyos, és egyértelmű volt, hogy
részeg. A férjemmel majd elsüllyedtünk szégyenünkben. Csendben ettünk,
de nem
úgy Erik, aki egész repertoárján végigment, az öreg pedig mindent
utánacsinált.*

*Végre befejeztük az evést, és a kijárat felé vettük az irányt. A férjem
elment fizetni azzal, hogy a kocsinál találkozunk. Az öregember pont
köztem és a kijárat között ült. Uram, segíts, hogy kijussak innen
anélkül, hogy megszólítana minket!" imádkoztam magamban.*

*Ahogy közeledtünk, próbáltam úgy fordulni, hogy ne érezzük a leheletét,
de miközben elfordultam, Erik kitekerte magát, és az ismert vegyél fel"
babapozícióba helyezkedett.*

*Mielőtt bármit tehettem volna, Erik az öregember karjaiba vetette magát.*

*Hirtelen ott álltam, és néztem, ahogy egy nagyon büdös öregember a
karjaiban tart egy boldog kisgyereket. Erik teljes bizalommal és
szeretettel a férfi kopott vállára hajtotta a fejét. Az öregember
becsukta a szemét, és láttam, ahogy megindulnak a könnyek. Öreg, koszos,
fájdalomtól és a kemény munkától kicserzett kezei igazi gyengédséggel
tartották a fiamat, miközben szeretettel a hátát simogatta.*

*Nem láttam még ilyen mély és ugyanakkor ennyire röpke szeretetet két
emberi lény között.*

*Döbbenten álltam. Az öreg néhány másodpercig ölelte Eriket majd rám
nézett. Nagyon vigyázzon erre a fiúra!" mondta szilárd meggyőződéssel.*

*Nagy nehezen kinyögtem, hogy megteszem".*

*A férfi nem túl nagy hajlandósággal, szomorúan fejtette le magáról
Eriket, mintha valóban fájdalmat okozott volna neki a mozdulat.
Megfogtam a fiamat és az öregember ennyit mondott: Isten áldja
asszonyom! Ez volt a karácsonyi ajándékom."*

*Egy elmakogott köszönet után futva tettem meg az utat az autóig. A
férjem nem értette miért sírok és miért szorítom úgy a fiamat, miközben
azt mondogatom, hogy Uram, Uram, kérlek, bocsáss meg!"*

*Tanúja voltam Krisztus szeretetének egy gyermek ártatlanságán
keresztül, aki nem látott bűnt, és nem ítélkezett. Egy kisgyereken
keresztül, aki a másik lelkét látta, és egy anyán keresztül, aki nem
látott tovább az öltözéken. Keresztényként vak voltam, miközben
karjaimban tartottam egy gyermeket, aki látott. Úgy éreztem, Isten azt
kérdezi tőlem, Hajlandó vagy megosztani a fiadat egy pillanatra?" mikor
Ő meg nekünk adta az Övét, örökre.*

*A rongyos öregember eszembe juttatta, hogy olyanokká kell lennünk,
mint a kisgyermekek".*