Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kedves Látogató

Szeretettel üdvözöllek az oldalon

2018. 12.12. - 20:15

marikaszeptemb.jpg

Lukács Mária

Verseim a Poet oldalán

 

Lukács Mária

Kikeletig

Nárciszok hajtanak, lesz tavasz,
a nap fényhidakon átszalad,
ha elfogy minden útravaló,
csillag vezet, a hold kis kamasz.

Vándorbotját átadja neked,
vadakat se terel a vadász,
törött szárnyakkal cinegét rejt,
menedékház az avarpalást.

Földet érnek a pitypangernyők,
szélcsendjében hófelhők mögé
rejti kíváncsi tekintetét
az ősz - kifesti szemöldökét.

Gyermek ajkán rózsaszín a pír,
kemence gesztenyét hevít, és
majszolja, ki betér, vaj olvad
tányér szélén - új napvetülés.

Mielőtt végleg leáldozna,
benézne még az otthonokba,
kinccsé tenné arany sugarát
kikeletig az ablakodba.

szivecskes.jpg

zeneajánló

Heaven's Window - Peter Kater

Útravaló

„Az emberi élet mindenkor csak úgy volt elviselhető,
ha fölébe emelkedtünk, fontos mai is,
hogy elég magasról lássuk életünket.
Szoktatni kell rá a lelkedet, hogy nagy legyen,
hogy te légy magadnak ünnepe!
Ó, ha tudnák az emberek – kiált Silesius – ,
hogy az egész ég a lelkünkbe belefér!
Amíg szíved szép, szép marad a világ!”

Perlaky Lajos

koszonom.jpg

"Van egy nagy, mégis egészen hétköznapi titok. Mindenkinek része van benne, mindenki ismeri, de csak kevesen gondolnak rá. A legtöbb ember tudomásul veszi, csöppet sem csodálkozik rajta. Ez a titok az idő. Van naptár, van óra, hogy mérje, de ez mit se jelent, hiszen mindenki tudja, egy-egy óra néha örökkévalóságnak tűnhet, el is suhanhat, akár egy pillanat - attól függ, mit élünk meg abban az órában. Mert az idő élet. Az élet pedig a szívünkben lakik."

/Michael Ende/

solar-mandala.jpg

Az én "Szerenádom" verseimben megtalálod

Lukács Mária

Ó

Kék és zöld
szemedben árnyék
völgyében föld
megcsillan csúcsa
szépséged délibáb
mezítláb lépek
futó gondolatban
csak hozzád érek
egy falat csókért
megcsípi arcom
télvizében fürdetem
szememben árnyék
kékek és zöldek
puha a takaród
ég a lámpád
mosolyom felhőtlen
orrodat érinti
szeplők jönnek közel
karom már csak ölel.

*

Lukács Mária

Monogramok

Csak úgy ketten
ülünk a fa alatt
jóízűn majszoljuk
a cseresznyét
ezt a kis piros
ropogós termést
a tavasz közelebb
hozza az ízvilágot
puha ágak hajolnak
galambok karolnak
fülembe csengnek szavak
nem lehetsz árva
hisz összefut még
szánkban az íz
pöcköljük magját
és nevetünk
a szénakazal menedék
keressük mit egymásnak
rendel az ég -
felhőszakadás után
útszélén csigaházak
sorban vigyázok rájuk
el ne tapossam
hisz felnőttem tőled
százszorszép képek
felettem cseresznyék
törzsén monogramok
a mezőn ballagó bárányok
ettől szépek a hétköznapok

*

Lukács Mária

Próbaképp

Összemosnám a páros hajszálainkat,
és eldönteném melyikünké fehérebb
vagy feketébb, látványtervet készítenék
a pillanatról, csillagot derült égre

festenék, hogy legyen szép a csoportkép.
Tucat léggömböt, galambot engednék
felszállni, előbb tisztára mosnám kezem,
megérinteném a homlokod, ölelném

azt a szent napot, mikor a nyár eltáncolt
az ablakunk előtt vakon, akkor bizonyos
voltam pár dologban és megszerettelek,
még jár a lemez, karcol a tű - elsodor.

*

Lukács Mária

Füzérben

Az idő éppúgy morzsolhat,
mint asszonykéz rózsafüzért,
feszülten a szeretetért -
szálló évek vándorolnak,

és megbújnak bőröm alatt
addig, míg jólesik a szó,
versfüzérben úszó hajó,
a számat adom, nincs lakat,

ha sír a szem, lesz gyöngypatak,
lábam követ gurít feléd,
és pillantásom tört neszét
kapod örökbe - jómagam.

*

Lukács Mária

Mutató nélkül

Vers is lehetnék
jó felé terelt bárány
széllel szállnék
míg őrzik a nyájat
mert a szó dúsan nő
kísértésben elveszik
akár vers is lehetnék
pásztor a tűznél
gondolataim tüzére
ha elkallódnék a pályán
egyszer vers is lehetnék
gyertyaláng tiszta hólé
csöpögnék ereszről alá...

de elfogy minden tinta
még mártanám...
odaát égnek a partok
integetnek a sziklák
szívemben varratok
lesz-e híd hol átfutok
mutató nélkül a percek
lejárt futószalagok

*

Lukács Mária

Fiamnak

A húsz év madártávlatból is szép,
közelebb került minden gyerekkori kép,
és ott marad, ahonnan kiszakadt,
szívem alatt cseppnyi kis maszat,
életre kel és hallom, ahogy mesél.

Könnyeim csak titokban hullnak,
az én kis angyalom felcseperedett,
ha későn is, de be fog érni,
szeretném őt sokáig kísérni...
szemmel már nem követem,
ha befordul az utcasarkon,
csak a szívem jár nyomában
- őrangyalként álruhában -
megsegíti, ha bánat éri.

Mit is kívánhatnék e szép napon?
Legyen lábad alatt tiszta az út,
szárnyaljon a képzeleted,
mint az első hópihe, ki megúszta
a szabadesést, és hóembert
építhetett belőle egy kisgyerekkéz.
Időközben felnőtt lettél -
lassan majd unokák állnak körém,
és én boldogan nyújtom kezem...
Fiam, segítelek, míg élek -
Istenem, áldd meg őt is nevemben!

 

"Szeretem és elfogadom magam, örülök annak, aki vagyok,
Szeretem és elfogadom magam, elég jó vagyok, ahogy vagyok,

Szeretem és elfogadom magam, hagyom, hogy a szívem ezt átérezze."

Bagdi Bella

Hála - Hála - Hála

feeling-connected-tara-turner.jpg

Képek - TARA TURNER