Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az önmegvalósítás és a szükségletek

2012.08.22

Transzperszonális pszichológia I.

Transzperszonális pszichológia

A transzperszonális pszichológia egy felettébb érdekes és megfoghatatlan pszichológiai irányzat, ami az utóbbi években igencsak népszerűvé vált. Ez a gondolkodásmód a humanisztikus pszichológia berkeiből nőtte ki magát, és önálló és egyre meghatározóbb iránnyá és kutatási területté vált az utóbbi időben.

Célja olyan eddig keveset vizsgált területek pszichológiai vizsgálata és alkalmazása a pszichoterápiában, mint például a spiritualitás, transzcendencia, miszticizmus, módosult tudatállapotok.

Fő területei:

Tudatállapotok és módosult tudatállapotok
Magasabb vagy végső emberi lehetőségek
Állapotok az egón, a személyiségén túl
Transzcendencia
Spirituális

Amellett, hogy nyilván ezen a területen is volt használható és egészen átfogó tudás és szemléletek sokasága már az ókorban is, talán Jung analitikus pszichológiájának alapjait tekinthetjük a modern transzperszonális pszichológia kiindulási pontjának. Bár a transzperszonális pszichológia művelői többnyire Jungot nem ismerik el, mégis ő volt az aki először általános lelki energiáról beszélt a freudi libidó (ami nála szimplán szexuális energia) fogalma kapcsán.

A transzperszonális pszichológia egyik úttörője Abraham Maslow.

Azt kutatta, hogy vajon kiknél és hogyan nyilvánul meg az önmegvalósítás, mint csúcsélmény. Arra jutott, hogy az élet minden területén vannak olyan emberek, akik ha csak egy pillanatra is, de átélik a transzcendencia élményét. Tehát függetlenül attól, hogy vallásosak vagyunk vagy sem, mely területen dolgozunk vagy nem dolgozunk, függetlenül a neveltetéstol, a társadalomban elfoglalt helyünktol mindannyian élhetünk át transzcendens élményeket.

· Jellemzo tulajdonságokat is talált az önmegvalósító emberek csoportjára, pl. spontán módon gondolkodnak, jól turik a bizonytalanságot, mélyen átélik az élet alapélményeit, kreatívak, jó humorérzékük van.

· Maslow ezzel megteremti a transzperszonális pszichológia alapjait. (Wilber a transzperszonális pszichológia atyjának tekinti ot.)

Maslow hierarchia elmélete és a szükségletek piramisa:

maslowpir.jpg

 

Maslow szerint a szükségleteknek létezik egy hierarchiája, mely az alapvető biológiai szükségletektől azon komplexebb pszichológiai motivációkig terjed, melyek csak akkor válnak fontossá, ha az alapvető szükségletek már kielégülést nyertek. Az egyik szinten lévő szükségleteket legalább részben ki kell elégíteni, mielőtt a felette lévő szint szükségletei a cselekvés jelentős meghatározóivá válnak.

Az emberi szükségletek öt, hierarchikusan egymásra épülő kategóriába csoportosította: Önkiteljesítés. A lehetőségek megvalósítása. Csúcsélmény.

6. Esztétika: szépség és rend.
5. Tudni, érteni, ismerni.
4. Megbecsülés, elnyerni mások tiszteletét.
3. Szeretet, másokhoz tartozás.
2. Biztonságban lenni.
1. Fiziológiai szükségletek.

Maslow rendszerében tehát ezek a szükségletek egymásra épülnek, egyik szint kielégítése a következő szint motivátorként való fellépését jelenti. A valóságban ez nem 100 %-os kielégítettséget jelent: mindenkiben él a tudás és megértés iránti vágy, annak ellenére, hogy például a szeretet igénye nincs maradéktalanul kielégítve.

E szükséglet kielégítésének lényege, hogy a személy azzá váljon, akivé adottságainál fogva válhat, feltéve, hogy autonóm módon választ. A választás során a személy elhárítja az önazonosságát fenyegető hatásokat és erőket; konzekvens módon előnyben részesíti azokat a lehetőségeket, amelyek választása révén önmagából mintegy kibányássza a legjobb változatot. Ez csak akkor lehetséges, ha a személy "elfogadja és megismeri kötöttségeit, képes adni és tartozásait kiegyenlíteni, de képes kreatív módon változtatni is körülményein, feltételein". Ez a szemlélet az identitást kiszabadítja az önszemlélet bilincseiből és az autonóm, kreatív, önmegvalósító cselekvés dimenziójába helyezi. Azzal, hogy a személy kilép a saját maga által definiált korlátok közül, meglátja a helyét a természetben, a világ térségében és időfolyamatában: megtapasztalja a teljes, bensőséges önmagát. E bensőséges élményből mindig ez fakad: kötődés, lelkesedés, kreativitás.

"A zenésznek zenélnie, a művésznek festenie, a költőnek írnia kell, ha véglegesen boldog akar lenni. Amit az ember tud, azzá kell lennie."

Maslow, vizsgálva az önmegvalósító emberek megkülönböztető jellemzőit az alábbiakban összegezte:

- A valóságot gyakorlatiasan észlelik, és jól tűrik a bizonytalanságot.
- Olyannak fogadják magukat és másokat, amilyenek.
- Spontán módon gondolkodnak és viselkednek.
- Természetesek és mesterkéletlenek.
- Inkább a problémákra, mint önmagukra összpontosítanak.
- Függetlenek és autonómak.
- Állandóan készek az események friss látásmódjára.
- Jó humorérzékük van, humorérzékük filozofikus, gondolatgazdag és nem ellenséges tartalmú.
- Kreatívak, találékonyságuk friss és a gyermekéhez hasonlít.
- Törődnek az emberiség jólétével.
- Mélyen átélik az élet alapélményeit, gyakran tapasztalják a természettel való egység élményét, az idő és a tér dimenzióit.
- A tevékenység folyamatát önmagáért méltányolják.
- Erős és bensőséges kapcsolatokat alakítanak ki inkább kevés, mint sok emberrel.
- Objektív nézőpontból képesek az életre tekinteni.
- Belső függetlenségüket őrzik attól a kultúrától, amelyben élnek.
- Bizakodva élnek egy jóhiszemű világban.


Néhány olyan viselkedés, amelyeket Maslow az önmegvalósító élethez útmutatásnak vélt:
- Úgy éld az életed, mint a gyermek, teljes elmélyedéssel és összpontosítással!
- Az érzéseidre hallgass, ne pedig a tekintély vagy a többség hangjára tapasztalataid   értékelésében!
- Légy őszinte, légy valódi; kerüld a színlelést és szerepjátszást!
- Készülj fel rá, hogy nem leszel népszerű, ha nézeteid nem egyeznek meg a többségével!
- Vállalj felelősséget!
- Amit eldöntöttél, hogy megteszel, vidd is véghez!

Azt gondolom, hogy ez egy nagyon hasznos megközelítés, és közel van azokhoz a témákhoz amiket eddig is feszegetni próbáltam. Ez a 7 szint találóan leírja az emberi alapszükségleteket. Persze ez egy szépen megfogalmazott dolog, és jól hangzik a hierarchia szó, de szerintem a valóságban a legtöbb ember nem tudja kellőképpen kielégíteni ezeket a szükségleteket egyszerre. Így anélkül kell a következő szintre lépnie, hogy az előtte lévő igazán teljesülne. Ez az igazán nagy teljesítmény, és érdemes ennek a mozgatórugóit is feszegetni egy kicsit, de ezt majd legközelebb.

Maslow holisztikusan szemléli az embert: olyan egységként, akinek megadatott a határtalan fejlődés lehetősége.

Az önmegvalósítás és a szükségletek

Maslow szükségleti hierarchiája fontos eleme a lélektannak. Elméletében az önmegvalósítás az alapvető fiziológiai és lelki szükségletek kielégítése után következik. A szükségletekhez a hiányérzeten keresztül lehet eljutni, amivel az önmegvalósítás igénye tulajdonképpen szemben áll.

Még egyszer - tehát:

Maslow az emberi szükségleteket öt szintre osztotta:

• Fiziológiai szükségletek – szomjúság, éhség stb.
• Biztonsági szükségletek – veszélymentesség.
• Szeretet és közösséghez tartozás vágya – másokhoz tartozás.
• Tisztelet, elismerés iránti igény – teljesítés, mások megbecsülésének elnyerése.
• Tudás és megértés iránti vágy – megismerni, érteni, tudni.

A magasabb rendű szükségletek ugyanakkora részt foglalnak el, mint az alacsonyabb rendű ösztönös és biológiai eredetűek. A civilizációk általában helytelenül viszonyulnak az egymást kiegészítő magasabb és alacsonyabb rendű igényekhez, kiemelik a kétféle minőség konfliktusos viszonyát. Az igazságot, a szeretetet és a szépséget helyezik mindenek fölé.

Megismerni és elfogadni

Ezzel ellentétesen Maslow a szükségleteket egy folyamat komponenseiként fogja fel, ahol a szexuális kielégülésre irányuló vágy fontosabb, mint a magasabb színvonalú szellemi és erkölcsi fejlettség. A szükségletek egymásra épülnek, egyik szint kielégítése szükségszerű feltétele a következő elérésének.
Fontos! A legegyszerűbb testi kívánalmak hívják elő azokat a körülményeket, amelyek a szeretet, a tisztelet és a hovatartozás érzéséhez való ragaszkodást készítik elő.

Az önmegvalósítás útján járó ember csak akkor válik azzá, amivé adottságainál fogva válhat, ha szabadon választ, elutasítja az önazonosságát fenyegető hatásokat, és következetesen él azokkal a lehetőségekkel, melyek segítségével eljuthat céljához. Ehhez meg kell ismernie és el kell fogadnia feladatait, továbbá képesnek kell lennie arra, hogy adott esetben alkotó módon változtasson körülményein. Az önmegvalósító egyén, amennyiben az alapvető feltételek biztosítottak, maximálisan kiaknázhatja mind a tehetségét, mind a kapacitását. Az esetlegesen hátráltató jellegű külső körülmények ellenére is képes sikereket elérni, így teljesíti be sorsát.

A beteljesülésért…

A beteljesült élethez az alábbiak segítik hozzá az embert:

• A valóság tiszta észlelése, emberismeret.
• Elfogadás, tisztelet és alázat, hit a másoktól való tanulásban.
• Spontán viselkedés- és gondolkodásmód, gyermeki kíváncsiság.
• Szembenézés a problémákkal.
• Az ego leépítése, a kicsinyesség hiánya.
• Az egyedüllét keresése, mentális szabadság.
• Önállóság, önálló döntéshozás.
• Emberközpontúság, segítőkészség.
• Etikusság, a jó és a rossz ismerete.
• Humorérzék, de a bántó viccek kerülése.
• Alkotószellem, kreativitás.
• Kulturális érdeklődés.
• Optimista beállítottság, a veszteségek nyereséggé alakítani tudása.
• Az élet alapélményeinek mély átélése.

A csúcsélmény

A sikeres önmegvalósítás csúcsélményt okoz boldogok, kiegyensúlyozottak leszünk tőle. A tökély elérése éncentrikus, ugyanakkor nem mások ellen irányul.
A csúcsélmények váltakozó erősséggel és többféle formában jelentkeznek, például a természet csodálata, alkotó elfoglaltság, bensőséges kapcsolatok ápolása, testmozgás.