Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Móricz János - Őstörténet

2012.03.25

KAPUT NYITUNK EGY  ÚJ VILÁGRA!

 

Kedves Bátyám !

Örömmel vettem, f. év, junius 11, s 22.-én kelt leveleidet. Köszönöm, leveleidbe foglalt nagyon értékes közléseidet, de az a tény, hogy nyári szünidődet, az erdőben való barangolással töltöd, arra késztet, hogy ne válaszoljak érdemben leveleidre, hanem, megkíséreljem Veled érzékeltetni, egy néhány rövid sorban, azt mi itt történt. Azzal a reménnyel, hogy az özöndús erdei levegőben, az is, érthető s világos lesz, mint a papirra vetett betűk nem közölnek.

Sok éve immár, hogy népünk, nemzetünk eredet kérdésével foglalkozom. Ugyanúgy, mint sokan mások, én is, kerestem, kutattam, kik vagyunk? Onnan jöttünk? Hova magyünk? Ez a három kérdés lebegett előttem, álmatlan éjszakákon, úgy a fa barakban, mint a fényes palotában. Ezt szerettem volna tudni, s ezt kerestem mindenütt.

Eredet kérdésünk hivatalosan elfogadott álláspontja, hideg borzadályt okozott bennem, s azt soha elfogadni nem tudtam, Elismerem, hogy az tudomány, de én nem tudományt kerestem, hanem sokkal többet; igazságot. A magyarság, népem, történelmi igazságának a földerítése, vitt s adott erőt, hogy egy évezred sívár hagyományain túl keresem, sajátos magyar, dússan termő lelki világunk eredetét, mely nem származhatott a keleti hómezők kiétlen, zord vidékeiről.

Nagyon hosszú volt az út, míg ázsiából a Mu-földre, Lemúriába, Atlantiszra, eljutottam. Majd később, fönt az égen kerestem, a Göncöl csillagképben. Mindenütt találtam nyomot, mindenüvé elvitt a képzelet, de tárgyi bizonyító anyagot, olyat mivel bizonyítani lehet, nem találtam, sem a víz mélyén, sem a csillagokban.

Évek óta jártam amerika országait, ugyanazzal a céllal, ugyan azzal az elhatározással, hogy valahol a földkerekségén, kell, hogy létezzenek perdöntő bizonyítékok származásunkra vonatkozóan. Az idő lassan perget, s közben egy jó, komoly könyvtár lett a hajdani polcból. Minden spanyol krónikás, történész, nyelvész, régész könyve végül is hozzám került. Sokszor, 150 dollárt is kellett fizetnem, egy-egy ritka példányért. Csak akkor szünetelt, ebbéli ténykedésem, mikor a rideg valóság arra ébresztett, hogy üres a pénztárca, s ez bizony, néha, nagyon is, sűrű jelenség volt nálam. Így utaztam keresztül-kasul ezt a szép, s ismeretlen földrészt. Nem írtam, nem közöltem útleírásokat, sem nem csináltam tíz könyvből tizenegyediket. Sok, nagyon sok volt a nyom, de kevés a kézzelfogható bizonyíték. Azaz, hogy én, még nem tudtam akkor, hogy mily sokszor mentem el mellettük, anélkül, hogy észrevettem volna.

Bejártam Paraguayt, Boliviát, ott kutattam a Nap kapunál, s találkoztam Poznászky fiával, keresztül hajóztam a Titicaca tavat, a Popo-t, Fönt jártam a Macsu-Picsu-i szikla várban, s az Urubamba völgyében, s mielőtt éreztem, hogy mindehhez közünk van, hogy mindezt, magyar szellem teremtette, de mindhiába az érzés, a nyom, az azonos lelki világ, a néprajz, a pentatonikus zene, ha kézzel fogható bizonyíték nincs.

1965.-ben, tovább jöttem, elhatároztam, hogy ékvádort fogom átkutatni, mert úgy gondoltam, hogy legjobb minden országot átnézni, hátha itt, tudok valami olyat találni, mi az egész kérdést megoldja. Ezért jöttem ide, arra gondolva, hogy innen majd az észak perui Chan-Chan-ba megyek, hol föltétlenül fogok találni kézzelfogható ...*folyt lent

 

Móricz János levelei Ecuádorból Pataky Lászlónak Békéscsabára 1

 

...bizonyítékot is, mert az előző kutatásaim alapján, úgy láttam, hogy Chan-Chan-ba kell mennem. Nem úgy történt, ahogy azt én elképzeltem, hanem itt, a világ közepén találkoztam a ma is élő valósággal.

Váratlanul ert, s nem voltam fölkészülve, arra, hogy ma is élő magyar valóságot fogok találni. Mikor rádöbbentem, hogy mi történt, hogy ős-magyar földön vagyok, hogy ide jött Csaba, s innen mentünk a Kárpát medencébe, hogy ez nem "amerika" , hanem a sokat keresett, ismeretlen nagy scythia, akkor sok-sok minden, világos lett előttem. Innen belátva egész nagy scythia területét, s felismertem a sok előzőleg talált nyom összefüggését is.

Itt, már nem az álom szárnyain lovagolva szállt képzeletem, őseink után nyargalva, hogy kérdőre vonjam őket, vajon onnan jöttünk? Itt, az álom hagyott el, s éjjeleken át, róttam az alvóváros utcáit, mert nem tudtam elaludni, s ha igen, úgy fölriadva, hamar le mentem az utcára, hogy meggyőződjek arról, hogy nem-e álom az egész. Három végtelenül hosszú hónapig vajúdtam így, küzködve önmagammal. Mindent leellenőriztem. A vörösnek nevezett törzs nyelve, ma is érthető magyar ember számára, ha az nem ragaszkodik ahhoz, hogy a pesti szalonok Karinthy nyelvét hallja, mert biz akkor egy mukkot sem ért, Viszont ha valaki egy táj vagy nyelv járást ismer, akkor az akadálytalanul tud velük rövid pár óra múlva, ha kissé vontatottan is, de beszélgetni. Tudom, hogy ezt így nehéz elhinni, mert magam sem hittem saját füleimnek, s így nem kívánhatom Tőletek, hogy ezt elhiggyétek, viszont, mindezt le lehet és le kell ellenőrizni, nem egy vagy két nyelvésznek, de bárkinek módjában áll idejönni s meggyőződni minderről.

Azóta sok víz folyt le a dunán, s itt a macsángarán, sok mindent megtanultam, olyat is mit előbb nem hittem volna, s ha valaki azt komolyan állítja, a fantázia világába utaltam volna. Ma tudom, hogy nem vagyok "fölfedező", mert amire én rájöttem, azt nálamnál sokkal jobban tudta a V-ati-kán, a spanyol korona, a Habsburgok, s a héberek. Csak mi nem tudtuk, hogy kik vagyunk, csak nekünk volt tilos, saját múltunkat ismerni. Mindezt tisztázta nekem egy héber argentinában, ki nevetve mondta. "Tudja Móricz úr, csak a magyarok olyan hülyék, hogy ők elhitték, hogy ők nem hunok, mert mi nagyon jól tudtuk, hogy a magyarok hunok, s az indiánok is hunok. Most maga rájött, de ne beszéljen erről, mert kár lenne magáért. Majd csinálunk mi magából olyan nagy tudóst, olyan gazdag embert, hogy na. Csak amerikáról ne beszéljen! Jó volt így ezer évig, jó lesz ezután is. Maga úgysem tudna változtatni. Hagyja maga a magyarokat, úgy ahogy vannak, azok hülyék! "

 

Prof. Menghin, jó nevű osztrák őstörténész kit személyesen is ismerek, s jelenleg a buenos airesi etnográfiai intézet igazgatója, fölkereste W. von O. jónevű itteni német nyelvű lap szerkesztőjét, s közölte vele, hogy ne írjon több cikket erről a hülye Móriczról, mert az ártalmas a német érdekeknek. W. von O. kérdésére, hogy igaz-e amit állítok azt válaszolta, hogy igen, ez a hülye rájött, de ez nekünk nem jó. W. von O. urimivoltára jellemző, hogy ennek ellenére, állandóan közli az ezzel kapcsolatos híreket.

A spanyolok, valóságos hadjáratot intéztek ellenem, s most julius 24.-én fogják megnyitni a spanyol nyelv-kongresszust itt Quito-ban, hogy ezzel is egyensúlyozzák, itt végzett munkásságomat. Külön kell megemlítenem, hogy az itteni papság túlnyomó többsége spanyolországi, s tulajdonképpen, ők maguk is a spanyol kormány folytatása, itt ekvádorban.

Állásfoglalásukat velem szembe, ezekután nem szükséges bővebben ecsetelni.

1833.-ban alakult egy új vallás az U.S.A.-ban, Joseph Smith alapította, s követőit mormonoknak nevezik. Ennek a vallásnak, mely tömérdek pénz felett rendelkezik a tizedik parancsolata így szól, hogy "hiszünk a zsidó nép csoportosulásában, mely majdan örökében fogja venni az őseink jussát, az amerikai földrészt, s azon fogja majd Sion-t fölépíteni."

Jelenleg ezrivel járják a mormon hittérítők, az amerikai államokat, s hatalmas anyagi bevetéssel igyekeznek egyházukat, s annak hatáskörét kiterjeszteni, meglehetősen jó eredménnyel.

Ezenkívül vannak a tudományos, s kulturális szervezetek s intézetek, melyek mindegyike, egy állam érdekeit képviseli, s annak érdekében folytatja az itteni "tudományos" munkásságát… *folyt lent...

 

Móricz János levelei Ecuádorból Pataky Lászlónak Békéscsabára 2

 

Ez a tudományos munkásság abban merül ki, hogy a papság, a spanyolok, s a mormonok, mindent megkísérelnek, s a legnagyobb hazugságoktól sem riadnak vissza, hogy az itteni népek semmi-eredetét bizonyítsák, míg ezzel szemben álló német s egyéb kutatók, a germán-arja bizonyításért követik el ugyanazt. Egyikük sem törődik azzal az egyszerű ténnyel, hogy itt poliszintetikus ragozó nyelvvel van dolgunk. Ami a legmeglepőbb mind ebbe a nagy tolongásban, az a tény, hogy a német, inkább elfogadja a héberek hazugságait, mintsem a magyar igazságot, s ugyanúgy a héberek inkább megalkusznak, a német kutatók hazugságaival, mintsem elfogadnák a magyar valóságot. Így néz ki a pártatlan tudomány, itt amerikában.

Mindennek láttán, a sok minden más tudatában, egyszerűen, a nép nyelvén közöltem, hogy itt a világ közepén megtaláltam azt a helyet, honnan jelenlegi szálláshelyünkre mentünk. Nem a tudomány mai módszereinek alkalmazásával tettem, hanem csak úgy egyszerűen, mint mikor valaki fölmutat az égre, s azt mondja, - ihol van-e, az ott fönt a Nap. - . Én, belátom, hogy ez nem tudományos, viszont igaz, s én nem tudományt kerestem, hanem magyar történelmi igazságot, s ezt meg is találtam itt, a világ közepén. Ez az igazság, még akkor is az fog maradni, mikor a tudományos módszerekkel fölállított hivatalos állam tézis már rég a szemét dombra lesz kihajítva, a mai tudományos álláspontnak megfelelő, bizonyító anyagával együtt.

1967 julius 3.-án, argentina államelnöke fogadott magánkihallgatáson, az Olivos-i elnöki palotában. Juan Carlos Ongánia tábornok, kit még hadsereg főparancsnoki korából ismertem, mint régi ismerőst fogadott másfélórán keresztül. Említette, hogy ő baszk származású, s anyai ágon ír, s mondotta, hogy valamikor nevét Ongaria-nak írták, s tulajdonképpen Ungaria vagy Hungaria. Nagyon büszke erre a származására, s így nagyon érdeklik kutatásaim.

Ekkor kérte, hogy írjak egy rövid összefoglalót, melyből a lényeget egyszerűen meg lehessen érteni. Én, egy fél nap alatt összeállítottam egy kis tanulmányt, részére. Ezt a tanulmányt a buenos airesi provincia közoktatásügyi minisztere Alfredo Tagliabue, ki nagyon jó barátom, a minisztériumba lesokszorosította. Ezt a tanulmányt itt kiadta a történelmi társaság, egynéhány kép, s idézet beiktatásával. A tanulmány végén, még látható, az évszám, s hely:

Buenos Aires, julio de 1967. A többit úgy tudom, Sz.Gy. megírta.

Ismerve azokat a hatalmas erőkel, melyek a magyarság őstörténetének a háttérbe szorítására törnek, reménytelen kimenetelű harc elé kellene néznem, melyben egyedül, anyagi s erkölcsi támogatás nélkül, képtelenség lenne, nemcsak végig küzdeni, de élve, az első konkrét eredményekig is eljutni. Ezért, én nem a magyarságért küzdők, hanem egy kisemmizett földrész revízíóját tűztem a zászlómra. Egy földrész, történelmi igazságát követelem, ezért harcolok, s ezért van oly nagy viszhangja harcomnak, mert saját, rég letűnt nagyságukért itt, ezek a népek mindenre képesek, semmi sem érdekli jobban őket, mint bebizonyítani a mai világ előtt, hajdani nagyságukat, így lett az én harcom, az ő harcuk, s így lett a magyarok harca egy földrész harca. Ezért bízom oly nagyon a győzelemben.

Az államtitkár már rég, ma egy hónapja elküldte a leveleket. Fontos mi lesz a válaszokban, de nem döntő, mert ezt a folyamatot már megállítani nem lehet, s egyre több cikk jelenik meg a történelmi revízió teljes, s maradéktalan végrehajtására. Ehhez, kérem segítségedet, s kérlek, hogy saját belátásod szerint, beszélj, oly szak-emberekkel, kik hajlandók lennének, itt állami, OEA, UNESCO, keretén belül, egy több hónapos kutató munkát végezni, hogy a kongresszusra szükséges teljes bizonyító anyaggal úgy vonulhassunk föl, hogy kész tények elé állítjuk, a mai tudós világot, saját fegyvereikkel. Föltétlenül jó lenne, az újságíró, s mások is, de elengedhetetlenül szükségesek a nyelvészek, antropológusok, néprajz, művészet, zene, stb, stb,. Ha ily címek vannak, kérem azokat megküldeni, hogy részükre is küldhessek levelet az államtitkárral.

Most látom, hogy mégsem sikerült leírni, sem mindazt amit szerettem volna, sem ahogy azt kellett volna. Emellett, nem válaszoltam meg kérdéseidet, de úgy érzem, hogy szükség volt, s mit papír föl nem vett, azt megsúgja neked a szellő ott, az erdei barangolásaid közepette, biztos vagyok ebben.

Leveledet várva, szeretettel köszönt Móricz János

 

 

(Móricz János 1998-ban tisztázatlan körülmények között halt meg egy szállodai szoba zuhanyzójában...)