Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kedves Látogató

Szeretettel üdvözöllek az oldalon

2017. 09.24 - 8.34

marikaszeptemb.jpg

Lukács Mária

Verseim a Poet oldalán  


Új versem

Lukács Mária

Ubuntu

A téren míg apró tócsákba botlok,
boldogan ugrálom végig a járdát.
Túl kéne lőni az a-célon kábán,
senkin ne ejtsek sebet,
csókkal pecsételt lakat alatt
kigurulnak számból a szavak...
üzennek, hogy öleljem át magam.
Aurád és a kedvem türkizkék,
enyém a tiéddel körben összeér
és jó tudni, hogy lehetne...
minden sokkal fényesebb,
de Isten haranglábakkal játszva
"azért vagyok, mert mi vagyunk"
figyelőjében tetten ér, akár a mesében,
kedvem szerint... ad egy másik ént.

(Ubuntu jelentése -  azért vagyok, mert mi vagyunk)

2017. szeptember 21.

szulinapos23.jpg

"Az emberi lelkek is egyvelegek,
s másokban is önmagad szereted meg,
te vagy a cél és az ok,
te vagy minden. Isten is te vagy.
És kibúvód nincsen."

körforgalom

fejlec2.jpg

The Kuan Yin Mantra

"Kuan Yin alakja testesíti meg talán legjobban azt, amit mi Kegyelem közvetítésnek nevezünk."

kuan-jinn.jpg

"Örülök az életnek, mert még ég egy kis olaj a lámpámban…
Nem keresém a töviseket, apró örömökre vadászgatok.
 Ha alacsony az ajtó lehajolok... ha a követ eltehetem az utamból,
elteszem, ha túl nehéz... kikerülöm.
Így mindig találok valamit az életben,
ami szívemet könnyűvé, arcomat vidámmá teszi."

Johann Wolfgang von Goethe

lila6.jpg

Útravaló

„Az emberi élet mindenkor csak úgy volt elviselhető,
ha fölébe emelkedtünk, fontos mai is,
hogy elég magasról lássuk életünket.
Szoktatni kell rá a lelkedet, hogy nagy legyen,
hogy te légy magadnak ünnepe!
Ó, ha tudnák az emberek – kiált Silesius – ,
hogy az egész ég a lelkünkbe belefér!
Amíg szíved szép, szép marad a világ!”

Perlaky Lajos

jol-nez-ki.jpg

"Van egy nagy, mégis egészen hétköznapi titok. Mindenkinek része van benne, mindenki ismeri, de csak kevesen gondolnak rá. A legtöbb ember tudomásul veszi, csöppet sem csodálkozik rajta. Ez a titok az idő. Van naptár, van óra, hogy mérje, de ez mit se jelent, hiszen mindenki tudja, egy-egy óra néha örökkévalóságnak tűnhet, el is suhanhat, akár egy pillanat - attól függ, mit élünk meg abban az órában. Mert az idő élet. Az élet pedig a szívünkben lakik."

/Michael Ende/

solar-mandala.jpg

Az én "Szerenádom" verseimben megtalálod

Lukács Mária

Szerenád helyett

Még szép és lengésben az égi hinta
de már nem feszülhetek rá annyira
hányadán állok melyik lépcsőfokon
magam régóta nem követem nyomon

ráereszkedő ködök lázas álmok
almák pirosodjanak őszi ágon
maradjon meg hűs hajnalok illata
és rohanó percek galopp madara

kinőtt éveknek sodorja szálait
egy emléket a valóság kihasít
bőr alatt apró sejtmosoly köszönti
magát télen is tavaszát teremti

*

Lukács Mária

Ha az öröm

Ha az öröm keresztülfut rajtam,
mint fürge gyík a réteken,
arcomat melegség önti el
- repce-sárga hullámok taréján -
majd megül a szívemen,
ami megérett, földre hull,
a természet megfáradt öreg,
mindent el akar temetni...
egy rőzsegyűjtő asszony
kendőjét még megköti,
szorít egyet a vállán,
apró tűzifákat cipel -
majd a csúcson megáll,
és ahonnan már nem vezet
feljebb az út - ott megpihen,
a lélek leejti kezeit,
és megeteti morzsáival,
mit az Isten kiadagolt neki.

*

Lukács Mária

Próbaképp

Összemosnám a páros hajszálainkat,
és eldönteném melyikünké fehérebb
vagy feketébb, látványtervet készítenék
a pillanatról, csillagot derült égre

festenék, hogy legyen szép a csoportkép.
Tucat léggömböt, galambot engednék
felszállni, előbb tisztára mosnám kezem,
megérinteném a homlokod, ölelném

azt a szent napot, mikor a nyár eltáncolt
az ablakunk előtt vakon, akkor bizonyos
voltam pár dologban és megszerettelek,
még jár a lemez, karcol a tű - elsodor.

*

Lukács Mária

Füzérben

Az idő éppúgy morzsolhat,
mint asszonykéz rózsafüzért,
feszülten a szeretetért -
szálló évek vándorolnak,

és megbújnak bőröm alatt
addig, míg jólesik a szó,
versfüzérben úszó hajó,
a számat adom, nincs lakat,

ha sír a szem, lesz gyöngypatak,
lábam követ gurít feléd,
és pillantásom tört neszét
kapod örökbe - jómagam.

*

Lukács Mária

Mutató nélkül

Vers is lehetnék
jó felé terelt bárány
széllel szállnék
míg őrzik a nyájat
mert a szó dúsan nő
kísértésben elveszik
akár vers is lehetnék
pásztor a tűznél
gondolataim tüzére
ha elkallódnék a pályán
egyszer vers is lehetnék
gyertyaláng tiszta hólé
csöpögnék ereszről alá...

de elfogy minden tinta
még mártanám...
odaát égnek a partok
integetnek a sziklák
szívemben varratok
lesz-e híd hol átfutok
mutató nélkül a percek
lejárt futószalagok

*

Lukács Mária

Fiamnak

A húsz év madártávlatból is szép,
közelebb került minden gyerekkori kép,
és ott marad, ahonnan kiszakadt,
szívem alatt cseppnyi kis maszat,
életre kel és hallom, ahogy mesél.

Könnyeim csak titokban hullnak,
az én kis angyalom felcseperedett,
ha későn is, de be fog érni,
szeretném őt sokáig kísérni...
szemmel már nem követem,
ha befordul az utcasarkon,
csak a szívem jár nyomában
- őrangyalként álruhában -
megsegíti, ha bánat éri.

Mit is kívánhatnék e szép napon?
Legyen lábad alatt tiszta az út,
szárnyaljon a képzeleted,
mint az első hópihe, ki megúszta
a szabadesést, és hóembert
építhetett belőle egy kisgyerekkéz.
Időközben felnőtt lettél -
lassan majd unokák állnak körém,
és én boldogan nyújtom kezem...
Fiam, segítelek, míg élek -
Istenem, áldd meg őt is nevemben!

*

Lukács Mária

Intarziában

Jobbom felől villámokat szór valaki,
fölöttem csillag lehetsz, reszketsz is talán,
földre esnél, porral elegyednél, ha már
leégett a tüzed, mondhatnál valamit.

Koros lett a Hold, rádobva fél vállára
fekete bársony köntöse, elidőzne,
de még nézi őt az éjszaka, éjfélkor
indul majd vonata - sietősen halad,

mint az augusztusi éjszaka, párák
bújtatnak lebomlott szivárványt - fúziók,
szürke házfalakon rózsaszín nap-pirók -
csak felhőkre eshettek az intarziák.

*

Lukács Mária

Kikeletig

Nárciszok hajtanak, lesz tavasz,
a nap fényhidakon átszalad,
ha elfogy minden útravaló,
csillag vezet, a hold kis kamasz.

Vándorbotját átadja neked,
vadakat se terel a vadász,
törött szárnyakkal cinegét rejt,
menedékház az avarpalást.

Földet érnek a pitypangernyők,
szélcsendjében hófelhők mögé
rejti kíváncsi tekintetét
az ősz - kifesti szemöldökét.

Gyermek ajkán rózsaszín a pír,
kemence gesztenyét hevít, és
majszolja, ki betér, vaj olvad
tányér szélén - új napvetülés.

Mielőtt végleg leáldozna,
benézne még az otthonokba,
kinccsé tenné arany sugarát
kikeletig az ablakodba.

*

Lukács Mária

Napnyugta előtt

Citromsárga hajóban úsztak a felhők.
A repülők piramisokat rajzoltak az égre,
csak néztem a víztiszta kékre.
A Nap most bújt a dombok mögé,
az uszályok a felhők mögött kikötöttek.
A dombhátak az esti pompát öltötték fel,
időnként egy-egy felhőpamacs feleselt
az újonnan érkezőkkel. Ki érti ezt?
Egy rendhagyó csapat.
Szüntelen alakot változtatnak,
estére mindenki bevégzi a dolgát,
és megpihennek egymás kertjein.

*

Lukács Mária

Ideák

Az elhajló fák hűs neszében,
bőrkötésben Isten hidege
megvesz, hétről hétre összegyúr,
két szerető kézzel engem fest

újra, álljam a téli sarat,
melyet fojtó haragom dagaszt;
várjak türelemmel tavaszig,
minden pirkadatszakadásig.

A fényes szelek felém futnak,
bent öreg suhanc mindig velem,
mellében vitorlák dagadnak -
orchideákat lát szememben.

*

Lukács Mária

Merengő

Ma a hold fátyolos arcát figyeltem;
olyan üde halovány - még friss nekem,
pedig ébren töltötte az éjszakát,
ezer csillag fölött sötét nappalát.

Minden nap utat törsz, ösvényed nyitod,
mit összekócoltak szelek, kibontod;
kezeddel simítod a Nap sugarát,
kitűzöl szívemre egy tűzviolát.

*

Lukács Mária

Örökzöld

Már berendezett a téli utca,
fényvirágos este ágra fagyva
egy reményre gyújt, sugárba vonja,
megpihenve lángom égre szórja;
kint a fák türelme, szürke ágra,
friss tavaszba fonja álma: szép vagy.

*

Lukács Mária

Most

Még érlelődik szavam,
lebeg a havas mezők fölött,
zöld álmodozóké a világ,
kiknek szájíze még üde,
mint harangvirág kelyhe;
elüt a szürkétől, csilingel.
Kilesi cserebogár fészkét,
mikor röppen majd fel,
mielőtt búzavirág könnyű
pipacsra lel: föld ölén.
Bennünk is feloldódik,
mint a tél, ki tavaszt hajt;
májusra süti jégszemét,
rajzást játszik és naplementét.

*

Lukács Mária

Madárlélek

Olykor szárnycsapásaiba
belereszket egy szürke kis veréb.
Csipegetne még,
de eső éri köpenyét eresz alján.
És alig gyárkémények fölött
a fehér füstbe mártózna.
Begye remél, üres párkányra lép,
jól lakik a semmivel.
Szemét keresi galambdúcban,
párduc szíve még szürke álmokon verdes.
Fészkére száll - hamar itt az este.
A Nap színe lassan fonódik a szürke tollra,
madárlelke színes szemekről álmodik.

*

Lukács Mária

Fénykörben

Kipattanó Fényszikra Vagy
Lét bölcsőjében születtél,
Öledbe hullott csillagként,
Ezer éve is szerettél.

Nem vagyok én már egyedül,
A messzeség is oly közel.
Szívemben a látók fénye,
Szeretettel hozzád emel.

*

Lukács Mária

Csillagkép

Kis csillagom, könnycsepp-szemű,
Játszol, szemed szemembe néz,
Fénylő ajkad csupa derű,
Égszemű gyermek révbe ér!

Színtered fénylő fonatán,
Ég és föld között élned kell!
Fény, ha csókol Újhold napján,
Homlokodon ragyog egy jel.

Fényhajszálad ma hozzám ért,
Sötétből a fényre léptél.
Mellkasodra fényszikra tért,
Csillag-gyermek örökké él!

*

Lukács Mária

Napról napra

A Nap tegnap még teljében ragyogott
lehűltek már az éjszakák,
deres lesz és ködből fon majd koszorút
- teliholdján szenderegve -
az álmodó Világ.

*

Lukács Mária

Sóhaj

Egy érzés vagyok, takarónyi csend-szirom;
a vágyak tengerén hullámzó kishajó,
harmatcseppeken, fűzöld színeken - sóhaj.
Rád lelhetek gyógyfüvekben a tisztáson,
mely szegélyezi és belefonja magát -
réti koszorúba, mikor bontja a Nap
sugarát a földre, ajkad nyíló rózsa,
életre hívsz; érzed, te Vagy a vitorla,
gyógyfüves patika, hullámok lovasa.

*

Lukács Mária

Tavasz-percek

Végre itt van a tavasz,
szabadság és kikelet,
ezer fénye szikrát szór,
nyugszik benne a lelkem.

A fagyos tél-perceket
felhőtlen kékre gombolom;
rám aggatott tarisznyával,
melyben az idő dobog,

formálódik lényem benne;
erőm a szív-zsebemben.
Boldog vagyok, ha nézhetlek
mindennap - szemtől szemben.

186514.jpg

"Szeretem és elfogadom magam, örülök annak, aki vagyok,
Szeretem és elfogadom magam, elég jó vagyok, ahogy vagyok,

Szeretem és elfogadom magam, hagyom, hogy a szívem ezt átérezze."

Bagdi Bella

Hála - Hála - Hála