Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Felajánlás és az áldás művészete

2011.06.07

Felajánlás és az áldás művészete

Az áldás művészete

A földi élet értelme a tudatunk fejlődése, melynek lépcsőfokait energiaszintek alapján tapasztalhatjuk meg. Mondhatjuk azt is, hogy egy bizonyos nézőpontból tekintve – a világunk azért létezik, azért élünk, hogy Isten iránti vágyakozásunk és hitünk felébredjen. Az áldás művészete egy lényeges lépes, amit az ember Isten felé tehet. Ha az áldás által, a hitünk a Teremtőben felébred, folyamatos gyakorlás által „bele is olvadhatunk” Istenbe, teljesen eggyé válva vele.
Ez a technika a – a felajánlás művészetével egyetemben - egyedülálló a maga nemében a világon és kiemelkedő jelentőséggel bír az egész emberiség spirituális ébredésében.
Kezdetnek, elég hinni, bízni abban, hogy Isten létezik, ha ez sem megy, elég egy belső nyitottság, kíváncsi érdeklődés az áldás gyakorlásának megkezdéséhez. Ennyi is elegendő ahhoz, hogy az áldás gyakorlásával fenséges tapasztalatokat élhessünk át, és megtapasztaljuk a Kozmikus tudat, Isten, Teremtő Atya … - ki hogy nevezi – mindenható jelenlétét. Amikor elérjük az Istennel való egyesülés extatikus állapotát, megérthetjük, hogy Ő minden. Ő az egyetlen, aki valójában létezik. A spirituális extázis állapotában (Samadhi) semmi mást nem érzékelünk, csak Istent magát. Magunkat is elfelejtjük, mivel mi magunk is Isten része vagyunk, így annak részeként fogjuk látni.


Az áldás művészete megtapasztalhatóvá teszi, hogy az Isteni Kegyelem pillanatai nem csak alkalmanként érhetőek el… Szükségtől függően, bármikor előhívhatjuk ezt az állapotot, ha jártasak vagyunk az áldás gyakorlatában. Az energia – ami az áldás során tisztán érzékelhető – a Legfelsőbb Isteni Energiából származik, s a három dimenzión túlról (fizikai, asztrális, kauzális) az abszolút teremtő potenciából, tehát Istentől származik.
Ez az alapvető fontosságú felfedezés Sri Yuktesvar mestertől származik, aki a Yogananda műben írta meg tapasztalatait az áldással kapcsolatban.

Az áldás végrehajtása
Az áldás formulája (a szöveg, amit magunkban elmondunk)

Istenem, kedves Teremtő Atya… -
ki hogy nevezi -
kérlek, ha ez az emberi lény (tárgy, élőlény, szituáció, kapcsolat stb.…)… - i
itt következik az áldani kívánt emberi lény, tárgy, élőlény, stb. neve… -
megérdemli, álld meg őt\azt, rajtam keresztül,
a te végtelen kegyelmeddel és szereteteddel.
Így legyen!
Ámen.
Köszönöm!


(Fontos, hogy teljes figyelemmel, beleéléssel végezzük a formulát, hogy valóban érezhessük az áldás szentségét, és fantasztikus tapasztalatok részesei lehessünk)
Ennyi az egész. Isten soha sem bonyolult. Isten mindig egyszerű, tiszta és a legmagasztosabb megnyilvánulás.
Maga az elmélyülés és figyelem, valamint őszinte vágyódás és érdeklődés a Teremtő irányában, sokkal fontosabb annál, mint a formula szövegének pontos betartása. A formula, tetszés szerint kiegészíthető módosítható. Aki követi a szívét, és kitartással gyakorolja az áldás művészetét, annak a csodák könnyedén megjelenhetnek az életében.

Az áldás végrehajtása

Meditációs testhelyzetet veszünk fel, olyat amilyen jólesik, de figyeljünk arra, hogy a gerincoszlop egyenes maradjon. Sok jóga iskolában az áldást állva végzik.
o kiürítjük elménket, befelé figyelünk, mentálisan és érzelmileg is ellazulunk
o lelkünket és érzelmeinket a Teremtő Atya felé irányítjuk. Értelmi figyelmünket a szívtájékra és a fejtetőre összpontosítjuk
o már ebben az előkészületi állapotban is gyakran emelkedett tudatállapot és különleges érzelmi emelkedettség figyelhető meg
o csukott szemmel, mentálisan elmondjuk (gondoljuk) az áldás szövegét
o a formula után csukott szemmel próbáljuk érzékelni az isteni kegyelem beáramló energiáját a koronacsakrán keresztül, figyeljük, ahogy teljes lényünk megtelik az isteni energiával (ha valakit személyesen áldunk, fizikai kontaktusban, jobb karunkat helyezzük az illető vállára, az energia így fog keresztüláramlani) Ha önmagunkat áldjuk, az energia önnön lényünkben marad
o folyamatosan figyelünk mindet magunkban és magunk körül, megjelenik a tanú-tudat állapot: próbáljuk érzékelni az áldás öt fázisát, és az energia intenzitását. (Annyi energiát fogunk kapni amennyit lényünk egészséggel elbír viselni)
1, Emelkedés a csúcspont felé
2, Csúcspont
3, Folyamatos csökkenés
4, Befejezés
5, A hatás tudatosítása: elmélyülés a felmerült tudatállapot és isteni kegyelem világában. (Rendkívül fontos)
Az öt fázis befejezésével köszönjük meg a Teremtőnek mindenható jelenlétét.
Ha olyan embert áldunk meg aki nem érdemli meg, semmi nem fog történni. Ilyenkor az energia-áramlás hiánya tisztán érzékelhető.
Az áldás hatásai – bár első alkalommal is elképesztőek lehetnek – gyakorlással erősödnek. A többdimenziós energia, ami lényünkbe érkezik, napokig, hetekig, hónapokig (ha egy rendkívüli tudatszinttel rendelkező egyén áld meg bennünket) akár évekig is megmaradhat, az áldást végző és kapó személyben, megnyilvánulásban egyaránt. Az isteni energia végtelen. Így annyi áldást és olyan gyakran alkalmazható, amennyit csak szeretnénk.
Az áldás jóval erőteljesebb és hatásosabb eszköz, mint az ima, mert az imában hibázhatunk, az által, hogy bizonyos dolgokat kérünk Istentől, amelyek néha csupán az ego vágyait képviselik. Ezzel szemben, az áldás során, pontosan azt kapjuk a Teremtőtől, amire éppen szükségünk van…
Az áldás energiája a Teremtőtől származik, aki pontosan tudja, spirituális fejlődésünkhöz az adott állapotunkban mire van szükség.
Házak, tárgyak, ételek, élet-helyzetek és cselekedetek szintén áldhatóak, a formula értelemszerű módosításával. Az isteni energia bármilyen megnyilvánulásra kérhető. Az áldás művészete által megnyitjuk a szív és a fejtető központjait (Anahatha és Sahasara) és az úgyn. szinkronicitás energia-mezőjére is csatlakozhatunk.
Ajánlott pozíció az áldáshoz
Legjobb, ha áldást állva végezzük, egyenes gerinccel. Ez vonatkozik az áldást végrehajtó és a fogadó személyre is. (Természetesen csak akkor, ha az áldás fizikai kontaktussal történik) Az isteni teremtő energia tér és idő felett áll, így az áldás végrehajtható távolságtól és időtől függetlenül is)
Természetesen ülve is végezhetjük.
Kéztartás: a jobb kart felemeljük, a jobb tenyér előrefelé néz, és kb. 20 cm re helyezkedik el a válltól. Az ujjak enyhén görbülnek, mintha labdát szeretnénk elkapni. Az áldási folyamat során végig ezt a pozíciót tartjuk.

Utószó

Könnyen észrevehető, hogy az áldás olyan lehetőség, mindennapos „rituálé” – valójában nagyon élvezetes és fenséges tapasztalás – amely, számos, valódi spiritualitással rendelkező kultúra és társadalom világában jelen volt és jelen is lesz. Gondoljunk csak Jézus, Buddha, avagy az indián beavatott törzsfőnökök karakterisztikus pozícióba emelt jobbjára. Egy pontosan ilyen, paradicsomi állapotot kínáló kultúra felé haladunk, mi modern kori emberek is. Amint egyéni és társadalmi ébredésünk megtörténik, a Kali Juga, (Vaskor) véget ér, s az új világkorszak, a Satya Juga (Aranykor) bekövetkezik.


A felajánlás művészete

A következő írás kapcsolódik „Az áldás művészete” című cikkhez, és minden olyan íráshoz mely témájában a jelenleg zajló felemelkedéshez, ébredéshez köthető.
Spirituális ébredése során az ember előbb-utóbb megtapasztalja a Teremtés azon törvényét, hogy létezik egy magasabb rendű erő, mely a Kozmoszban az emberi érzékelés által megtapasztalható Energia jelenségeket irányítja. Rendkívül sokféle névvel illeték már ezt az erőt: Kozmikus Tudat, Teremtés, Mindenható, Teremtő Atya, Isten … kifejezések mind-mind ezt a jelenséget, erőt hivatottak megnevezni. Ahogy az egyén és társadalom spirituális fejlődésében halad, tudatára ébred ennek az erőnek, mely minden jelenséget és megnyilvánulást áthat.
A spirituális ember tudása azonban sohasem kellemesnek tűnő cikkeken, és elméleten alapul, hanem az egyéni tapasztaláson. Ezért bátorítom az olvasót, hogy a következő, meditációhoz hasonló, egyszerű tevékenységet önmaga kipróbálja és megtapasztalja… amennyiben legalább elméletben hisz a fentebb említett erő létezésében és működésében. Amennyiben nem, akkor pedig éppen azért bátorítanám a valahogy cikkhez „tévedt” olvasót, hogy éppen ezért próbálja ki; hátha olyan élményben lesz része, mely hozzásegítheti eddig hitt nézeteinek tapasztalati úton történő változásához.
A felajánlás művészete egy nagyon rövid, meditatív jellegű tevékenységnek tekinthető. A felajánlás művészete nem más, mint hogy egy cselekedet, tevékenységet, utazást, pihenést, kreatív alkotó munkát, étkezést, intim együttlétet… bármit felajánlunk, - természetesen gondolatban – a Teremtő Atya, Kozmikus Tudat, Isten… ki hogy nevezi – számára. Semmi más dolgunk nincs, mint hogy figyelemmel megtapasztaljuk a felajánlás során fellépő tudati állapotokat, jelenségeket.
Hogyan is történik egy felajánlás?

„Teremtő Szent Atyám… Kedves istenem… Kedves Kozmikus Tudat… (tetszés szerint, ki miben hisz) szeretném felajánlani számodra (a végzett tevékenység)-et, és annak minden gyümölcsét. Kérlek amennyiben elfogadod ezt a felajánlást, azt tedd számomra tisztán érzékelhetővé. Nagyon köszönöm.
(Ámen)”
Csakúgy, mint az áldás művészeténél, itt sem a szigorú formula betartása a lényeg, sokkal inkább a hit, vagy érdeklődés, tiszta vágyódás Isten felé, és nyitottság az ő jelenlétének megtapasztalására. A felajánlás során koncentráljunk a fejetető és szív környékére. Ha őszinte érdeklődéssel próbálkozunk, a válasz nem fog elmaradni… Finom melegség, bizsergés a szív és fejtető tájékán, tudatunk kitágulása, boldogság és egységállapot a Mindenséggel… bárki számára megélhető jelenségek.
A felajánlás művészete, az áldás művészetéhez hasonlóan, nagyon egyszerű eszköz arra, hogy a Teremtő jelenlétét a mindennapokban, könnyen megtapasztalhassuk. Ami ilyenkor történik, hogy a felajánlott cselekedet, pihenés, stb. … integrálva lesz a Teremtés akaratának megfelelően, isteni energiával töltve fel az adott tevékenységet. Aki veszi a fáradtságot, és gyakorolja a felajánlás és az áldás művészetét, az bizony közvetlen kapcsolatba kerülhet a Teremtővel, emelkedett tudatállapotban tapasztalhatja meg az ő Mindenható jelenlétét.
Isten és közötted nincs szükség közvetítőre. Soha nem is volt, és nem is lesz. Rajtad áll, szeretnél e vele közvetlen kapcsoltba lépni. Ő mindig és mindenhol veled van. Rajtad áll, felismered-e őt a pillanatban, egy szelet kenyérben, a falevelek hullámzásban, vagy a szembesétáló ember mosolyában. Mi a tökéletességet keressük, a tökéletesség pedig ott áll előttünk minden pillanatban. Csupán rajtunk áll, észrevesszük e azt.
„Mert Isten országa bennetek van, és körülöttetek. Nem kőből és fából épült házakban. Emeld fel a követ, és én ott leszek, hasítsd szét a fát, és megtalálsz”

Részlet Neale Donald Walsch Beszélgetések Istennel c. könyvéből

Boldogság

Bizony. És most itt a kiváló alkalom, hogy átismételjük a lényegét. „Egészen véletlenül" éppen a legmegfelelőbb kérdéseket teszed fel, hogy ennek a könyvnek az elején összegezhessem a korábban részletesebben is kifejtett témákat.
Nos, az Első könyvben már szó esett a „valamilyennek lenni, valamit tenni, valamit birtokolni" rendszeréről és logikájáról, valamint arról, hogyan fordította meg az emberek többsége a valós sorrendet.
A legtöbben úgy vélik, ha rendelkeznek valamivel (több idő, pénz, szerelem, akármi), akkor végre lehetőségük nyílik megtenni valamit (könyvet írni, szabadságra menni, házat venni, kapcsolatot létesíteni), hogy annak révén valamilyenek legyenek (boldogok, nyugodtak, elégedettek, szerelmesek).
A mindenségben azonban nem a birtoklás teremti meg a létet, hanem éppen fordítva.
Először valamilyen vagy, mondjuk boldog (vagy éppen okos, bölcs, könyörületes, akármilyen), aztán ebből az állapotból kezdesz el cselekedni - majd hamarosan felfedezed, hogy a cselekedeteid révén eljutnak hozzád mindazok a dolgok, amiket szeretnél a magadénak tudni.
Ezt a folyamatot a következőképpen lehet teremtő módon hasznosítani (hiszen ez maga a teremtés folyamata): megnézed, mivel szeretnél rendelkezni, felteszed magadnak a kérdést, milyen lennél, ha rendelkeznél vele, aztán elkezdesz úgy létezni.
Ha tehát a helyes irányt követed, hasznodra fordíthatod a mindenség teremtő erejét, ahelyett hogy ellene munkálkodnál.
Ezt az alapelvet röviden így lehet kifejezni:
Az életben semmit nem kell csinálnod.
Csak az a kérdés, ki vagy.
Ez azon három üzenet egyike, amikre ismét kitérek a könyv végén.
A példa kedvéért képzelj el egy embert, aki úgy véli, hogy csak egy kicsit több időre, kicsit több pénzre, kicsit több szeretetre volna szüksége, és akkor igazán boldog lenne.
Vagyis nem érti meg a kapcsolatot a most „nem elég boldog", és a vágyához mérten kevés idő, pénz, illetve szeretet között.
Ó így igaz! Ugyanakkor annak az embernek, aki létében eleve boldog, nyilvánvalóan jut ideje minden fontos dologra, van annyi pénze, amennyire szüksége van, és egész életére elegendő szeretetben részesül.
Azon kapja magát, hogy mindene adott a boldogságához... mert azzal kezdi, hogy boldog !

http://www.asztralutazas.hu/index.php/Saumbra-muveszet/A-Felajanlas-es-az-Aldas-muveszete.html

 

Egy ehhez kapcsolódó további cikk - ajánlom szeretettel a kedves olvasónak!

 

Az átlényegítés művészete

 

 

angyal.jpg